Vagy nem igaz, vagy már késő?

Kopátsy Sándor PK 2011-08-09

VAGY NEM IGAZ, VAGY MÁR KÉSŐ?

A Zűrcher Zeitung ilyen című tudós tanulmányban ijeszteti a világot a várható felmelegedés hatásával.

A 20. század úgy fog bekerülni a történelembe, hogy nem Marxból csak az értették meg, amiben tévedett, azt nem, amiben igaza volt. A 21. század meg azzal indul, hogy a 19. száza másik zsenijét, Darwint értik félre.

A hivatkozott cikkből az utóbbi jutott az eszembe. A tudomány hisztérikusan fél a jövőtől, a természetet nem szeretni, ápolni akarja, fél minden a természetet érő változástól. Darwintól ugyan megtanulták, hogy a természet fejlődés eredménye, de azt ő sem hangsúlyozta, hogy a fejlődést csak a környezet változása kényszeríti ki. Ha nem változik a környezet, megáll a fejlődés. Minden fejlődés, a fajoké sem belső, hanem külső okokból jön létre.

Aki a darwinizmusból csak annyit ért meg, hogy a fejlődés a mutáción és a szelekción keresztül valósul meg, nem értett meg m ég semmit. A mutáció és a szelekció csak a változó környezethez való alkalmazkodás eszköze. Ha nem változik a környezet, akkor ez a két eszköz nem változtat, hanem stabilizál. Változatlan környezetben a mutációnk és a szelekciónak nincsen szerepe, az nem változtat, hanem stabilizál.

Attól már a jelenleg 7, rövidesen 9 milliárd ember esetén nem kell félni, hogy nem fog változni a környezet, mert maga az emberi faj durván változtatja. Fajunk fejlődésért tehát nem kell aggódni. Ezért hisztérikusan aggódunk a természetért. Az azonban senkinek sem jut eszébe, hogy a változatlan természeti környezetben az ember sem változik, márpedig ráférne a változás, mert jelenlegi fokán maga alatt vágja tönkre a természetet. Nem az a baj, hogy a sok gazdag ember nagy terhelést jelenet a természetre, hanem az, hogy ezt nagyon rosszul teszi. A tönkretett természeti környezet rossz irányban módosítja az annak szerves részét képező embert is.

Mi volna a teendő?

Feldolgozni a jégkorszak megszűnését előidéző felmelegedés következményeit.

Ebből kiderülne, hogy az a jelenleg várható felmelegedésnél sokkal nagyobb volt.

Ezt jól mértetjük azzal, hogy annyi jeget olvasztott el, aminek következtében a tengerszint mintegy hetven méterrel emelkedett, és elborította a kor legjobb adottságú térségeit.

Ugyanakkor több tízmillió négyzetkilométernyi gyűjtögetésre alkalmas térség sivataggá változott. Azokon a területeken élt a még gyűjtögetésből élő emberség jelentős hányada. Ezek nagy többsége elpusztult, a kisebbségük kénytelen volt új életteret keresni magának. Ugyanez történt a növény-, és állatfajok többségével is.

Szerencsére, addigra a fajunk már szinte minden természeti környezetbe berendezkedett, amelyek között voltak olyanok is, ahol nemcsak tovább lehetett élni, de számára a feltételek még kedvezőbbé váltak.

Ilyen területek elsősorban, a mérsékelt éghajlaton, a nagy folyamok síkságain voltak. Ezek a síkságok azzal váltak árterületekké, öntözető növénytermelésre alkalmassá, hogy hetven méterrel megemelkedett a tengerszint, a folyamok folyása lelassult.