Vagy nem igaz, vagy már késő?

Kopátsy Sándor PK 2011-08-09

VAGY NEM IGAZ, VAGY MÁR KÉSŐ?

A Zűrcher Zeitung ilyen című tudós tanulmányban ijeszteti a világot a várható felmelegedés hatásával.

A 20. század úgy fog bekerülni a történelembe, hogy nem Marxból csak az értették meg, amiben tévedett, azt nem, amiben igaza volt. A 21. század meg azzal indul, hogy a 19. száza másik zsenijét, Darwint értik félre.

A hivatkozott cikkből az utóbbi jutott az eszembe. A tudomány hisztérikusan fél a jövőtől, a természetet nem szeretni, ápolni akarja, fél minden a természetet érő változástól. Darwintól ugyan megtanulták, hogy a természet fejlődés eredménye, de azt ő sem hangsúlyozta, hogy a fejlődést csak a környezet változása kényszeríti ki. Ha nem változik a környezet, megáll a fejlődés. Minden fejlődés, a fajoké sem belső, hanem külső okokból jön létre.

Aki a darwinizmusból csak annyit ért meg, hogy a fejlődés a mutáción és a szelekción keresztül valósul meg, nem értett meg m ég semmit. A mutáció és a szelekció csak a változó környezethez való alkalmazkodás eszköze. Ha nem változik a környezet, akkor ez a két eszköz nem változtat, hanem stabilizál. Változatlan környezetben a mutációnk és a szelekciónak nincsen szerepe, az nem változtat, hanem stabilizál.

Attól már a jelenleg 7, rövidesen 9 milliárd ember esetén nem kell félni, hogy nem fog változni a környezet, mert maga az emberi faj durván változtatja. Fajunk fejlődésért tehát nem kell aggódni. Ezért hisztérikusan aggódunk a természetért. Az azonban senkinek sem jut eszébe, hogy a változatlan természeti környezetben az ember sem változik, márpedig ráférne a változás, mert jelenlegi fokán maga alatt vágja tönkre a természetet. Nem az a baj, hogy a sok gazdag ember nagy terhelést jelenet a természetre, hanem az, hogy ezt nagyon rosszul teszi. A tönkretett természeti környezet rossz irányban módosítja az annak szerves részét képező embert is.

Mi volna a teendő?

Feldolgozni a jégkorszak megszűnését előidéző felmelegedés következményeit.

Ebből kiderülne, hogy az a jelenleg várható felmelegedésnél sokkal nagyobb volt.

Ezt jól mértetjük azzal, hogy annyi jeget olvasztott el, aminek következtében a tengerszint mintegy hetven méterrel emelkedett, és elborította a kor legjobb adottságú térségeit.

Ugyanakkor több tízmillió négyzetkilométernyi gyűjtögetésre alkalmas térség sivataggá változott. Azokon a területeken élt a még gyűjtögetésből élő emberség jelentős hányada. Ezek nagy többsége elpusztult, a kisebbségük kénytelen volt új életteret keresni magának. Ugyanez történt a növény-, és állatfajok többségével is.

Szerencsére, addigra a fajunk már szinte minden természeti környezetbe berendezkedett, amelyek között voltak olyanok is, ahol nemcsak tovább lehetett élni, de számára a feltételek még kedvezőbbé váltak.

Ilyen területek elsősorban, a mérsékelt éghajlaton, a nagy folyamok síkságain voltak. Ezek a síkságok azzal váltak árterületekké, öntözető növénytermelésre alkalmassá, hogy hetven méterrel megemelkedett a tengerszint, a folyamok folyása lelassult.

A félelem a változástól

Kopátsy Sándor EB 2011-05-18

A FÉLELEM A VÁLTOZÁSTÓL

Darwinon tovább lépve.

A biológia tudomány csodálatos forradalmában élünk, a hozzá nem értők ennek hatására megzöldülnek. A zöld szín a zöldek esetében nálam az éretlenséget jelenti.

A tudós zöldek betegesen félnek a környezetváltozástól. A klímaváltozással, a felmelegedéssel rémisztgetik a közvéleményt. A környezetváltozás tragédiának állítják be. Számukra az ideális környezet az, ami nem változik. Nem veszik tudomásul az egyik legfontosabb természeti törvényt, fejlődés csak a változó környezetben történhet. Ahol nem változik a környezet, ott áll a fejlődés órája.

A környezet két módon változhat.

- Megváltozik a faj környezete.

- A faj megy más környezetbe.

Darwin ugyan zseniálisan felismerte, hogy a fajok fejlődnek, de nem ismerte fel, hogy ez csak a változó környezetben jelenhet meg. Abban ugyan igaza volt, hogy a megváltozott környezetben az alkalmazkodást a szelekció valósítja meg. Azt azonban nem vette észre, hogy a változatlan környezetben, amikor kialakult a szelekciónak köszönhetően a környezetnek megfelelő alkalmazkodás, a szelekció nem hoz további fejlődést, hanem megakadályozza azt, azaz stabilizál. Ami a motor volt, fékké változik. A szelekciónak köszönhető a változó környezethez történő alkalmazkodás, és a szelekciónak köszönhető, hogy a változatlan környezetben ne legyen változás.

Ezt az állítást az cáfolná meg, ha kiderülne, hogy a változatlan környezetben is történik fajfejlődés. Természetesen a földünkön nincs változatlan környezet, de ezek a változások viszonylag csekélyek ahhoz, hogy új fajok jöhessenek létre. Új fajok csak olyan alapvető változások során jönnek létre, amelyek földtörténetinek nevezhetők.

Az emberi faj rövid, alig százezer éves életében egyetlen jelentős változás történ, a jégkorszak megszűnése. Ennek során ugyan kontinensnyi területeken óriási fajtapusztulás történt, de ez sem volt olyan jelentős, hogy új fajok jelentek volna meg. A hatása mégis nagyon jelentős.

- Néhány emlős faj is kihalt. Sokuknak az élettere, életmódja jelentősen megváltozott. Új azonban nem jelent meg.

- Néhány emlős vad faj csak, illetve döntően domesztikálódott. Azért vált domesztikálódóvá, mert vadon kihalt volna. Ezek életét az ember érdeke mentette meg.

- Az ember pedig a gyűjtögetésről áttért a termelésre.

A geológusok, de még a biológusok számára sem jelent ez minőségi változást. Fajunk szempontjából azonban döntő jelentőségű volt.

Ha nincs ez a jelentős felmelegedés, tengerszint emelkedés, kontinensnyi térségeken alapvető környezetváltozás, még mindig gyűjtögető törzsekben élnénk.

Darwin tudománytörténeti jelentőségét nem csökkenti, hogy a fajfejlődés motorját nem a környezetváltozásban, hanem a szelekcióban látta. A fajtanemesítés ugyanis a szelekción alapul, de ott az ember választja meg a szelekció célját. A természetben a környezet szelektál. Ha nem változik a környezet, a szelekció célja sem változik, tehát nem eredményez fajfejlődést.

Darwin tudománytörténeti jelentősége a szelekció szerepének feltárása. Az új fajok megjelenésére nem adott magyarázatot.

Nemcsak neki, de a biológusoknak máig nem tűnt fel, hogy a fejfejlődésben minden nagy lépés fajfejlődésben geológiai változás, földtörténeti katasztrófa hatására történt.

Azt, hogy csak a változó környezetben jár a biológiai óra 1984-ben, Ausztráliában az eredeti tájban fedeztem fel, de megértőre az óta sem találtam.

Az egyszikű növények és a még erszényes emlősök világában döbbentem rá, hogy hetvenmillió évvel a múlt természetében járok. Ez a kontinens ugyanis máig őrzi azt a növény-, és állatvilágot, amit akkor hordozott, amikor Afrika része volt. Vagyis itt hetven millió éve nem járt a biológiai óra, pedig szelekció ugyanúgy volt, mint bárhol másutt.

Azonnal beugrott a többi bizonyíték is.

- A mély tengerekben néhány százmillió évesnél fiatalabb faj nem él. Tehát ott százmillió évek óta nem változott a környezet, ott az óta nem jár a biológiai óra, pedig ott sokszorta nagyobb a szelekció, mint a szárazföldön.

- A Galápagos-szigeteken azok az állatok élnek, amelyek száztízmillió éve Dél-Amerikában éltek. Tekintettel arra, hogy ott nem változott a klíma, nem jár a biológiai óra.

- Madagaszkár csak harminc millió éve szakadt el Afrikától, ezért ott a harmincmillió éves afrikai flórát és faunát találjuk ma is.

- Az Afrikában élő magzatburkos emlősök, a kora-kőkori barlangrajzok szerint, Európában éltek. Tehát a mai emlősök is ősei ott váltották le az erszényeseket, ahol változott, időnkint nagyon hideg volt a klíma.

Mindebből azt vontam le, hogy a milliárdnyi csillagból, bolygóból álló világűrben nem a mai földi élet feltételeit kell keresni, mert az ugyan igaz, hogy a földi élethez hasonló élet csak hasonló környezetben alakulhatott ki, de az nem elég, mert ahhoz az is kellett, hogy hasonló környezeti változások is történtek. A földi életnek nemcsak a földi feltételekre, hanem a földünkével azonos történelemre is szükség volna. Ennek az esélye pedig gyakorlatilag nagyon kicsi. Viszont milliószor nagyobb esélye van annak, hogy egészen más feltételek mellett, egészen más élővilág alakult ki más bolygókon, ha azok élete legalább olyan változatos volt, mint a mi földünké. Annak azonban nagyon nagy a valószínűsége, hogy sok millió bolygónak még változatosabb volt az élete, ezért azokon a mienkénél sokkal fejlettebb életromák jöttek létre.

A biológia, az élet tudománya még mindig ott tart, ahol a csillagászat, amikor azt hitte, hogy a világűr központja a föld, és minden a körül mozog.

A földi életformák nem jelenthetnek modellt, csak egy variációja a sok milliárd lehetségesnek, és annyira egyediek, a földünket annyi ismeretlen okú hatás érte, hogy egy hasonlónak is nulla az eshetősége. Ezért a mi élővilágunkhoz hasonlót reménytelen keresni.