A legfontosabb társadalmik feladat a magas foglalkoztatás

Kopátsy Sándor                 PG                   2017 04 25

A legfontosabb társadalmik feladat a magas foglalkoztatás

Az ezer éves feladatunk, a Nyugathoz való felzárkózásunk másik nagy hátránya az alacsony foglalkoztatásunk volt. Ennek ellenére erről említést sem tesznek a történészeink. Elsősorban azért hallgatnak, mert az ezer éves történelmünkben csak a bolsevik évtizedekben, vagyis az átkosban, volt magas a foglalkoztatásunk. Ennek köszönhettük, hogy a ránk kényszerített kelet-európai diktatúra ellenére is viszonylag jól teljesíthettünk.

A rendszerváltás legnagyobb bűne, hogy visszavitt bennünket az alacsony foglalkoztatásba.

A munkaviszonyon kívüli foglalkoztatás.

Az ugyan egyértelműen elfogadott tény, hogy a bolsevik táboron belül mi voltunk a legvidámabb barakk, de az alig kap visszhangot, hogy ezt hogyan és mivel értük el. Arról szinte említést sem teszünk, hogy a falusi lakosság fele az iparokban és a szolgáltatásokban munkát kapott. Máig nem valljuk be, hogy a túlnépesedett falvak lakossága érdekében nemcsak a következetes földreform volt történelmi lépés, hanem a felesleges falusi lakosság felének munkahelyet teremtett az erőltetett iparosítás.

A mezőgazdaság kollektivizálása a családon kívüli munkát, havi fizetést adott a nőknek. Érthetetlen módon, még a Nőszövetség vezetőinek sem jutott az eszébe, hogy az erőszakos kollektivizálás hány háztartásbeli nőnek adott bérmunkát. Pedig ez azt jelentette, hogy a paraszt gazdától ugyan elvették a földjét, de az is, és a munkaképes családtagjai is foglalkoztatottak lennének. Azt lehet vitatni, hogy előrelépést jelentett-e, hogy a férfi a kisárutermelőből dolgozó tagja lett egy termelőszövetkezetnek. Az először ugyan csak a szövetkezet nyereségéből osztozkodó tag lett, de ugyanakkor, fokozatosan minden dolgozó családtagja a végzett munkája alapján, a szövetkezetben a nyereségen a végzett munkája alapján osztozkodó tag lett. A családfő ugyan elvesztette kisárutermelő státuszát, de a munkaképes családtagok egymástól független, munkájuk alapján kereső szövetkezeti tagok lettek. Azon lehet vitatkozni, hogy a saját földjén önálló kisárutermelő veszett-e társadalmi státuszából, de az is kétségtelen, hogy az eddig a családfő eltartottai azonban szövetkezeti tagokként a munkájukkal arányos önálló keresők lettek. A családfők úgy érezhették, hogy társadalmi státuszt vesztettek, de a családtagok önálló, a családfőtől független keresők lettek.

Személyesen átéltem, hogy a traktoristává lett lányok milyen büszkén élték meg az első munkájuk után járó saját keresetüket.

Ezt én azért minősítettem társadalmi előrelépésnek, mert előtte már felismertem, mint jelentett, amikor a feleségek havonta megkapták a tejpénzt, vagyis a családon belül önálló pénzt keresők lettek. Ettől kezdve nagyobb rangjuk lett a családban.

Az erőszakkal kollektivizált mezőgazdaságban ezért kezdettől fogva nemcsak az alkalmazott erőszakot láttam, hanem azt is, hogy a jogtalan családtagok ennek során egyenjogú keresőkké váltak. Ezen keresztül a foglalkoztatási statisztikában számba sem vett családtagokból kereső dolgozókká minősültek át.

A szabadidő jövedelemszerzésre használhatósága.

Az állami gazdaságokban a dolgozóknak járó háztáji gazdaságot a szabad időben végzett munkával is keresőké váltak. Az alacsony hatékonysággal működő állami szektorban dolgozók közül egyre többen, a szabadidejében végzett munkájukkal, jövedelemtermelővé váltak.

Ez ismétlődött meg hamar, ahogyan a háztáji sikere után, elindítottuk a saját erővel, családtagokkal, rokonokkal, barátokkal közös házépítést. Ezek a házak felébe sem kerültek, mint az építőiparral, vagy a házgyárakban épített házak. A házépítések hatása pedig jelentősebb volt a tudatra, mint gondoltuk. Csak az vigyáz a házára, lakására, akinek az megdolgozott tulajdona. Ráadásul egy ilyen sajátrezsis házépítés politechnikai képzés is volt.

A 70-es években több falusi kertes ház épült egy millió laksora vetítve, mint bárhol a világon, és ötször több mint a rendszerváltás óta az országban összesen.