Az ukrán válság kezelése

Kopátsy Sándor                   PH                2014-09-09

Az ukrán válság kezelése

Németország példát arra, ahogyan szembenéz a náci multával, de az EU politikája, és különösen az ukrán vállság kezelése azt mutatja, hogy továbbra is a kontinens nagyhatalma akar lenni.

Ez már világossá vált Audenauer idejében, amikor Franciaországgal szövetséget kötött arra, hogy az Európai Unióban maga alá szervezi Európa nagyobbik, nyugati felét. Ennek érdekében válogatás nélkül bővítették az EU tagországait, nem törődve azzal, hogy alkalmasak a tagságra. A mértéktelenségük először abban jelentkezett, hogy a mediterrán államokat a sokkal gazdagabb és puritánabb protestánsokkal közösségbe fogadták. Aztán következtek a közép-európai volt csatlósok és a Szovjetunióba beintegrált balti államok. De ez sem volt elég.

- Átlépték a két európai kultúra ezer éves megosztási határát is, és a tagok közé felvették a két nagycsaládos, ortodox keresztény államot, Romániát és Bulgáriát. Azt, hogy Róma ma sem képes megemészteni, hogy a két nagyon eltérő európai kultúrának közös vallása sem lehet, megértem, de nincs politikai jelentősége. Az, hogy a két kultúra megférjen a viszonylag szoros gazdasági közösségbe, tragikus ostobaságnak tartom.

- A katasztrofális hiba azonban az volt, hogy közös valutát vezettek be nemcsak a franciákkal, de a sokkal szegényebb és nagyon eltérő erkölcsű mediterrán és a balti államokkal is. Az ilyen heterogén közösségnek még a közös munkaerőpiac is abszurdum, nemhogy a közös valuta. Ez a kaland ugyan nagyon gyorsan reménytelenül eladósította a sokkal a szegényebb mediterrán államokat, és az utolérés helyett a lemaradásuk növekedésével járt, Németország mégis görcsösen ragaszkodik hozzá.

Mindkét lépés nemcsak politikai rövidlátás, de gazdasági ostobaság is volt.

Az ostobaságuk folytatódott azzal, hogy Ukrajnát is azzal hitegették, hogy az EU tagjai lehetnek. Ez aztán már sok volt Oroszországnak, és ha sikerül Ukrajnát a Nyugathoz csatolni, végzetes döfést jelentett volna az Európai Uniónak. De az EU vezetése, és mindenek előtt Németországé már annyira belekeveredtek az általuk keltett válságba, hogy egyre nehezebb lesz kimászni belőle.

Ukrajna ugyanis eleve minden tekintetben, kulturálisan, gazdaságilag alkalmatlan az EU tagságra. Ráadásul társadalmi és politikai tekintetben is instabil állam. Akinek esze van, távol tartja magáról ezt az országot.

Elég volna csak a keresztényégét figyelembe venni. Rövid ötven éve lesz, hogy az európai kereszténység kettészakadt. Ennek nem teológiai, hanem kulturális okai voltak. Kiderült, hogy a nyugat-európai agrártechnikai forradalomra alkalmatlanok a kelet-európai nagycsaládos társadalmak.

Ezt nemcsak a mai Németország vezetői nem hajlandók tudomásul venni, hanem már az osztrák császárok és a lengyel királyok sem. Mindent megtettek annak érekében, hogy a hozzájuk tartozó ortodox keresztényeket, mindenek előtt az ukránokat és a románokat, Rómához visszatérítsék. Ez mindkét esetben, Nyugat-Ukrajnában és Erdélyben sikerült is nekik. Az erőszakos térítésük azonban az első világháború után visszarendeződött. Erdélyben, minden valószínűség szerint véglegesen. Nyugat-Ukrajnában is csak a felszín alatt él tovább a Nyugathoz tartozás ábrándja. Az ukránok nyugati fele, ha nem is Rómához, de Brüsszelhez örömmel csatlakozna. A keleti fele azonban aligha. Nehéz elképzelni, hogy Kijev érseke római pápát választó kardinális legyen.

A jelenlegi vállság oka azonban az a Kelet-Ukrajna, ami történelmileg soha nem tartozott Ukrajnához, hanem az ukrán Hruscsovtól kapták ajándékba, annak ellenre, hogy többségben oroszok lakják.

Az ukrán helyzetet nehezítik, hogy a keleti részeken élő oroszok sokkal gazdagabbak, mint az ukránok. Ők jelentik az ipart, az exportot, és a lakosság jelentős hányada átjár Oroszországba, ott dolgozik, ahol felével, harmadával magasabbak a fizetések és a nyugdíjak.

Mindez annyira irritálja az ukránokat, hogy oroszellenesek. Az EU vezetés által hitegetett ukrán politikusok, ahogyan halomra kerültek, a kelet-ukrán elnöküktől történő megszabadulásuk után azonnal megtagadták az orosz nyelv használatát. Nemcsak az oroszt, hanem a magyart is. A nyugati orientációt követelők élcsapata egyre inkább szélsőjobb politikát hirdet.

Az Oroszországnál lényegesen szegényebb ukránok az EU-tól várják sorsuk jobbra fordulását. Brüsszelben is tudják, hogy ehhez nincs elég pénz. Ukrajna nagy ország ahhoz, hogy alamizsnával jól lehessen tartani, önerőből pedig képtelen erre. Nemcsak ők, de az oroszok és a fehér-oroszok sem. Ahogyan nem lehetett a cári Oroszország képes arra, hogy felzárkózzon a fejlett nyugat-európaiak mellé, képtelen volt erre a bolsevik Szovjetunió is, és még inkább képtelenek önálló államként. Ahogyan képtelen erre minden ortodox keresztény kultúrájú nép országa is. Ha mégis rangsort kellene képezni, az ukrának a képtelenek között is az utolsók, az oroszok pedig a leginkább kezelhetők, kiszámíthatók volnának.

Nyugat-Európának meg kellene tanulni, hogy Kelet-Európa a szomszédunk, mellettünk él, de a kereskedelemnél semmivel sem szabad közelebb egymáshoz. Ebben a tekintetben, a nyersanyagokban gazdag Oroszország fontos, Ukrajna pedig hozzá képest jelentételen.

Brüsszelben és Berlinben azonban éppen az érdekükkel ellentétes úton járnak.