Nem csökken a szoborállítók és eltávolítók tombolása

Kopátsy Sándor             PP                      2014-01-26

Nem csökken a szoborállítók és eltávolítók tombolása

Azt hiszem, hogy a szobrokat állítók, és eltávolítók szégyentábláján előkelő helyet foglal el Magyarország. Ezen belül is élenjárnak a közép-jobb kormányok.

Arra még büszke voltam, hogy 56-ban a nép ledöntötte Sztálin szobrát. Erre a népnek joga van még akkor is, ha nincs igaza, a kormányoknak pedig akkor is szégyenük, ha igazuk van.

A kormánynak abban igaza van, hogy ezt a szégyent a népem többségének támogatásával végzi. Közép-jobb társadalomban ezt is tudomásul kell venni. A szoborállítások akkor zavarnak, amikor buta politikusok, szélsőséges politikai erők kedvében járnak.

Amennyire Sztálin szobrának felállítását indoktalan talpnyalásnak tekintettem, a Marx-Engels szoborállításnak örültem. Amíg Sztálin történelmi mérlegét egyértelműen negatívnak tartom, Marx és Engels történelmi érdemét ezer év múlva sem fogják vitatni.

Ez az állításom a jelenlegi politikai légkörben indoklásra szorul.

A kereszténység, és különösen annak a római katolikus egyháza, és ennek hatására ez európai történelemfelfogás nemcsak az egyház híveit, de a történelem szereplőit is a vallásis dogma alapján minősíti. Ennek alapján egyetlen meg nem bocsátott bűnnel is el kell kárhozni. Vagyis nem a jó és a rossz egyenlege a minősítés alapja, hanem csak a rossz, a bűn ténye.

Ennek alapján a történelem nagyjai közül szinte nem lesz senki szent. Az én kedvenceim közül biztosan, senki.

Azon nem lehet vitatkozni, hogy Marx és Engels tanítványai is sok bűnt, borzalmat követtek el. De azon sem, hogy óriási szerepük volt mindabban az üdvös változásban, amit az elmúlt száz év alatt megélhetünk.

Ráadásul Marx nemcsak zseniális tudós volt, hanem világvallást alapító is. Vitathatatlan, hogyha a marxista dogmatizmus rossz kezekbe került, sok kárt és borzalmat is okozott. Azt azonban még a jelenlegi politikai hatalom birtokosai sem vitathatják, hogy a fejlett Nyugaton, különösen a puritán kultúrájú, erős polgárságú országokban a szociáldemokráciának alapvetően pozitív szerepe volt.

Az sem vitatható, hogy nemcsak a kelet-európai, de a távol-keleti kultúrákban a marxizmus embertelen formában jelent meg. De ez nem a marxizmusból, hanem a nem megfelelő kultúrából és az elmaradottságból fakadt. Véleményem szerint a marxizmusnak ezek a borzalmas formái sem voltak borzalmasabbak, mint a cári orosz, vagy a császári kínai társadalomé voltak.

Az óta kiderült, hogy a kelet-európai társadalmak tőkés formái sem hatékonyabbak, mint amilyen a bolsevik rendszer volt. Ennek ellenére a hivatalos hazai vélemény csak a kommunista uralom borzalmairól, gyenge hatékonyságáról beszél. Nem veszik tudomásul, hogy a kelet-európai társadalmakban a polgári demokrácia sem működik jobban.

Kínában pedig kiderült, hogy a marxizmus is lehet nagyon hatékony, ha puritán nép alkalmazza. A kínai csoda olyan világtörténelmi esemény, amire fajunk történetében még nem volt példa.

Maradjunk annyiban, hogy az utóbbi hatvan év kedvező világtörténelmi eseményei alakulásában a marxista pártoknak, nézeteknek is nagy szerepe volt. Nagyon elfogult az a minősítés, ami tagadja a dolgozó tétegek felemelkedésében, a gyarmati rendszer felszámolásban a marxista pártok pozitív szerepét.

Ez kevés országban jobban igaz, mint éppen Magyarországban. Az, hogy a Jaltában ránk mért sorsunk ellenére, utat találtunk arra, hogy a Szovjetunióénál, rugalmasabb rendszerben működtessük a bolsevik rendszert. Szinte elsők, útmutatók voltunk abban, hogy pártdiktatúrát fenntartva a gazdaságban szerepet kapjon a piac, a szabadidőben pedig működhetett a vállalkozásuk sok-sok óvodája. Vagyis annak az elődje, ami a század végén Kínában megvalósult, és példátlan eredményességgel működik.

Eljön az idő, amikor a magyar nép arra lesz büszke, hogy nálunk indult el az, ami Kínában a történelem legnagyobb sikerét hozta.

Ezeknek a kezdeményezéseknek az egyik fontos műhelye volt a Közgazdaságtudományi Egyetem, aminek az aulájában van az a Marx szobor, amit ma a Jobbik kezdeményezésére el akarnak távolítani.

Azzal vigasztalom magam, hogy a választási hadjáratok történetében történtek már ennél nagyobb ostobaságok is.

Marxról az utókornak az lesz a véleménye, hogy a 19. század egyik tudományos zsenije volt, aki eltévedt, amikor vallásalapító próféta szerepét is vállalta. Ez a vallás ugyan a 20. században világvallás lett, sokkal több volt a pozitív, mint a negatív szerepe, de a tudományos és technikai forradalom hatása idejét múlttá tette.

Mi magyarok pedig arra lehetünk büszkék, hogy a marxizmus ortodox vallású táborába sodorva, modernizáltuk a magyar társadalmat. Ennek a módszere ugyan kegyetlen volt, de a korábbinál sokkal modernebb társadalomként kerültünk ki belőle.

Sokkal nehezebb dolga volna a közép-jobb társadalom közé-jobb kormányának akkor, ha nem történt volna meg a gyökeres társadalmi átalakulás. A mai politikai elit nagy hányada még mindig az elnyomott társadalmi rétegekben, az úri osztályoktól lenézett volna.