Kopátsy Sándor PP 2014-01-10
Válasz a Heti Válasznak
A Heti Válasz e
heti számában az ellenzéki kerekasztal három reprezentáns szereplője, Szájer
József, Fidesz, Kónya Imre, MDF, Pető Iván, SZDSZ, beszélgetnek Ablonczy Bálinttal,
„Egy illúzió rabjai voltunk” cím alatt.
Sajnos,
mindhárom riport alany ma is illúzió ragja, mint a rendszerváltás jelentős
szereplői, hősöknek érzik magukat. Eszükbe sem jut annak mérlegelése, hogyan
fogja az utókor, de akár már a jelen is értékelni a rendszerváltás első húsz
évét. Csak azt látják, hogy a háborút követő 45 évben nem volt szuverenitásunk,
az utóbbi huszonnégyben pedig van. Abból kellene kiindulni, hogy az sem rajunk
múlt, hogy akkor nem volt, de az sem, hogy visszanyertük. Akkor nem volt
jelentős mozgásszabadságunk, azóta pedig van.
A múltunk
politikusait csak annak alapján szabad mérlegre tenni, hogy azért nem
felelősek, amin nem lehetett változtatni, csupán annak alapján szabad
értékelni, hogy a politikai vezetés mikor, hogyan élt az adott lehetőségekkel.
Ezért, ha valakit okkal, vagy ok nélkül bebörtönöztek, nem lehet elvárni tőle,
hogy úgy viselkedjen, mintha nem volna börtönben. A szegénytől nem lehet
elvárni, hogy úgy viselkedjen, ahogyan a gazdagok megengedhetik maguknak.
Ennek ellenére a
jelenlegi politikai elit úgy minősíti a barakkba zárt múltunkat, mintha azt
tehettük volna, amit akkor kellett volna, amikor a mozgásszabadságunk nincs
korlátozva.
Mindkét kort
átéltként úgy látom, hogy a barakk kötött szabályai között minden
szomszédunknál ügyesebbek voltunk, és a szabadság birtokában szomszédjainknál
gyengébben szerepelünk.
Elég volna három
tényt szem előtt tartani.
A három
riportalany közül kettőnek megszűnt a pártja, a harmadik is úgy indult, ami
megszűntét jelentette volna, csak azért maradt meg, és vált uralkodóvá, mert
olyanná alakult, amilyen maradt volna az MDF, ha nem ültetik Antall Józsefet az
élére.
Abban ugyan a
szereplőknek igazuk van, hogy a demokrácia, az állami szuverenitás és a több
pártrendszer minőségileg jobb társadalmi felépítmény, mint az egy párti
diktatúra. De még ezt is lehet úgy működtetni, hogy a teljesítménye még a puha
diktatúránál is rosszabb. Ez történt a rendszerváltás után.
Ha én
kérdezhettem volna.
1. Mivel a lakosság elsődleges elvárása a
társadalommal szemben, hogy mindenkinek legyen alkalma arra, hogy a munkájából
élhessen meg. Milyen volt a foglalkoztatás a rendszerváltás előtt és után?
Válaszom: Minden
csatlós országban magasabb volt a munkaképes korúak foglalkoztatása, mint a
demokráciákban. Ez minden csatlós országban jelentősen csökkent. Nálunk a
legjobban, ebben ma nemcsak minden volt csatlósnál, de minden demokrata EU
országnál lényegesen rosszabbul állunk. Egyelőre reményünk sem lehet arra, hogy
jelenősen javítsunk ezen.
Válaszom: A
háztáji, a magánerős házépítés, a hobby-kertek világa szinte összeomlott.
- A háztájit
megölte a hisztérikus szövetkezet ellenes politika, az EU korábbi
tagországainál kisebb támogatás, és a felértékelt forint következtében olcsó
élelmiszerimport.
- A magánerős
házépítést tizedénél is kisebbre szorította a támogatás megszüntetése.
- A több
százezer hobby-kertet a tizedénél is kisebbre nyomorította a vagyonvédelmük
hiánya.
Válaszom: Az EU
tagságot vállaltuk, nem mérve fel annak a veszélyeit. A megkülönböztetett
mezőgazdasági támogatás, és a felértékelt forint versenyképtelenné és
védtelenné tette a mezőgazdaságot. A munkaerő szabad vándorlása pedig
garantálta a munkaerő javának elszívását. Negyednyi bérszínvonalon szakmai
ostobaság a szabad munkaerőpiac.
4. Lakásépítés a rendszerváltás előtti húsz
évben példátlanul magas volt. Jelenleg példátlanul alacsony. A kevésnek is
jelentős hányad felelőtlen devizahitelekből indult. Látják ennek a hátrányait?
Válaszom: A
házépítő, a háztulajdonos család puritánabb, szorgalmasabb, takarékosabb
állampolgár, mint a vagyontalan. A rendszerváltással uralomra került liberális
gazdaságpolitika ebből nem értett meg semmit.
Válaszom:
Elsősorban a tanulók mögötti szülői környezet romlása okán. Nemcsak csökken a
beiskolázottak száma, hanem romlik a családi hátér aránya. A kedvező anyagi helyzetű
és magasabb képzettségű szülők, aránylag egyre kevesebb, a tartósan
munkanélküli, és segélyből élők pedig aránylag több gyermeket vállalnak. Vagyis
a diákok és szüleik nem megfelelő hozzáállása az eredményromlás elsődleges oka.
Volna még
kérdésem, de ez is sok.
Nem az a bajom,
hogy a Heti Válasz nem azt írja le, amit én leírtam. Egy pártlaptól ez három
hónappal a választások előtt politikai hiba lenne. De azt hibának tartom, amit
az idézett beszélgetés sugall.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése