A tartós munkanélküliséggel járó kár.
TÁRSADALMI ÉRDEK – VÁLLALKOZÓI ÉRDEK
A SZTÁLINI IPAROSÍTÁS TASZTALATAI
Kopátsy Sándor EF 2011-08-23
A FOGLALKOZTATÁS ELVI ALAPJA
Általában a Nyugat, különösen Magyarország, legnagyobb problémája az alacsony foglalkoztatás. Semmibe sem olyan nagy a Távol-Kelettől a Nyugat, a puritán Nyugathoz képest Magyarország lemaradása, mint a foglalkoztatásban. Az általános lemaradáson belül pedig a minőségi munkaerőben hiány, a munkaerő alsó minőségi ötödében pedig botrányos felesleg, tehát tartós munkanélküliség a jellemző.
Ez bármennyire nyilvánvaló tény, a következményeit nem veszi a politika és a közgazdaságtan tudomásul. Mindkettő még mindig abban a tudatban él, hogy a tőkés társadalomban élünk.
A foglalkoztatási válság oka kézenfekvő. A tőkés osztálytársadalmat a munkaerő mennyiségi és minőségi túlkínálata jellemezte. A jelenkori fejlett társadalmat, amiben már nincs túlnépesedés, és mennyiségi túlkínálat, a minőségi munkaerő korlátlan kereslete jellemzi. Ezért a tőkés osztálytársadalomban jellemző foglalkoztatási gyakorlat nem felel meg a társadalom érdekének. A minőségi munkaerőben hiány, a gyenge minőségűben pedig tartós munkanélküliség van.
A foglalkoztatási helyzet azt mutatja, hogy a jelenleg a minőségi munkaerő alkuelőnyben van a munkaadóval szemben, a gyenge minőségű jelentős hányadát pedig a normatív foglalkoztatási feltételek mellett nem érdemes foglalkoztatni.
A munkaerő jelentős, nem megfelelő minőségi hányadának a tartós munkanélkülisége azonban elviselhetetlen társadalmi kárral, és költséggel jár.
A tartós munkanélküliséggel járó kár.
A tartós munkanélkülieket el kell tartani. Ez nemcsak erkölcsi kötelesség, de gazdasági érdek is. A tőkés osztálytársadalomban a kívánatosnál gyorsabban nőtt a népesség, tehát nem származott társadalmi kár abból, ha a lakosság leszakadt rétege pusztul, nem képes felemelkedni. Még az sem okozott társadalmi kárt, hogy a leszakadt rétegben született képességek, elvesznek, hiszen abból is több volt, mint amekkora igény volt. A jelen társadalomban azonban már a létszámánál sokkal fontosabb a minőség. A tehetséges és erkölcsös munkaerő az átlagnál sokkal többet ér. Tehát a következő generációban rejlő képességet minél szélesebb tömegből kell kiszelektálni.
Márpedig a képesség szinte minden társadalmi rétegben azonos mértében található. Minden elvesztett tehetség sérti a társadalom érdekét. Ez a minőségi szelekció fajunk történetében először vált elsődlegesé.
Az is tény, hogy a gyermekvállalás a szülők jövedelmével, és képzettségével fordítottan arányos. Ezért épen ott születik a következő generáció nagyobb hányada, ahol szegény, tartósan munkanélküli a család. Minél szélesebb a tartósan munkanélküli réteg, a következő generáció annál nagyobb hányada születik nevelődik fel ott, ahol a képesség feltárása reménytelen.
A liberális politikusok és közgazdászok abból indultak ki, hogy aki nem talál munkát, eltartja a társadalom, támogatja a gyermekvállalásukat, és segíti azok képességüknek megfelelő iskoláztatását.
Ez a logika azonban teljesen hibás.
a. A leszakadt rétegben sokan vannak, akik a munkaviszonyból való éléssel szemben vállalják a munkanélküli segély. Márpedig a munkaképes ember munkátlansága mind az egyén, mind a társadalom számára károkozó. A munkátlan élet tovább rontja az érintettek eleve gyenge munkaképességét, erkölcsét. Ezeket sokkal nehezebb visszavinni a munka világába.
b. A munkanélküliek segélyezése a szűkös állami forrásokat csökkenti. A rendszerváltást, a privatizációt levezénylő liberális közgazdászok csak azt látták, hogy a szocializmusból öröklött veszteséges vállaltok állami forrást vonnak el. Ezt már nem számolták, hogy ezek a veszteséges vállaltok is eltartották a munkásokat, akiket ezen túl a költségvetésből kell eltartani, azon felül a veszteségüknél többet fizettek a költségvetésbe, mint bérjárulékot, vámot, adót. Húsz éve nem találtam olyan veszteséges vállalatot, aminek a leállítása nem rontotta a költségvetést. A gazdaságért felelősek azt hitték, hogy a tőkés osztálytársadalom állt helyre. A jelenkori fejlett társadalomban csak olyan vállalkozást kell felszámolni, aminek a munkaerejét annál hatékonyabb vállalkozás vesz át. A veszteségeset csak akkor szabad felszámolni, ha van, akárcsak kisebb veszteséggel dolgoztató, de a munkaerőt tartós munkanélküliségre ítélő felszámolás társadalmi bűn.
c. A tartós munkanélküliség erkölcsileg fertőzi a társadalmat. A rendszerváltás legnagyobb bűne, hogy megrontotta a közerkölcsöt. Ez pedig az elősző pontoknál is nagyobb kárt okozott, és okoz még nagyon sokáig.
Ez alatt nem csak a növekedett bűnözést kell érteni, hanem az egészségügy, az oktatás színvonalának csökkenését is. tegyük hozzá, hogy a szélsőjobb is ott erősebb, ahol nagyobb a munkanélküliség. A liberálisok hisztérikusan félnek a szélsőjobb megerősödésétől, de nem látják be, hogy ezt ők idézték elő.
A tartós munkanélküliség nemcsak az érintett személy, hanem a családja erkölcsét is rontja. Az, hogy mit fog a magyar társadalom következő generációja teljesíteni, azon múlik, hogy milyen családi környezetben nőttek fel. E téren az EU tagországok között az utolsó helyen vagyunk. Ennyi tartósan munkanélküli családban felnőtt gyerek sehol nincsen.
Ennyi is elég annak bizonyítására, hogy nagyobb kárt semmi sem okozhat, mint a munkaképes lakosság tartós munkátlansága.
Húsz éve mondom, hogy a közgazdaságtan lemaradását semmi sem jellemzi jobban, mint a rövid idejű, és a tartós munkanélkülieket összeadják. Az egyik kívánatos, a másik minden áron elkerülendő.
TÁRSADALMI ÉRDEK – VÁLLALKOZÓI ÉRDEK
A tőkés osztálytársadalom azért volt embertelen, mert a társadalmi érdek a vállalkozói érdekkel volt azonos. Az osztálytársadalom azért volt szükségszerű, mert a társadalom érdeke abban még csak az uralkodó osztály érdekérvényesülése árán valósulhatott meg. Ezt nem értette meg Marx sem. Pedig felismerte, hogy az általa elképzelt ideális társadalom első szakaszában még nem érvényesülhet a társadalom egészének érdeke, előbb, hosszabb-rövidebb ideig proletárdiktatúrára lesz szükség. Addig azonban nem ment el, hogy a megelőző ötezer évben is azért voltak osztálytársadalmak, mert az elviselhetőnél gyorsabb népszaporodást csak a korlátlan hatalmat élvező kisebbség képes erőszakkal megfékezni.
Mindaddig osztálytársadalom van, amíg az elviselhetőnél gyorsabban szaporodik a népesség, és a társadalom munkaerőigényénél nagyobb a munkaerő mennyiségi és minőségi kínálata. A 20. század második felében azért szűnt meg az osztályuralom objektív szükségszerűsége, mert megszűnt a két előfeltétele.
- Leállt a spontán népesség növekedése.
- A minőségi munkaerővel szembeni igény meghaladja a kínálatot.
Nálunk tehát minden feltétele megvan annak, hogy osztálynélküli társadalom legyünk. Csak az hiányzik, hogy ennek megfelelően dolgozzunk, és neveljük fel a következő nemzedéket. Egyiket sem úgy végezzük, ahogyan lehetne, és ahogyan kötelességünk lenne.
Az EU tagországok között az utolsók vagyunk a foglalkoztatásban, és egyre romlik az oktatási rendszerünk.
A munkaerőt úgy foglalkoztatjuk, mintha tőkés osztálytársadalom lennénk. Csak az dolgozik, aki a munkaadójának profitot is termel, nem minél többen azok közül, akik munkaképesek. Nálunk csak az dolgozik, aki többet ad a munkaadójának, mint amennyibe kerül. Sajnos ez csak a munkaképes lakosság 55 százaléka. Olyanok a foglalkoztatási törvények, feltételek, hogy csak ezek juthatnak munkához.
Ki számíthat arra, hogy munkát talál?
Csak az, aki többet termel, mint amibe a munkaadónak kerül.
Ez azonban csődhelyzetet jelent. Nálunk tehát csak annyian dolgoznak, mennyien egy tőkés osztálytársadalomban is.
Ki hasznos a társadalomnak?
Mindenki, aki értéket termel. Tehát azok is, akiknek az alkalmazása a jelen feltételek mellett nem lehetséges a vállalati szektorban. Ezt kell megoldani. Olyan foglalkoztatási formákat kell működtetni, amelyek nem tőkésvállalati elven működnek. Mindenkit dolgoztatni kell, aki hat hónapnál hosszabb ideje nem dolgozik.
