A szén uralma lejárt

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 04 10

A szén uralma lejárt

A palagáz technika betörése óta, az olajárak az 50 dollár/hordó szintjére esve egyértelmű vált a számomra, hogy a szén uralma lejár. Most olvasok egy szakcikket, ami közli, hogy még az energiatermelésben is visszaszorulnak a szénnel működők. Még a szenesek is átállnak olajra, vagy gázra.

Ha valaki felvetette volna az ipari forradalom idején, hogy a szénvagyon nem lesz kincs, senki sem hitte volna annak ellenére, hogy az ipari forradalom viszonylag kedvezőtlen adottságú bányákból, drágán kapta a szenet. Fogalmuk sem lehetett arról, hogy mennyi a világ szénvagyona, és milyen kedvező adottságokkal rendelkeznek azok.

Ez érthető, de az aligha, hogy a háború után Nyugat-Európa országai szén- és vasipari közösség létrehozásán gondolkodtak. Ma már a fejlett európai államoknak nincs is szén- és acélipara.

A szakma ugyan nem a palaolajtól várta a szén keresletének gyors csökkenését, hanem sokkal inkább a megújuló energiák győzelmében reménykedtek. Ma már, és még inkább a távoli jövőben egyre jelentősebbek ezek az energiatermelő technikák és a velük termelt áram egyre hatékonyabbak lesz. Arra pedig még az energiatermelés szakemberei sem számítottak, hogy a gazdasági növekedés során viszonylag csökkeni fog a fogyasztási igény. A fogyasztási csúcsokat jelentő közvilágításban megjelennek a sokkal hatékonyabb világító testek.

Most a szűk keresztmetszetet a közúti szállításban az energiatárolás jelenti, de ott is megjelentek a forradalmi változások. A hatékony energiatárolás pedig a közlekedésben jelent nagy olaj megtakarítást. Teret fognak hódítani, a villamos motorokkal működő gépkocsik.

Az igazi változást pedig az elosztó hálózat nagyobb hatékonysága fogja jelenteni.

Ennyiből is megtanulhattuk, hogy a tudományos és technikai forradalom korában bizonytalan az előrelátás. A palagáz kitermelését tíz éve még senki sem jósolta, ma pedig annak köszönhető, hogy ma már a szén uralkodásának a letűnését lehet megállapítani.