A 20. század nagy erdeményei

Kopátsy Sándor EH 2011-08-22

A 20. SZÁZAD NAGY EREDMÉNYEI

Betoldás a Magyar történelem anyagához.

Már sokszor leírtam, hogy a történelem eseményeit nem erkölcsi mércével, hanem a tényleges következménye alapján kellene mérni.

Ennek jobb illusztrációja aligha lehetne, mint a második világháborút követő magyar történelem.

Nemcsak a század második felének, de az egész századnak négy eseményét értékelem a legjelentősebbnek.

I. A következetes földreform. A jobbágyfelszabadítás eleve hatvan évet késett még a konzervatív Monarchia örökös tartományaihoz képest is, a feudális nagybirtokrendszer következetes felszámolására Trianon után pedig még az utódállamokho9z képest is elmaradt. Azt, mint a kor aktív tanúja megéltem, hogy a következetes földreformot is csak a szovjetnyomásnak köszönhetjük. Ha nem kerülünk szovjet megszállásra, nem Nagy Imre lesz a földművelési miniszter, nem ilyen bátran számoljuk fel a nagybirtok rendszert. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a szovjet megszállás mérlege is ilyen pozitív, csak a tényt, hogy ezt is nekik köszönhettük.

Ideje volna tárgyilagosan megítélni a hidegháborút, és a szovjet megszállás alá kerülést, amit sokáig csak napos oldaláról volt szabad látni, a rendszerváltás óra pedig csak az árnyékos oldalát szabad.

Az is tény, hogy a gazdasági érdeknél fontosabbnak tekintette ez a földreform, a politikai, társadalmi érdeket. Ez azonban korántsem volt olyan ostobaság, mint a rendszerváltás utáni kártalanítás, és a birtokrendszer felaprózása.

Meggyőződésem szerint, a lakosság többsége a következetes földosztás oldalán állt. Erre azonban a belső politikai erőviszonyok nem adtak volna lehetőséget. Az úri középosztály és a katolikus klérus hatalma még túl nagy volt ahhoz, hogy a nép többségének kívánsága teljesülhessen. Nekem, a földhöz jutattok öröme életem legnagyobb élménye maradt.

II. A bolsevik rendszer első öt éve alatt mintegy kétmillió munkahely létesült. Ennek harmada sem lett volna elképzelhető, ha nincs ilyen földreform és sztálinistaiparosítás.

A földreform mintegy félmillió olyan embernek is adott munkát, akinek tapasztalt, és felszerelés nélkül a saját földjén végzett munkája nem lehetett versenyképest. Az elmúlt húsz év megtanított arra, hogy értékelem a munkavégzést akkor is, ha annak a gazdasági hatékonysága nagyon alacsony.

Az erőltetett iparosítás és a teljes foglalkoztatás másfélmillió munkahelyet teremtett. Azt ugyan közgazdászként magam is láttam, hogy ennek megvolt a hátránya is. Utólag azonban bölcs intézkedésnek tartom. Bár ma is tudnánk így cselekedni. Utána nagyrészt abból élhettünk, hogy ezek az emberek is munkásokká válhattak.

Ezer éve először fordult elő, hogy mindenkinek volt munkája. Azt is el kell ismerni, hogy ennek a mindenkit foglalkoztató politikának nem volt többségi támogatottsága. Sőt ez szülte meg azt a történelmünkben páratlan támogatást is, amit az 56-os forradalom élvezhetett.

III: Megnyíltak az egyetemek a munkások és parasztok gyermekei előtt. A NÉKOSZ, a mai fiataloknak a kedvéért kiírom, a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége lett az alapja annak, hogy a magyar értelmiség, a történelmünkben először, a nép fiaiból, unokáiból álljon. A Fidesz kétharmados többsége erre az értelmiségre épült, és ma már ez építi az országot.

Ez is óriási történelmi lépés volt. Ennek ellenére sokan csak arra emlékeznek, hogy az úri középosztály gyermekei előtt adminisztratív korlátok álltak. Erről sem írta még senki, hogy ezek a fiatalok mégis értelmiségiek lettek, és ráadásul reálpályákra kényszerültek.

