Egy párt kevés, három sok

Kopátsy Sándor PP 2011-08-08

EGY PÁRT KEVÉS, HÁROM SOK

A fejlett társadalomban két párt jelenti az optimumot. Egy kevés, de kisebb baj, mint a három, annál csak rosszabb, ha még több van.

De ez sem általános recept, mert az osztálytársadalmakban egy az optimum. Ha ugyanis egyetlen osztály érdeke alá van rendelve a társadalom, amihez a lakosság kis hányada tartozhat, akkor nincs értelme, hogy a kisebbség feletti uralom meg legyen osztva. Ezt jól példázza néhány olyan gyorsan növekvő népességű társadalom, amiben a társadalmi, gazdasági előrelépés első feltétele a népszaporulat leállítása. Erre pedig csak az egy párt diktatúrája lehet képes.

Jó példa India és Kína szembeállítása. A két ország nemzeti jövedelme ugyan közel azonos mértékben nő, de az egy lakosra jutó jövedelem háromszor gyorsabban nő Kínában, mint Indiában. De az csak az óta van így, amióta a Kínai egy pártrendszer lefékezte a népszaporulatot. Ezen az ostoba Nyugat botránkozik, mert nem képes megérteni, hogy a kínai csoda alapfeltétele volt gyermekvállalás korlátozása. Indiában erről szó sem lehet, holott egyre többen felismerték, hogy a gyors fejlődés legnagyobb akadálya a gyors népszaporulat.

Az arab világban most pezsgő forradalmak azért nem hozhatnak eredményt, mert évente két százalékkal nő a lakosság, akik számára lehetetlen élet- és munkafeltételeket teremteni.

A jelenkori emberiség háromötöde számra azért nincs kiút, mert elviselhetetlenül gyorsan, az elviselhetőnél tízszer gyorsabban szaporodnak.

Ezért állítom azt, hogy minden olyan társadalomban, ahol néhány ezreléknél gyorsabban szaporodik a lakosság, csak osztálydiktatúra, vagyis gyakorlatilag diktatúra lehet, még akkor is, ha az uralkodó osztálynak nem egyetlen párja van.

Minket azonban a nem gyorsan szaporodó társadalmak előtt álló pártigény érdekel.

Ahol a nép egésze választ magának kormányt, és nem szaporodik a lakosság, két egymással vetélkedő, közel azonos erejű párt volna az optimális. Ez van az Egyesült Államokban. Természetesen, a két párt rendszer esetén is szükség van a hatalmi ágak bizonyos mértékű önállóságára. Ott ez is jól van megoldva. Ezért olyan alkotmányt tartok kívánatosnak, ami ezt nemcsak lehetővé teszi, hanem szinte csak azt teszi lehetővé. Erre is jó példát mutat az Egyesült Államok.

Erről is gondolkodtam.

A parlamentbe jutást követelményekhez kötném.

A küszöböt 10 százalékra emelném, de ezt is két további megszorításhoz kötném.

További feltételek.

Legalább egy körzetben megnyert mandátum nélküli párt nem kerülhet a parlamentbe. Vagyis nem kerülhet be a listáról olyan párt, amelyik nem nyert egyetlen körzetben sem.

A fenti feltételekkel sem lehet háromnál több parlamenti párt.

A parlamenti helyek maximum harmada lehet a listáról bekerültekből.

A fenti szabályozás azt szolgálná, hogy a politikai hatalmat, vagyis a kormányzást egyetlen párt gyakorolhassa. A kis pártokkal kötött koalíciók ugyanis lehetetlenné teszik a többségi akarat szerinti kormányzást. Ne fordulhasson elő, hogy egy kispárt kegyétől függjön a többség akaratát kifejező párt mozgásszabadsága.

Az EU versenyképtelensége is abból fakad, hogy 27 nagyon eltérő súlyú állam egyenrangúságára épül. Ez eleve kizárja a változó viszonyokhoz való gyors alkalmazkodást.

Jó volna megnézni, mi jellemzi a gyorsan fejlődő világot.

A kettőnél több parlamenti párt lényegében európai mánia. A Távol-Keleten nincs, vagy ritka a koalíció. Kínában egyetlen párt uralkodik. Az Egyesült Államokban két párt van, de elnöki kormányzás van, és új elnököt, azaz kormányt, még az elnök halála esetén is, csak a négyévenkénti választás hozhat.

A közvélemény a modern társadalmakban a politikusokat a szakmák aljára helyezi. Én is azt tartom, minél kevesebb főfoglalkozású politikus legyen. Ehhez segítség az is, hogy minél kevesebb párt, annak minél kisebb függetlenített apparátusa legyen.

Nekem az egyházak és a pártok klérusa között nincs nagy különbség, ha a papok nem is nősülhetnek. Ha nem, annál rosszabb.