Miért született több fiú, mint lány?

Kopátsy Sándor                 PF                   2017 04 25

Miért született több fiú, mint lány?

A demográfusok azt állítják, hogy az emberi fajra jellemző arány, hogy az újszülöttek között 5 százalékkal több fiú, mint a lány születik. Ezt nehéz cáfolni. Ha elfogadjuk, hogy ez az arány fajunkra jellemző, akkor tudomásul kell venni, hogy fajunk számára ez volt a szelekció során kialakult arány, tehát biológiai szelekció az oka. Én azonban gyanakszom, mert a szülők érdeke, elvárása is érvényesülhetett. Az anyák számára az újszülött fiúk értéke nagyobb volt, annak jobban vigyáztak az életére. Sőt, még az újszülött lányok között is gyakrabban fordult elő, hogy el sem fogadták.

Ezt bizonyítja a jelenkor, amikor már egyre korábbi magzati állapotban felismerhető az újszülött neme. Ezért az egészségügy terén is fejlett távol-keleti országokban a leány magzatok elpusztítása jelentős mértékben növelte a megszült fiuk arányát. Ezekben jellemzővé vált a 10, esetleg még ennél is nagyobb fölénye az újszülött fiuknak. Felerősödött a miatt az aggodalom. Én nem aggódtam, mert a lányokat fel fogja értékelni a hiányuk. Különben is sokkal kevésbé aggódom, ha a gazdag országokból a fiuk a szegényebb országokba mennek felséget keresni, mintha a szegényebb országokból a munkanélküli fiúk a gazdagokba mennek szerencsét próbálni.

Ugyanakkor a lányok születése is egyre több szempontból kívánatossá vált. A szülők a lányaik felnevelését olcsóbbnak és könnyebbnek találják. A lányok előbb segítenek a családi munkamegosztásban, hasonló jövedelem mellett jobban támogatják az öreg, munkaképtelen, szegény szülőket. A házassággal történő új család alapítása fontosabbá teszi a szülőknek a gyermekeiktől elvárható támogatását. Ezt igazolja Dél-Korea tapasztalata. Húsz éve ott volt a legmagasabb az újszülöttek között a fiúk aránya. A magzattól történő megszabadítás okán a lányok száma csökkent. A legújabb felmérések fordulatot mutatnak. Jelenleg a szülők többsége leánynak örülne jobban. Megtapasztalták, hogy lányok nevelése olcsóbb és kevesebb gonddal jár, ugyanakkor több szeretetet, öregkorukban gondoskodást várhatnak a lányaiktól.

Pár éve először találtam nem meglepő adatot arról, hogy az Egyesült Államokban a szingli nők házasságuk előtt aránylag többen vásárolnak házat, lakást, mint a férfiak azonos korosztálya. Ez pedig világossá tette, hogy a szingli nők számára értékesebb nemcsak az azonos, de a még nem sokkal kisebb jövedelem is. A szingli nő olcsóbban megél, mint a szingli férfi.

A legfontosabb érvem mégis az, ha kevesebb lány, mint fiú születik, nagyobb lesz a lányok hiánya, ami növeli az értéküket. A házasságban is a kereslet és kínálat alakítja a nemek értékét.

A fejlett társadalmakban egyre több lány szerez harmadfokú képzettséget, mint fiú. Ebben ugyan az oktatási rendszerek is hibásak, mert jobban igazodnak a lányok szorgalmához, megbízhatóságához, fegyelmezettségéhez, mint a fiúk képességéhez. Sajnos, még nem láttam olyan statisztikát, milyen az azonos iskolákban és tantárgyakban a fiúk és lányok osztályzati eredménye. Azt ugyan tudom, hogy a pedagógusok jobban értékelik a szorgalmat, mint a képességet. Ezzel szemben az életben fordított a sorrend, a képességet fizeti meg jobban a piac. Hetven éve egyre inkább a képességet fizetik meg a legjobban a piac.

De nem elmélkedni kell, hanem tudomásul kell venni, hogy a munkaerő olyan ára szolgálja a társadalmi érdeket, amiben magas a foglalkoztatás rátája, és az etnikai hovatartozástól, iskolázottságtól, életkortól, szakmától függetlenül közel azonos. Ha megnézzük a tényeket, kiderül, hogy minden nem homogén társadalomban rossz a foglalkoztatás egységes szabályozása, mert annak optimuma etnikumtól és képzettségi szinttől nagyon eltérők. Szinte minden vegyes etnikumú társadalomban a foglalkoztatási ráták elsősorban a munkaerő etnikai hovatartozásától függenek. Ezt a legliberálisabb munkaerő piacú Egyesült Államokban láthatjuk a legvilágosabban. A négerek foglalkoztatási rátája a legalacsonyabb. Utána következnek a latinok. A protestánsok már az átlagnál lényegesen jobban vannak foglalkoztatva. A konfuciánus, kelet-ázsiai népeknél szinte nincs is munkanélküliség. Ezzel szemben a társadalom érdeke az volna, hogy a foglalkoztatási ráta legyen egyforma. A tökéletes az volna, hogy a munkaerő értékével inkább egy kissé fordítva arányos lenne. Ezt az indokolja, hogy az etnikumnak minél gyengébb a foglalkoztatási ambíciója, azaz minél hajlamosabb segélyekből élni, annál nagyobb társadalmi kárt okoz a tartós munkanélkülisége.

Ennek klasszikus példája Magyarország. Ezer éven keresztül soknemzetiségű ország voltunk, és a foglalkoztatásunk mindig fordítva arányos volt az etnikumaink munkaerejének az értékével.

A zsidóság körében szinte ismeretlen volt a munkanélküliség. Ezeket a magyar politikai elit a legszívesebben kiirtotta volna.

A szászok és a svábok voltak a másodikak. Nem is szerette őket a közvélemény.

A protestánsok megelőzték a katolikusokat magyar etnikumunkon belül. Mégis a politikai elit többsége katolikus volt. A keresztények között az utolsók az ortodox keresztények voltak. A szláv etnikumok a magyarok mögött következtek.

A románok, és még inkább az ukránok voltak még hátrább.

A század közepére a zsidóság öthatodától és a svábok felétől megszabadultunk. Máig nem akadt magyar történész, aki bemutatta volna, hogy ezer éves történelmünk legnagyobb értékű emberveszteségét a zsidóság nagyobb, és a germán etnikumok kisebb arányának elveszítése okozta. Lényegesen előbbre lennénk, mint ahol most tartunk, ha megmaradt volna fél millióval több zsidónk, és kétszázezerrel több svábunk.