Történelmi hét esztendő

Kopátsy Sándor                PH                    2014-01-01

Történelmi hét esztendő

A történelemben nyilván soha nem fordult elő, hogy hét év alatt akkora változás történik a világgazdaságban, mint a legutóbbi hét év, 2007-13 között megéltünk. Ennek ellenre nyomát sem találom. Nem ezért, mert nem rögzítik a statisztikusok, hanem azért mert nem figyelnek rá sem a politikusok, sem a közgazdászok. Az orruk előtt vannak az adatok, de nem arra kíváncsiak.

Ez alatt a hét év alatt Kínában a nemzeti jövedelem 60 százalékkal nőtt, ugyanakkor a fejlett világban, az Egyesült Államokban, az Euró Övezetben és Japánban 6 százalékkal. Az egy laksora jutó GDP hasonló arányban változott. Kínában 50 százalékkal nőtt, a fele akkora népességű fejlett világban szinte nem változott.

Annak ellenére, hogy a Kínai reform, a 800-as évek óta közismert, hogy a fejlettek növekedése lényegesen lassabb, mint Kínáé, a különbség az óta nőtt meg nagyon, amióta lelassult a növekedés a fejlett világban.

A közgazdaságtan ötven éve emelgeti a fejlődő, az úgy nevezett BRIKS országok felzárkózását, de azokból csak Kína a felzárkózó, a többiek a fejlettektől egyre jobban lemaradnak, ha nem az országok, hanem az egy lakosra jutó teljesítménnyel mérünk. Azt sem látják, hogy azok, India, Oroszország, Brazília, és néhány másik, amelyiket néha közéjük sorolnak, eleve alkalmatlanok a felzárkózásra.

2013-ban a világgazdaság 2.7 százalékkal nőtt, a növekmény kétharmadát Kína adta. Ilyen aligha fordulhatott elő fajunk történelmében, Még nagyobb biztonsággal lehet azt mondani, hogy az elmúlt mintegy hatezer éve, amióta osztálytársadalmakban él fajúnk nagy többsége. Az ipari forradalom az első száz évben csak a mintegy 150 millió lakosú Nyugat-Európát gazdagította, de ott sem fordulhatott elő, hogy néhány év átlagában 3 százaléknál gyorsabb legyen az egy lakosra jutó növekedés. Az ipari forradalom a legszélesebben kiterjedt korában is az emberiség tizede számára jelentett növekedést, de ebből is, döntően csak a felső tized élvezte a gazdagodást.

Kínában azonban 1.300 millió ember, az emberiség ötöde él. A gyors növekedés ott is elsősorban a társdalom felső ötödét érinti, de jelentősen részesedik belőle a lakosság szinte egésze.

Amit az EU tagországaiban különösen kellene hangsúlyozni, hogy Európa nyugati fele is vészesen lemarad. Állva, a mediterrán országok pedig visszacsúszva bámulják a fergetegesen fejlődő Távol-Keletet, fel sem tűnik nekik, hogy ez a csoda egy, a legszegényebb EU tagországnál is sokkal hátrábbról indult, és leszáll felettünk.