Miért ideges a tőzsde?

Kopátsy Sándor PG 2011-08-12

MIÉRT IDEGES A TŐZSDE

Az elmúlt hetekben annak lehettünk a tanúi, hogy napról napra százalékokkal ingadozik a tőzsde.

Miért?

Mert a pénzpiacon, a kínálat összegéhez képest, óriási a potenciális kereslet. Húsz év alatt, 1990-2010 között 52 ezermilliárdról 212 ezermilliárd dollárra nőtt a pénzpiaci készlet. Ez nemcsak aránylag duzzadt fel, de százszor mozgékonyabbá vált. Ha ennek egyetlen ezreléke megmozdul, márpedig a méretéhez képest, finom rezdülés, a jegybankok összességnek erejéhez képest is földindulás erejűek, hiszen 212 milliárd dollárt jelentenek, ami bárhova irányul, kivédhetetlen hatással jár.

Még azt sem mérték fel a pénzügyesek, hogyan került ez a méretei miatt kezelhetetlen összeg a pénzpiacra.

Amíg az elméleti közgazdászok úgy érezték, hogy a pénzteremetés az államok jegybankjainak monopóliuma, a pénzpiacon az államok és a vállalkozások zavartalanul teremtette a pénzt a pénzpiacon.

Az államok politikusai rájöttek, hogy pénzt lehet bankprés, és jegybank nélkül is teremteni. Kölcsönöket kell felvenni, azt nem ellenőrzi senki. Ennek is két formája virágzik. A hitelező lehet a saját lakossága, de külföldi is. Az első esetben történik a kisebb baj, a hitelező az országon belül marad. A fizetésképtelenség belügy. A külső hitelezők esetében azonban az eladósodott ország kifelé válik fizetésképtelenné, ami a nemzetközi pénzügyekben jelent zavart.

Ez történt először az Egyesült Államokban, ahol visszaéltek azzal, hogy a nemzeti valutájuk, a dollár világpénz is, és dalolva jelentkeztek a vevők az amerikai államadósságra.

Ezt a trükkös pénzteremtést gyorsan megtanulta a világ. Ma már 40 ezermilliárd államadósság van. De ennek jelentős hányad nem olcsó, hanem nagyon drága. Az erős gazdaságú államok olcsón kapják, a gyengék sokszorta drágábban. Ezért ostobaság az államadóságot a nemzeti jövedelemhez viszonyítani. A terhét kellene, azt is, csak egyenlegében, és típusai szerint bontva.

Elsősorban az államadósságot külsőre és belsőre kell bontani. Japán államadóssága például a nemzeti jövedelméhez viszonyítva, a legnagyobb, de az ország nem kifelé, hanem befelé adós, és nagyok a külső pénzügyi követelései. A Japán államnak külső államadóssága tehát nincs. A világon a második legtöbb adósságú ország Belgium, de annak van, egy lakosra vetítve, vagy a nemzeti jövedelméhez viszonyítva, a világon a legnagyobb külső követelése. Ráadásul olcsón kapnak külső hitelt. Egyik esetben mond tehát semmit a nemzeti jövedelemhez viszonyított adósságállományuk.

A eladósodásnak az egyenlegét, és annak is csak a kamatterhét kellene mérni.

Még nagyobb pénzteremtés történt azon keresztül, hogy a nyugdíjakra félretett pénzt a tőkepiacra vitték. Az elmúlt húsz évben a részvények piaci értéke, nagyrést ennek a mesterséges keresletteremtésnek köszönhetően többszörösére emelkedett. A megemelkedett részvényárak is, mint minden hitelfedezet pénzteremetést jelent.

A japán, majd a 2008-as pénzügyi válságot is a rejtett pénzteremtés okozta. A pénzügyek illetékesei nem ébredtek annak tudatára, hogy az ingatlanárak emelkedése is pénzteremtés, hiszen hitelfedezetként pénzhez juthat. A magas ingatlanárak következtében megnő a lakosság hitelfedezete, amire a bankok vidáman adnak több hitelt, teremtenek ezzel több vásárlóerőt.

Abból a tényből, hogy az elmúlt húsz évben mintegy kétszeresére nőtt a pénzvilága kapcsolt gazdaság teljesítő képessége, és négyszeresére a pénzügyi tőke, azt becsülhetem, hogy annak jelenlegi összegének fele mesterségesen képzett, reálfedezet nélküli pénz. Ez az irdatlan összeg játszik az értékpapírokkal a pénzpiacon. Elég, ha valamilyen hír miatt az ezrede megmozdul, és ennek hatása egyrészt kivédhetetlen az államok rendelkezésre álló eszközökkel, másrészt igen jelentős változásokat okoz a pénzpiacon.