Az EU, és még inkább az euró övezet csapda

Kopátsy Sándor                 EE                   2017 04 01

Az EU, és még inkább az euró övezet csapda

Azt azonnal felismertem, hogy az euró övezet csapda, azt csak most vettem tudomásul, hogy az Európai Unió is az. Nagy Britanniának mintegy 60 milliárdot kell fizetni a kilépése után olyan kötelezettségek vállalásáért, amiket a tagsága idején tudomásul vett.

Kártékonynak tartok minden olyan közösséget, amibe könnyű belépni, de szinte lehetetlen kilépni. Néhány napja az EU megalakulásának 60. évfordulóját ünnepelték, senkinek nem jutott eszébe, hogy a katasztrofális válságban szenvedő euró övezettel mi legyen, hogyan lehetne ettől megszabadulni. Abban ugyanis nem lehet senkinek kétsége, hogy a mediterrán államok külső államadóssága kifizethetetlen, annak egyetlen feltétele lenne a kilépés és a legalább harmadával leértékelt, ugyanakkor Németországban pedig egy harmadával felértékelt nemzeti valuta bevezetése.

Ezt a folyamatot Magyarország az euró övezeten kívül megéli. A magyar pénzügyi vezetőket is elvarázsolta az inflációtól megszabadult euró, és az eladósodás alacsony kamatai. Nálunk a pénzügyi vezetők gyorsan felismerték, ha nincs eurónk, adósodjunk el svájci frankban. Az csak fokozatosan derült ki, hogy ugyan nagyon kényelmes svájci frankban eladósodni, de elviselhetetlenül nehéz a létrejött adósságot visszafizetni. A magunknak ásott veremből, szerencsénkre, magunk kárán ki lehetett mászni. Visszatértünk a nemzeti valutánkhoz és megindulhatott annak a leértékelődése. Mára a forint értéke az euróhoz képes mintegy harmadával csökkent, és ezen a szinten már megindulhatott a külkereskedelmi egyenlegünk javulása, hiszen harmadával többet kaptunk az exportunkét, és ennyivel lett drágább az importunk. Ugyanez történt a turizmusban is. Ma harmadával olcsóbb a külföldiek itt tartózkodása, és harmadával drágább nekünk a külföldön való tartózkodás. E tényeknek a kormány is örül, de nem veti fel senki, hogy ennek az előfeltétele volt a forint leértékelése. Ezen felül a nyugti tőke harmadával kevesebb valutáért fektet be itt, ráadásul lényegesen hatékonyabban működik. Mégsem akad senki, hogy amit elértünk, annak a kilábolás elindulásának feltétele a saját valutánk leértékelése volt.

Még így is nagyon mesze vagyunk attól, hogy megszabaduljunk az adósságunktól.

Arról pedig még senki sem szólt, hogy az euró övezet a tagjai számára olyan csapda, amiből csak államcsüddel lehet kimászni. Végső megoldást pedig az euró övezet tejes felszámolása jelenthet. Mert a jelenlegi viszonyok között Németország a leértékelt valutával aránytalanul gazdagodik. Ennek a gazdagodásnak azonban jelentős hányada az eladósodott mediterrán államok magas kamatozású állampapírjaiban van, aminek behajtása ugyan reménytelen, de belpolitikai tekintetben a leírása elviselhetetlen. A német közvélemény szerin a mediterrán államok azért adósodtak el, mert könnyelműen költekeztek. Ez ugyan igaz, de a könnyelműségüket az euró övezeti tagságuk tette lehetővé. Még nem írta le senki, hogy a négy mediterrán állam azért adósodott el, mert az állampapírjait magas kamattal megvásárolhatták az euró övezet erős tagjai.

A német pénzügyi alapok, bankok, nyugdíjpénztárak a hazainál magasabb kamattal, euróban mediterrán államkötvényeket, aminek ugyan nemcsak a törlesztését, de még a kamatait is hiába várják. E tény ellenére, mivel az euró övezetből nem lehet kilépni, a soha be nem hajtható követelések azonban maradnak a hitelezők mérlegeiben.

Most a szaksajtó tele van, hogy milyen sokba kerülhet Nagy Britanniának a kilépés, de az fel sem merül, hogy az euró övezetben eladósodott mediterrán országok adóssága viszonylag mintegy ötvenszer nagyobb. Ráadásul ez csak nő, mert amíg a négy mediterrán országnak euró a valutája, az eladósodásunk megállíthatatlan. Az eurótól való megszabadulás egyelőre lehetetlen.

Azt feltételezni sem merem, hogy az euró övezetet kitaláló bankárok előre látták, hogy mennyire felszámolhatatlan csapdát építettek, de ma már látni kellene, hogy ennek működése szükségszerűvé teszi, hogy az EU tagállamai közti különbségek nem csökkennek, hanem nőnek.