A fogamzásgátlás az elmúlt ötezer év legnagyobb áldása

Kopátsy Sándor EE 2011-07-28

A FOGAMZÁSGÁTLÁS AZ ELMÚLT ÖTEZER ÉV LEGNAGYOBB ÁLDÁSA

Tisztáan vagyok azzal, hogy már a cím is megbotránkoztat. Szerencsére, hosszú távon a tudomány akkor is győz, ha nemcsak a közvélemény, hanem a tudomány is botránkozik.

Közel tíz éve, megdöbbentett a felismerés, hogy fajunk, amióta szükségleteit döntően termelőmunkával igyekszik kielégíteni, minél jobbak az életkörülményei, annál jobban szaporodik. A munkájának a hatékonysága, mindenek előtt az életterének eltartó képessége azonban nem enged meg néhány ezreléknél gyorsabb szaporodást. A termelő ember olyan csúcsragadozó lett, amelyiknek nincs olyan erős ellensége, ami a létszámát stabilizálná, ami nem engedné meg, hogy néhány ezreléknél gyorsabban szaporodjon. Ezért az embernek magának kellett kézbe venni a népességének a szabályozását.

A termelő ember spontán gyorsabban szaporodik nemcsak annál, ahogyan nem veszélyezteteti a jövőjét, de még annál is, ahogyan az egyéneik szeretnék.

Mint társadalomtudós, a talán legfontosabb világtörténelmi eseménynek, sőt áldásnak tartom, hogy a tudomány megoldotta az emberek egyik elemi jogának gyakorolását azzal, hogy lehetővé tette az alapvető nemi ösztön szabadon élését a fogamzás veszélye nélkül.

Sajnos a társadalomtudósok nem értékelik megfelelően, hogy a tudomány megoldotta az ember egyik legfontosabb szabadságjogát, legszebb örömét, a faja számára kedvezőtlen következmények veszélye nélkül.

Fajunk elmúlt ötezer évében a legtöbb társadalmi sérelem abból fakadt, hogy a társadalom által elviselhetőnél sokkal többen születtek. Az állandóan veszélyeztető túlnépesedés ellen magának a társadalomnak kell védekezni. Fékezni kellett a túlnépesedést. Ennek érdekében hozta létre az osztálytársadalmakat, amelyek elsődleges feladata a halálozás közvetlen és közvetett okainak létrehozása.

Az osztálytársadalomba való szereződés eredmény, hogy minden osztálytársadalom négy módon fékezte a minél kevesebb szülést, és a minél nagyobb halálozást.

Minden osztálytársadalomban jellemző volt négy, a túlnépesedés elleni eszköz.

1. A lakosság nagy többségének, mintegy kilenctizedének a nyomorát közvetett és közvetlen jövedelem elvonással fokozta. A társadalomtudományok máig nem vetik fel a kérdést. Mi volt a célja annak, hogy minden osztálytársadalomban csak a szegények adóztak, robotoltak, és miért fordult meg ez az újraelosztási rendszer? Mert a meglévő szegénység fokozása volt az első halálok.

2. A társadalom jövedelmének jelentős részét hadviselésre fordították. Ezzel is fokozták a nyomort, és a háborúk jelentették a második legnagyobb halálokot.

3. A szegény többségtől elvont jövedelem többségét luxusra, kincsképzésre, improduktív célokra fecsérelték el. Minden osztálytársadalomra ez a pocsékolás volt jellemző. Ez is a tömegek nyomorának fokozását jelentette.

4. Üldözték a jobbító szándékú tudást. Minden osztálytársadalom bűnnek tartotta a tudásvágyat. Talán a legjelentősebb halálok volt a korlátoltság, az ismeretek hiányossága. Ráadásul a butaságra azért is elengedhetetlen szükség volt, mert racionálisan nem lehetett volna elfogadni az elengedhetetlenül szükséges osztálytársadalmat.

Máig nem akadt történész, aki igyekezett felmérni, hogy a halálokok között mekkora hányadot idézett elő maga a társadalom a fenti négy okkal. Kiderült volna, hogy a legnagyobb emberirtó maga az osztálytársadalom volt.

Miért volt ötezer éven keresztül minden társadalom a fő emberirtó?

Azért, mert az ember szaporább volt, mint amekkora szaporodást a fajunk érdeke megengedett. Fajunk túlnépesedve degenerálódott volna, ha nem vállalja magára az emberirtást.

Mi volt a túlszaporodás oka?

Többen születtek a megengedhetőnél. Azt a tényt még az a kevés társadalomtudós is, akinek problémát okozott a népesség gyors szaporodása, hogy a megengedhetőnél többen születnek, ezt a fajunk természetes tulajdonságának fogata el. Tudomásul vette, hogy fajunk több gyermeket vállal, mint amennyit eltarthat.

Ebben ugyan már nagy igazság volt, de mégis fel kellett volna vetni a kérdést.

Valóban annyi ember született, amennyit a szülők akartak?

Sajnos, minden bizonnyal sokkal több. Azt, hogy mekkora volt az a többlet, ami az ember szexuális ösztönéből spontán, a szülők utódvállalási szándékától függetlenül fakadt, nem lehet megállapítani, de súlyos hiba figyelmen kívül hagyni.

A múlt demográfiai tényeit csak azzal lehet megérteni, hogy az emberek egészséges és normális szexuális ösztöne, és nem a szülők gyermekvállalási igénye döntötte el, hogy mennyi gyermek születik. Ebből az fakad, hogy nem lehet a szülők szexuális igényéből fakadó megtermékenyülésekkel azonosnak tekinteni az általuk is kívánt gyermekszülések számát. Ugyanis, mind a nők, mind a férfiak sokkal nagyobb számú szexuális élvezetre törekszenek, mint amennyi gyermeket szeretnének.

Ebből fakadóan, ha nincs megoldva a kényelmes, biztonságos és olcsó fogamzásgátlás, lényegesen több megtermékenyülés és szülés, mint amennyi gyereket a szüleik akarnak.

Ezt az állítást tagadni nem lehet, hiszen a nők megerőszakolása még békeidőben is jelentős volt, még a házasságon belül is. Arra ugyanis semmilyen hatalomnak nem volt eszköze, hogy a szexuális életet is szabályozza.

Ráadásul, a társdalom minden szintjén az volt az érdek, hogy minél többen legyenek.

- Az a család volt erősebb, amelyikben többen voltak. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb család jobban élt, csak azt, hogy erősebbnek érezte magát a közösségen belül.

- Az a törzs, az a település volt erősebb, amelyik népesebb volt. Ez sem jelentette azt, hogy a nagyobb létszámú törzs, település élt jobban, csak azt, hogy a konkurenseinél erősebb volt.

- A népesebb állam is még népesebb akart lenni. Ez sem jelentette, hogy a nagyobb államban nagyobb volt az általános jólét, sőt a tények ennek az ellenkezőjét bizonyítják. De a népesebb állam erősebb volt, és ezért minden állam népesebb akart lenni.

Mind a család, mind a település, mind az állam vélt érdeke könnyen érvényesült, mert a gyors népszaporulat spontán is jelentkezett, és nem is volt semmi eszköz arra, hogy az egyedek szexuális ösztönéből fakadó gyermekvállalás ne eredményezzen gyors népszaporulatot, mert nem volt olyan eszköz, amivel biztosítani lehetet az ösztönös szexuális életből fakadó megtermékenyülést.

Ennek ellenére nem vitatható, hogy minden osztálytársadalomban jelentős számú volt az olyan szülés, ami nem a szülők közös gyermekvállalási akaratából jött létre.

Ha egyszer eljut a társadalomtudomány addig, hogy felméri milyen egyéni sérelmek, tragédiákat élt meg az osztálytársadalmakban az egyén, rá fogunk döbbenni arra, hogy ezek között nagy súllyal szerepelt a nem kart fogamzás. A legnagyobb egyéni tragédiák között szerepeltek a házasságon kívüli szülések, terhességek.

Jellemző módon, a kereszténység tudomást sem vett a házasságon kívüli szülésekről. Azok eredményét nem tekintette az egyház potenciális tagjának, azokat nem keresztelte meg, nem fogadta be, még a temetőkbe sem engedte be. Ezért könnyű elképzelni, hogy mit jelentett egy nőnek a nem szándékos gyermekvállalás. Ezért aztán mindent, még a halált is inkább választották, mint az anyaságot.

Azt ugyan utólag nem lehet számszerűsíteni, hogy a tényleges születéseken belül mennyi volt az olyan, amit nem vállaltak volna, ha létezik a fogamzásmenetes szexuális élet lehetősége, ha van olcsó, elérhető és biztos fogamzáselleni megoldás. Ezt csak abból sejthetjük, hogy milyen sok kegyetlen, életveszélyes módszert alkalmaztak a teresség megszakítása érdekében. Erről ugyan hallgat a történelem, de a tények még jelenleg is jelen vannak, pedig a védekezés módszerei már adva vannak. Ezt jól mutatja, hogy mennyi a terhesség megszakítás még a fejlett világban is, pedig ott már az is elérhető, hogy a megszakítás egyetlen, a patikában kapható, nem nagyon drága pirulával is megoldható.

(Ennek a sok gondtól megszabadító szernek a patikai forgalmazását éppen most tiltotta meg a magyar állam. A butaság és a bigott gonoszság tehát nem könnyen pusztítható ki.)

Abból, hogy az osztálytársadalmak minden embertelensége a túlnépesedésből fakad, következik, hogy az tesz ezek ellen a legtöbbet, aki a fogamzásgátlást megoldja. Ez sem jelent biztosítékot a népesség növekedésének megállítására, de az nem vitatható, hogy mindennél jobban csökkenti.

Az, hogy a gyermekvállalás csökkentése milyen mértében hat a társadalom teljesítményére, jól mutatja a jelenben Kína. Ez az ország az egy laksora jutó jövedelemben, a várható életkorban, az iskolázottságban valósággal állva hagyja azt az Indiát, amelyik képtelen megállítani a népesség gyors növekedését. Ez a példa azt is mutatja, hogy nem elég, ha a megtermékenyülés elleni védekezés eszközei adva vannak, ha a lakosság nagy többsége még nagyon szegény, és alacsonyan iskolázott. Ilyen esetben az állami erőszak alkalmazása elengedhetetlen.

A NŐK, ÉS A SZEX

Hetven éve érzem, hogy a társadalomtudomány mennyire mostohán kezelte a nők társadalmi helyzetét, azt csak tíz éve látom, hogy még ennél is nagyobb hiba származott abból, hogy az életminőségben, a társadalmi értékelésben mellkőzte a szexuális élet szabadságát.

Nagyon sokáig kellett élnem, hogy összeálljon a kép. A kép szinte minden eleme ugyan már készen állt jó tíz éve, de csak jelenleg állt össze.

Amennyire a művészetek számára kiemelt téma volt a nő, a szerelem és amennyire a társadalom ezt eltűrte a szex is, a társadalomtudományok szint tudomás sem vettek ezekről. A művészetet aligha lehetne úgy értékelni, hogy nem kezelte a nőket egyenrangúként, hogy nem tartotta a szerelmet az emberi boldogság fontos elemének. A szexuális vágyak is mindig legalább akkora szerepet kaptak, ami már átlépte tűréshatárt.

A nők társadalmi elnyomottsága is csak jó kétszáz éve szerepelt a forradalmárok programjában, de ott sem vették komolyan.

Marx ezerszer annyit foglalkozott a tőkéstulajdonból fakadó kizsákmányolással, mint a nemek közti egyenjogúság hiányával. A forradalmárok nem a nők elnyomottságát vitatták, hanem a jelentőségét értékelték nagyon alá.

Azt alig tíz éve ismertem fel, hogy a fajunk utóbbi ötezer évében, vagyis amióta a társadalmak döntően a termeléssel igyekeznek kielégíteni a szükségleteiket, vagyis amióta osztálytársalakban él az emberek többsége, a legtöbb nehezen elfogadható, illetve el sem fogadható jelenség abból fakad, hogy az életviszonyok javulása következtében nagyobb a népszaporulat, mint amennyit a társadalom érdeke elviselhet.

A túlnépesedő társadalom szülte a magas halandóságot létrehozó osztálytársadalmat. Vagyis mindaddig, amíg szaporább a társadalom népessége, mint amit a társadalom létérdeke megkövetel, a társadalmi forma csak a többséget elnyomó osztálytársadalom lehet. Aki tehát túl akar lépni az osztálytársadalmi formán, annak először a népesség gyors növekedését kell megállítani.

Az osztálytársadalom felszámolhatóságának első feltétele, hogy az ember szexuális ösztöne érvényesülhessen a fogamzás, a túlszaporodás veszélye nélkül. Vagyis gyermek csak akkor szülessen, ha az a két szexuális partner közös célja.

Ez ugyan önmagában nem jelent még garanciát a túlszaporodás megszűnésére, de nagyon sokat segít abban, hogy a másik két feltétel is létrejöhessen.

Az első feltétel a mintegy 10 ezer dollár per fős nemzeti jövedelem. Ez a feltétel eddig csak olyan társadalomban jött létre, amiben megszűnt a túlnépesedés veszélye.

A második feltétel az átlagos iskolázottság haladja meg a 12 évet. Ez is csak ott történt meg, ahol megszűnt a túlnépesedés veszélye.

Ebből azonban nem az követezik, hogy ott megszűnik a túlnépesedés, ahol az utóbbi két feltétel létre jött, ha nincs megoldva a fogamzásgátlás. Egyelőre nem ismerünk példát arra, hogy a fogamzásgátlás megvalósulása nélkül megállítható a túlnépesedés. Ehhez olyan szexuális önmegtartóztatásra volna szükség, aminek a megvalósítása elképzelhetetlen.

Sajnos, a demográfusok sem készítettek olyan felmérést, ami megmutatta volna, hogy a születések mekkora hányada nem céltudatos fogamzás eredménye. Anyag nem készült, de a tények egyértelműek. A teresség megszakítás szándéka, és gyakorlata minden társadalomban jelen volt, és jelen van. Az sem vonható kétsége, hogy nem szándékosan vállat gyermekek is születnek. Tehát a gyermekszülések száma minden korábbi társadalomban is sokkal alacsonyabb lett volna, ha rendelkeztek volna a fogamzásgátlás modern eszközeivel.

Márpedig a lényegesen kevesebb gyermekszülés lényegesen csökkentette volna az osztálytársadalmak szükségességét.

Ismereteim szerint, a múltban csak egy társdalom alkalmazott születéskorlátozást, a nyugat-európai feudális jobbágyrendszer. Ebben csak a jobbágytelekkel rendelkezők köthettek házasságot, és vállalhattak gyermeket. Mivel a jobbágytelkek száma adott volt, csak azoknak születhetett gyermekük, akiknek jutott jobbágytelek. Ma már a 20. századi francia történészeknek köszönhetően, tudományosan feldolgozott tény, hogy ebből fakadóan a középkori Nyugat-Európában a házasságkötések jó tíz évvel a házasulandók nemi érettsége utánra tolódott. Ezzel az első három-négy szülés kimaradt.

Azt azonban a felmérést végző történészek sem állapították meg, hogy fogamzásgátlás megoldatlanság okán mennyi elfojtott szexuális indulat jellemezte a nyugat-európai társadalmat a középkorban. Pedig nem nagy fantázia kell annak elképzeléséhez, hogy mit jelentett a középkori fiatalok számára a megtermékenyülést elkerülő szexuális élet.

Ez a korlátozás ugyancsak nagyon kegyetlen volt, de mégis emberségesebb, mint a felesleges népszaporulat elpusztítása.

Meggyőződésem szerint, a nyugat-európai középkor azért volt valamivel kevésbé emberpusztító, mert keményen korlátozta a gyermekvállalás potenciális mennyiségét. Elég volna arra gondolni, hogy a nyugat-európai középkori viszonyoknál mennyivel emberpusztítóbb volt a kelet-európai.

A középkori kereszténység óriási befolyását jól bizonyíja a tény, hogy az egyháznak sikerült még a gyermekvállalás tényét is elhallgatatni. Ma az egyház a magzatot szentnek tartja, a középkorban azonban a házasságon kívül született gyermeket még ember számba sem volt hajlandó venni.

A nők egyenrangúsága

A nők soha nem lehettek a szexben egyenrangúak a férfiakkal, mivel ebben a kapcsolatukban mindig sokkal nagyobb volt a kockázatuk. Ez ugyan a nagycsaládos társadalomban volt a legkisebb, mivel ott a szexuális érettséggel azonos volt a házasságuk, és a gyermekvállalás nemcsak a szülők kockázata volt. Sőt, a nagycsalád érdekelt volt abban, hogy minél nagyobb legyen. A gyermeknevelés pedig nemcsak az anya, hanem az anyák közös feladata volt. Vagyis, a nemi vágyak kielégítése szempontjából a nagycsalád volt a legjobb megoldás. Ugyanakkor a nagycsaládos rendszerben volt a legnagyobb mértékű a gyermekvállalás. Annyi gyermek született, amennyire az anyák képesek voltak. Ebből fakadóan, a nagycsaládos társadalomra hárult a legnagyobb emberpusztító feladat, hogy a sok szülés ellenére se legyen népszaporulat.

Ezt bizonyítják a tények.

1. A nagycsaládos társadalmakban nagyobb volt az uralkodó osztály és a nép jövedelme között a különbség. Gazdagabbak voltak a gazdagok, és szegényebbek a szegények. Teremésztesen ez csak a hasonló társadalmi típus esetében történhetett meg. Mivel kiscsaládos társadalom csak a nyugat-európai feudalizmusban volt, csak a feudális, azaz a földbirtokosok uralta társadalomban valósulhatott meg. Európa keleti felén mindig gazdagabbak voltak az arisztokraták, és szegényebbek a jobbágyok, mint Nyugat-Európában. Mivel a tőkés társadalomban már nem maradhatott meg tisztán sem a nagycsalád, sem a kiscsalád, de karakterében mégis tovább élt, ugyancsak egyértelmű, hogy Kelet-Európában tovább élt a fenti ellentét Kelet-Európával szemben. Ahogyan a bolsevik rendszer összeomlott, Kelet-Európában, nagyon gyorsan, aránylag sokkal több dollármilliárdos lett, mint az Egyesült Államokban. Ugyanakkor a lakosság szegényebb harmada pedig még a bolsevik rendszerhez képest is, szegényedett.

2. A nagycsaládos társadalmak többet áldoztak a hadviselésre, mint a kiscsaládosak. Ezt is jól illusztrálja Európa nyugati és keleti fele. Nemcsak a közelmúltban, de ezer éve is. A kelet-európai pásztornépek és utódaik, sokkal inkább a katonai erejükre koncentráltak, mint a nyugat-európaiak. Nemcsak kifelé, de a saját társadalmukon belül is aránylag több embert pusztítottak el.

A nagyon gyorsan szaporodó pásztortársadalmakban az államfő, gyakorlatilag hadvezér volt. Elég Dzsingisz kánra gondolni. Az uralkodása lényégen háborúzás volt.

Jellemző módon, a tőkés osztálytársadalomnál modernebb társadalmat építeni akaró Szovjetunió diktátorát generalisszimusznak hívták, és ő költötte az országa nemzeti jövedelmének legnagyobb hányadát haderőfejlesztésre.

Ennyi is elég annak bizonyítására, hogy minél több gyermeket szültek, szülhettek az anyák, annál embertelenebb lett a társadalom.

A nyugat-európai társadalmak azért lehettek a többinél kevésbé embertelenek, mert a kitolódott házasság miatt fele annyi gyermeket szültek az anyák, mint amennyit az összes többi civilizáció társadalmaiban szültek.

Ezt ugyan negyven éve hangoztatom, de nem tettem kellő súllyal hozzá, hogy a nemi érettség után tíz évvel eltolt házasság is kegyetlen módszer volt. Sajnos a történészek szinte semmit nem tártak fel abból, hogyan élték meg Nyugat-Európában a fiatalok a nemi érettséget követő mintegy tíz évet úgy, hogy nem élhettek normális szexuális életet. Ez is kegyetlenség volt, de nem emberpusztítás.

Azt megértem, amikor Gorbacsov el akarta tiltani a szovjet embereket a vodkától. Ez is nevetséges kísérletnek bizonyult, mi lett volna, ha a fiatalokat a nemi értettség után tíz évig eltiltják a normális szextől? Nem nevetség, hanem röhej.

A történészek azonban máig nem figyeltek fel erre a több évszázadon keresztül folyó gyakorlatra.

A háború utáni baranyai élményeim hívták fel először a figyelmemet a normális szexuális élet hiányára.

Mint parasztpárti baranyai titkár, és Fülep Lajos tisztelője, először elfogadtam, hogy az egykéző református falvak rossz úton járnak. A tények azonban orrba vertek, mert azt láttam, hogy az egykéző falvakban lényegesen jobban élnek az emberek. Ennek az volt az érthető oka, hogy ezek a falvak kevésbé voltak túlnépesedettek. A falu adott földterületén viszonylag kevesebben éltek, mint katolikus falvakban. Még itt is többen, mint optimális lett volna, de nem annyival.

Az is egyértelmű volt, hogy az egykéző falvakban nagyobb volt a rend, a tisztaság, a gyerekek nagyobb hányada tanult tovább, és alacsonyabb volt a halálozás, azaz hosszabb a várható élet.

Abba akkor nem mélyedtem bele, hogyan oldják meg, hogy ne legyen egynél több gyermek. Megelégedtem azzal, hogy többet kaparnak a bábák. Arra csak később gondoltam, hogy mennyivel örömtelenebb a házasélet ott, ahol szex közben mindig vigyázni kell. De erre Fülep Lajos a szigorú zengővárkonyi református pap sem gondolt.

Korunk egyik nagy vívmánya, hogy megoldódott a terhesség megelőzése, boldogan, szabadon élhetik a szexuális életüket a fiataltok is. Ez nem tetszik a KDNP vezetőinek, és két nap után sikerült visszavonatniuk az engedélyt, hogy a szex után aggodalmaskodó nő vehet a patikába olyan pasztillát, ami elhárítja az esetleges fogamzást. Ezek a dogmákban hívők olyan állampolgárokat is akarnak, akiket az anyuk nem akart.

A címben azt írtam, hogy az emberiség legnagyobb áldásainak egyike, hogy lehet veszély nélkül normális szexuális életet élni. Akik pedig ebben akadályozók, azok a legkártékonyabbak.

Összefoglalás.

Talán ennyi is elég első nekifutásra ahhoz, hogy valóban a termelőtársadalmak számára, ötezer év óta, nem lett volna nagyobb áldás, mint a fogamzásgátlás megoldása.