A futószalag mellé is puritán munkások kellenek

Kopátsy Sándor              PG                      2014-01-18

A futószalag mellé is puritán munkások kellenek

Közgazdászként hamar felismertem, hogy a tudományos és technikai forradalom minden társadalmi tevékenységhez minőségi munkaerőt követel. Ebből fakad a távol-keleti országok fölénye. Csak ott lehet a tömegtermeléshez is minőségi munkaerőt állítani.

A tudományokban, az új technikák és termékek kifejlesztésében ugyan a Nyugat fölénye egyértelmű. A tömegtermelésben pedig a távol-keleti országokkal nem lehet versenyezni. Az elmúlt évtizedeke egyik általános jelensége, hogy a Nyugat minden tömegterméket a Távol-Keletről importál. A Nyugat és a Távol-Kelet közti munkamegosztás lényege, hogy a távol-keleti tömegtermékeket a nyugaton gyártott célgépekre, csúcstechnikás termékekre cserélik ki.

Évek óta egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a minőségi autót nem lehet importált olcsó munkaerővel termelni. Márpedig a nyugati gazdag országokban nem megy jó minőségű munkaerő futószalag mellé.

Ezt láttam Wolfsburgban, ahol már 25 évvel korábban is a futószalag mellett csak balkáni és török munkások voltak, az ő nyelvükön fogalmazták meg a szalag melletti teendőket.

Aztán, amikor megvették az Audit, hogy leegyen egy minőségi autója is a Volkswagennek, kiderült, hogy abban a környezetben nem lehet olyan igényes gépkocsit gyártani, ami versenyezhet a Mercedesszel és a BMW-el. Ez csak akkor sikerült, amikor levitték Dél-Németországba. A vasfüggöny megszűnése után megvették a Skodát, és kiderült, hogy ott megbízhatóbb autók készülnek, mert ott cseh szakmunkások dolgoznak a futószalag mellett.

Magyarországon a rendszerváltás után megjelentek a jó német márkák. Ez is azért történt, mert a magyar szakmunkás is elmegy a futószalag mellé dolgozni.

Az Egyesült Államokban is megjelentek előbb a japán autók, majd a gyártásuk is. Jelenleg a világ öt legnagyobb autógyára között csak egy amerikai van, a General Motors, másfél japán a legnagyobb, a Toyota és Renault-Nissan, másfél európai, a Volkswagen és a Renault-Nisssan, és egy dél-koreai a KIA.

Agy autóújságban olvasom, hogy a japán és a dél-koreai gyárak minőségben felzárkóztak a legjobb európaiak közé.

A fentieket azért írtam le, mert rá akartam mutatni a munkaerő minőségének fokozott jelentőségre, hogy a tömegtermékek gyártásában is egyre fontosabb a munkaerő minősége.

Márpedig ebben a legnagyobb a kelet-ázsiai népek fölénye. Magasan vezetnek az oktatásban, a munkakultúrában. Az oktatásuk eredményessége közismert. Azt azonban nem vesszük tudomásul, hogy a kelet-ázsiai munkaerőben a legkevesebb a nem megfelelő minőségű. Ezek a népek minden munkafeladatot komolyan vesznek. A futószalag mellett is büszkék a munkájukra, és a vállalatra, melyeiknél dolgoznak.

A napokban olvasom, hogy jelenleg a versenyzongorák négyötödét, a híres műalkotások a másolatainak kilenctizedét Kínában készítik. Egyikre sincs történelmi hagyományuk, de lelkiismeretesek.

Arra pedig a rendszerváltást követően döbbentem rá, hogy egy társadalomban semmi sem okoz nagyobb kárt, mintha a munkaerejének jelentős hányadát nem képes kihasználni. Márpedig mi ebben az utolsók vagyunk. Okom van tehát az irigyégre.