Ami a 2010-es választáson történt, annak alapjait a NÉKOSZ rakta le. Talán erre az útra tért volna az ország már 1990-ben is, ha nem sikerül a liberálisoknak a Demokrata Fórum élére csempészni az úri középosztályt képviselő Antall Józsefet. Ezzel a Demokrata Fórum az urak és a liberálisok szövetségesévé vált, és ennek következtében lassan el is tűnt a magyar politikai életből. Húsz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a Fideszből váljon olyan párt, amilyennek vezetők hiányában a Fórum indult, és amit Antall felszámolt.

Az Antall-Tölgyessy Paktum zseniális stratégia győzelmének látszott, mégis végül visszafelé sült el. Az úri középosztály és a liberális polgárság szövetsége vezetett oda, hogy mára mindkét szereplője, ami akkor még nemzetközi szinten is erős volt, semmivé vált. A Dávid Ibolya és Bokros Lajos szövetsége már kabaréba illett.

III. A szabadidő zseniális kihasználása.

Nagy nemzetközi érdemet szereztünk a gazdasági mechanizmussal, de a világgazsági körülmények elmosták az európai jelentőségét. Azt, hogy jó úton jártunk, bizonyítja a kínai példa. A bolsevik párt diktatúrája is lehetett volna eredményes, ha a gazdaságot piacosítja, és nem nyúl a politikai hatalomhoz. De azt nem láttuk, hogy a kelet-európai népek ehhez nem elég szorgalmasak, és fegyelmezettek. A csehek, legyelek és a magyarok még képesek lettek volna jó példát mutatni arra, hogy nem a politikai demokráciával kell kezdeni.

A magyar mechanizmus reform egy fronton azonban példátlan sikert aratott. Zseniálisan épített a szabadidő hasznosítására. A teljes foglalkoztatás ugyan nagyon széles rétegeket emelt fel, de nem oldotta meg az igényes munkaerő kellő motivációját. A másodgazdaság azonban erre széles teret nyitott. A munkaviszonyon belül alig volt teljesítmény arányos jutalom, de a munkaviszony után példátlanul széles réteg számára nyílt meg a lehetőség. A háztáji, a vállalati munkaközösség, a kalákában történő házépítés korlátlan piacot talált. Ez fakadt abból, hogy több volt a jövedelem, mint az árukínálat. Minden munkát és árut el lehetett adni.

Ezer éve nem követtünk el nagyobb bűnt, mint a rendszerváltás után, amikor kétmillió munkahelyet megszüntettünk, és csak félmillió új munkahely jöhetett létre.

AZ 56-OS FORRADALOM.

Magyarázatra szorul, hogy a nagy sikerek között nem említem az Októberi Forradalmat.

Életem egyik nagy ajándékának tartom, hogy megélhettem a forradalom első hetét. Ma a politikusok, és a történészek ebből csak a dicsőséget látják. Szinte elmondható, hogy ma annak jár a nagyobb dicsősség, aki jobban eltévedt.

Sajnos, utólag sem mérik fel, hogy mire volt reális lehetőség. Pedig nagyon egyszerű volna. A maximális lehetőség, amit a világpolitikai helyzet megengedett volna, a bolsevik diktatúra fellazítása, olyan mértékben, amit talán Lenin a polgárháború végén akart, amit a kínaiak közel nyolcvan évvel később megvalósítottak.

1956-ban azonban semmi esélye nem volt annak, amit a lakosság hangos 90 százaléka akart.

Nagy Imre és körében senki nem volt ura az eseményeknek, fogalmuk sem volt, hogy mi a reális lehetőség. Mai eszemmel, a forradalom leghasznosabb embere Münnich Ferenc volt, akinek köszönhetjük, hogy Kádár átment a szovjet oldalra. Mező Imre megölése után már Kádár is meggyőződhetett arról, hogy túllépett az elveivel egyeztethető határon, de nem döntött. Ismereteim szerint Münnich tárgyalt a szovjet illetéksekkel, és készítette elő Kádár átállását.

Még nem akadt magyar történész, aki felvetette volna, mi következett volna abból, hogy Kádár nem áll át. Pedig ezzel vitathatatlan, hogy Rákosi marad Moszkva egyetlen választása. Tito sem tudta volna Kádárt ajánlani, ha nem áll át.

Rossz belegondolni, hogy milyen megtorlásra kerül sor, ha Kádár Nagy Imre mellett marad.

Az 56-os forradalom tehát lehet a nemzeti büszkeség ünnepe, de nem volt kedvező történelmi következménye.

Maradok tehát a négy történelemformáló eseményem mellett.