Ez azonban csak akkor érhető el, ha ennek megfelelő munkafeltételeket teremtünk.
A SZTÁLINI IPAROSÍTÁS TASZTALATAI
Akik kételkednek abban, hogy egymillió munkahelyet lehet teremteni, annak azt mondom, nézzük meg, hogyan termettünk a Rákosi-rendszerben kétmillió munkahelyet, a háborút követő öt év alatt.
Kezdődött a földreformmal. Olyan földreformot hajtottunk végre, amiben félmillióval többen jutottak földhöz, mint amennyi munkaerőre annak megműveléséhez szükség lett volna. Ehhez a többségnek szinte semmi tapasztalta, és felszerelése nem volt. Az okos közgazdászok erre mondják, hogy elhibáztuk, ennyi képzetlen ember nem tud megélni az adott földön. Mégis megtörtént a csoda. Néhány év alatt a magyar mezőgazdaság elérte a háború előtti szintet.
Ezzel szemben ostobaság volt a rendszerváltás során, kárpótlás címén, visszaosztani a földet, amikor már ötöd annyi ember is elegendő lett volna a műveléséhez.
Ez csak azért volt lehetséges, mert a földhöz juttatottak ugyan nem fizettek egészségügyi és nyugdíjjárulékot, de nem is kaptak semmit az államtól. Csak évekkel a kollektivizálás után, kaptak rendszeresen havi előleget, és még később ígéretet a nyugdíjra is.
Tehát előbb teremtettünk munkaalkalmat, aztán, ennek gyümölcsként, megfelelő ellenszolgáltatást a végzett munkáért.
Az első hároméves tervben, másfélmillió új munkahelyet teremtettünk. Ezek a munkahelyek nagyon alacsony bérrel jártak, még azt is megcsapoltuk a békekölcsönökkel. A többségük ennek ellenére veszteséges maradt még negyven évvel később is. Tized ennyi új munkahely sem jött volna létre, ha mindig csak annyi létesül, amennyi nyereséges.
Húsz évbe került, amíg nyilvánvalóvá vált, hogy aki dolgozik az igényesebb is lesz. Ekkor jött a másik zseniális lépés. Aki jobban akar élni, az dolgozzon többet.
Erre azonban a teljes foglalkoztatás a munkahelyen nem adott lehetőséget. A munka után azonban meg lehetett teremteni a jobban élés lehetőségeit.
Kezdődött a mezőgazdaságban, a háztáji földön, a falusi udvarban, kerekben való túlórázás. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy aki jobban akar élni, az dolgozzon a munkaidő után. Ez kegyetlennek hangszik, de sikere volt. A munkahelyen folyó sztálinista rendszer mellett, a szabadidőben virágzott a maszekolás, a piacgazdaság.
A városi dolgozók megirigyelték a falusi életforma munkaidő utáni munkáját. Spontán születtek a vállalti munkaközösségek, a fekete gazdaság szolgáltatásai, az úgy nevezett fusizások.
A nagyobb vállalati szabadságot élvező termelőszövetkezetekben sorra alakultak a melléküzemágak, az állami vállalatoknak végzett szolgáltatások.
Ha munka után lehetett a háztájit művelni, akkor lehet házat is építeni. A hatvanas évektől kezdve évente 30-40 ezer ház épült kalákában, azaz munkaidő után, főleg családi és baráti összefogással. Ma ez állomnak is szép lenne.
Természetesen ma nem lehet azt tenni, amit lehetett, sőt kellett ötven évvel ezelőtt, de a tanulás egyértelmű.
Előbb dolgozz, aztán élvezheted. Ha az eredményt várod, soha nem jön el.
Mi a teendő?
Miden munkaképesnek dolgozni kell, ha már hat hónapja nem dolgozik. Ennek érdekében hat hónap munkanélküliség után, csak annak jár a segély, aki dolgozik. Ezek foglalkoztatását olyan szövetkezetre kellene bízni, amelyik a tartós munkanélküliek foglalkoztatását végzi vállalkozásként. Minden tartós munkanélküli foglalkoztatása esetén megkapná azok munkanélküli segélyét, és nem fizetne a kifizetett bérük után bérjárulékot.
Az ilyen speciális szövetkeztek működtetési feltételeit ki kell dolgozni, és törvénybe foglalni.
A működési területeket úgy kell korlátozni, hogy minél kevesebb átfedés jöhessen létre a verseny szektorokkal.
Ezzel létrejönne egy olyan foglalkoztatási szektor, ami hasonló feltételeket teremtene a képzetlen munkaerő számára, mint amit a háború utáni termelőszövetkezetek jentettek. Vállalkozások, de kizárólag a tartósan munkanélküliek számára. A vállalkozások óvodái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése