Az egységes baloldal

Kopátsy Sándor                 PP                   2014-01-16

Az egységes baloldal

Három napja összeállt a szoclib ellenzék. Kiderült, hogy a kormány baloldali ellenzékének kétharmada az MSZP, a többi együtt sem több egyharmadnál. Ez ugyan a rendszerváltás óta többé-kevésbé így van, a kicsik minél gyengébbek annál hangosabbak. Márpedig a politikusok alkalmatlanságát semmi sem jellemzi jobban, mint a reális erejük túlértékelése.

A szoclib koalíció ugyan létrejött, de aligha lesz annyi szavazata, mint külön-külön volna. Ez nem azt jelenti, hogy külön indulva több törvényhozói helye nyertek volna. A jelenlegi választói törvényt a Fidesz szülte, és annak az érdekét igyekszik szolgálni. A Fidesz érdeke alatt nemcsak a választási győzelmet kell érteni, hanem Orbán Viktor érdekét is. Ő egységes pártot akar maga mögött, még akkor is, ha ennek érdekében a törvényhozói helyeknek nem az elérhető maximumát nyeri el a Fidesz.

A politológusok keveset foglalkoznak azzal, hogy mit jelent a listás helyek nagyobb aránya. A pártok sokkal nagyobb hatalmát. A listán bejutott törvényhozókat ugyanis nem a szavazók, hanem a pártjuk választja. Ha nem lett volna listás szavazás, akkor egészen mások lettek volna a korábbi, mindenek előtt az 1994-es, és a 2010-es választás eredménye. 1994-ban az MSZP 90, 2010-ben a Fidesz 99 százalékos parlamenti többséget nyer. A tavaszi választáson is meglenne a 80-90 százalékos Fidesz győzelem. Ehhez nem kellett volna más, mint az angol választási törvény.

Abban az esetben pedig, ha az Egyesült Államok választási rendszerét vezettük volna be, még nagyobb lenne a Fidesz fölénye. Ott ugyanis gyakorlatilag csak két párt között lehet választani, és aki nyer, négy évre mindent visz.

Miért nem akarnak a magyar pártok egyértelmű eredményt adó választási rendszert?

Mert abban sokkal kisebb a párt hatalma. Nincs lista, és aki győzni akar, nem szól bele abba, hogy hol ki a jelölt, az érdeke ugyanis azt kívánja, hogy minden körzetben azt jelöltet állítsák, aki a helyi szavazóktól a legtöbb szavazatra számíthat.

A listás szavazatok nem a választók, hanem a pártapparátus kedvenceit viszik be a parlament be. A demokrácia szellemének azonban nem a pártapparátus kedvenceit kell a törvényhozásba küldeni.

A listás szavazatok a pártokon belüli diktatúra, a pártvezérek érekét szolgálja. Ezt a szelleme klasszikus képviselője a katolikus és az ortodox keresztény egyház. Ezekben a klérus, azon belül a pápa hatalmának a maximalizálása érdekében jött létre.

Sztálinnak nem volt szüksége rá, hiszen egyetlen pártra lehetett gyakorlatilag kötelező volt szavazni.

Ezzel el is jutottam mondanivalómhoz.

A tavaszi választáson gyakorlatilag három választási lehetőég lesz.

- A magasan vezető közép-jobb Fidesz.

- A szoclib ellenzék egyetlen erős pátja mögé végül beállt négy kis párt. Mindegyik az 5 százalékos támogatottság környékén, vagy az alatti támogatással.

- A szélsőjobb Jobbik erős 10 százalékkal.

A választási törvény kidolgozói az induló pártok finanszírozását eleve úgy alakították ki, hogy még a reménytelenül kis pártoknak is legyen lehetőségük az indulásra. Ez a stratégia eredményezte azt, hogy sok párt akart indulni. Ami a Fidesz érdekének felet meg. Ez a taktika bevált, január közepéig tejesen megosztották az ellenzéket. Mire végre belátták, hogy az MSZP nélkül nincsen esélyük, lemondtak a pénzügyi támogatásról, és közös listán indulnak.

A kormányt leváltani akarók képtelenek voltak megérteni, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a Fidesz és a Jobbik kevesebb szavazatot kap, mint a szoclib ellenzék. Ennek azonban soha nem volt meg az esélye. Az első pillanattól kezdve attól féltem, hogy ez az ostoba stratégia egy Jobboldali koalícióhoz vezet. A Fideszt leváltani akarók fel sem vezették, hogy nekik nem elég a Fideszénél nagyobb eredmény, ha nem lesznek erősebbek, mint a Fidesz + Jobbik akkor rosszabb sors vár rájuk, mintha egyedül elég erős marad a Fidesz.

Ez a rövidlátás azért megbocsájthatatlan hiba, mert nem volt olyan felmérés, amelyik az egész jobboldal feletti győzelmet igazolta volna. Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy a szoclib koalíció kisebb pártjai nem az ország érdekét nézték, hanem a maguk irreális álmát kergették.

Az Együtt arra épített, hogy Bajnai jobb miniszterelnök lenne, mint Mesterházi. Ezen a kívülállók vitatkozhatnak, de a kormány leváltását akaróknak azt kellett volna látni, hogy ki mögött lehet elérni több szavazatot. Az pedig egyértelmű volt, hogy Mesterházi.

Az is kiderült, hogy a pártvezérségre leginkább alkalmas alkat a Gyurcsány. Annyira jobb a többinél, hogy közveszélyes. Van 3-5 százalékos szavazói támogatottsága, de többször akkora az elutasítottsága is. Bajnai és az Együtt egésze addig ragaszkodott a rögeszméjéhez, hogy csak ők alkalmasak az ország vezetésére, hogy Gyurcsány bohócot csinálhatott belőlük.

A legnagyobb stratégiai hibát az Együtt 2014 követte le azzal, hogy Bajnai Gordon a szoclib ellenzék vezére, a közös lista vezetője, miniszterelnök akart lenni. Képtelenek voltak megérteni, hogy az MSZP ereje négy-ötszöröse az övéknek. Ráadásul az MSZP szavazóit leszerelte volna, ha nem a saját emberükre szavazhatnak. Bajnai vezetésével a két szövetséges lényegesen kevesebb kormányelleni szavazatot kapott volna külön-külön, mint közös listán.

A jelenlegi közös lista kevesebb egyéni győzelmet fog hozni, min amennyit az MSZP egyedül hozott volna. A választási szövetségbe vont pártok jelöltjei kevesebb egyéni győzelmet fognak hozni, mint amennyit az MSZP jelöltje hozott volna.

Senki sem mérte fel, hogy mennyi körzeti szavazót veszít a szövetség azzal, hogy olyan jelölt lesz a körzetükben az induló, akit a kormány ellen szavazók nem ismernek, vagy egyszerűen utálnak.

A demokrácia kicsúfolásának tartom, hogy a kormányt leváltani akarók feje felett a saját jelöltük helyett mást állítanak. A választások előtt alig száz nappal összeül az eddig egymással veszekedő pártok néhány vezetője, és eldöntik, hogy ki legyen a képviselőjelöltjük. Ennél sokkal jobb, amikor a Fidesz vezetőik felhatalmazzák az elnöküket, hogy jelölje meg, ki lesz a képviselőjük. Ebben az esetben legalább abban biztosak a szavazók, hogy Fideszesre szavaznak. A kormányt leváltani akaró szoclib szavazók közel kétötöde nem a saját pártjára fog szavazni.

A kormányt leváltóknak nem most, az utolsó napokban, hanem két éve kellett volna összefogni. A Fidesz szerencséje, hogy eddig egymással veszekedtek. Meg is kapják a büntetésüket.

25 éve mondom, hogy a magyar választók nagyobb fele jobbra szavaz, ha ezt nem torzítják el a párttok vezetői. Azonos feltételek mellett a jobboldal kétharmados fölényben van. Ennél erősebb csak akkor lehet a baloldal, ha okosabban politizál. A Fidesz szerencséje, hogy erre a választásra az ellenzék mesésen ostobán készült fel. A Fidesz megszerzi a kétharmadot, a Jobbik pedig megőrzi az erejét.

Nem is mondom tovább.