Kopátsy Sándor PG 2014-08-09
Milyen
szinten legyen a forint árfolyama?
Kriván Bence
kétségbe van esve, hogy már 315 forintot kell adni egyetlen euróért. Én még a
325-ös árfolyam esetén sem lennék pánikban.
Valamikor 6-8 éve
azt állapítottam meg, reménytelenül el fogunk adósodni, ha a forint árfolyama
nem éri el a 300-at. Vagyis mintegy 20 százalékkal le kell volna értékelni a
forintot. Egyébként reménytelenül eladósodunk. Jóslatom bevált.
A másik jóslatom
még gyorsabban bekövetkezett. Az euró
bevezetésétől a kevésbé fejlett és a kevésbé puritán kultúrájú országok számára
a közös valuta brutális kizsákmányolásukat fogja okozni. A közös valuta
ugyanis nem engedi meg a leértékelést. Márpedig
az olyan ország, ahol fele, kétharmada az egy laksora jutó nemzeti jövedelem,
csak akkor lehet védve az eladósodástól, ha 20-30 százalékkal leértékelve
tartja a valutáját.
Szerencsénkre,
mi nem tértünk át a közös valutára, tehát leértékelhettük
volna a valutánkat, de nem tettük, tehát mi is reménytelenül eladósodtunk.
Nem jártunk jobban, mint akik bevezették az eurót.
A valuták
leértékelésének másik oka a lakosság viselkedési kultúrája. A lakosság puritánságához is igazítani kell
a leértékelést. Ezt egyszerűen az infláció érzékenység figyelembe vételének
is nevezhetjük. Erre jó példa a németek és az olaszok közös valutája. A németek
idegesen infláció érzékenyek, és takarékosak, az olaszok könnyen viselik az
inflációt, és könnyen veszik fel a hiteleket. Már a franciák sem fogják sokáig
elviselni a németekkel közös valutát. Aki pedig elképzelhetőnek tartotta, hogy
a finneknek és a görögöknek közös valutájuk lehet, azt nem tekintem
normálisnak.
A leértékelésnek
van egy harmadik oka is. Minél nagyobb az
ország adósságterhe, csak annál leértékeltebb valutával lehet reménye, hogy az
adósságát csökkentheti.
6-8 éve a 300
forintos árfolyamot tartottam indokoltnak, ma inkább 330-340-et mondanák. Ezen
is legfeljebb addig engednék valamit, amíg nem mászunk ki az ugyancsak a
felértékelt forintból fakadó devizahitelek csapdájából.
Nem ártott
volna, ha Kriván Bence kitér arra, hogyan lehet reményünk olyan külkereskedelmi
mérlegre, amiből nemcsak az adósságunk kamatait tudjuk fizetni, de törlesztésre
is marad.
Ha bankom lenne,
nem írnám le a véleményem.
Ha baloldali
lapnak lennék a tulajdonosa, nem adnák helyet az ilyen írásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése