Nem vagyok történész

Kopátsy Sándor                  PH                 2014-01-25

Nem vagyok történész

A most megjelent, Történelemszemléletem címmel könyvem felborzolta a történészeket. Hozzáteszem, hogy engem középiskolás korom óta borzolnak a magyar történészek. Talán ennek köszönhetem, hogy életem során soha nem lankadt a történelem iránti érdeklődésem.

Az első kijózanító impulzust Marczali Henriktől kaptam. Neki köszönhetem, hogy jozefinista lettem. Ő hívta fel a figyelmem arra, hogy első királyunk óta II. József volt az első király, amelyik a magyar társadalma akarta jobban nyugat-európaivá tenni. Máig tartom az akkor kialakult véleményem, hogy az utolsó nagy társadalmi lehetőséget szalasztottuk el, amikor szembefordultunk a reformjaival.

Akkor még nem tudtam, amit ma már igen, hogy ilyen lehetőséget az államalapítás óta először a reformáción kínált. Annak elmulasztása a hisztérikusan pápista Habsburg uralkodók bűne. Aztán végre jött egy Habsburg uralkodó, aki felszabadította a jobbágyokat, befogadta a zsidókat, korlátozta a katolikus klérus befolyását, vagyis nyugatosítani akart. Erről a királyunkról csak azt tanították, hogy meg sem koronáztatta magát, kalapos király maradt. Marczali Henriknek köszönhetem, hogy felébresztette bennem az elfogult nacionalista történelemfelfogás elleni harciasságomat.

A másik nagy magyar történészem Szegfű Gyula. A Három nemzedéket csak szakszerűsége alapján értékeltem. Igazán nagy azonban csak akkor lett előttem, amikor moszkvai követsége tapasztalatai alapján elsőnek fogalmazta meg a Szovjetunióval való viszonyunk rendezésének fontosságát. Tőle tanultam meg, hogy mit jelentett számunkra a Jalta Egyezmény. Ő már 1947-ben azt javasolta, hogy a finnek példáját kövessük. Azt ugyan nem vette tudomásul, hogy mi nem vagyunk finnek, nálunk a kompromisszumot nem lehet a közvéleménnyel elfogadtatni. A második világháború utáni magyar társadalom a zsidóság és a svábok többségének elvesztése után alkalmatlanná vált arra, hogy a bolsevik Szovjetunióval kompromisszumot kössön. Szegfű olyan távolt állt a marxista történelmi materializmustól, hogy nem érthette meg, mit lehet elfogadtatni a polgárok nélküli magyar társadalommal.

Ezért fogadtam nagy örömmel, amikor a fiatal magyar történészek végre megmutatták, hogy milyen sajátos társadalom volt a magyar. Eleve hatod annyi polgára volt, mint a nyugat-európai társadalmaknak, de ebben szinte nem is volt magyar. Ennek a ténynek a megállapítását tartom a magyar történelemtudomány legfontosabb eredményének. Sajnos, nem éltünk vele megfelelő mértékben. Pedig ennek szem előtt tartása nélkül nem érthetjük meg a történelműnket.

Mindent sokkal könnyebb volna megérteni, ha azon keresztül vizsgálnánk, hogy mikor, mi történt a polgárhiányunk felszámolása, illetve ennek megakadályozása érdekében. Látva, hogy ebben az irányban a szovjet megszállás alatt óriási változások történtek. Parasztpárti létem ellenére felismertem, hogy a sztálinista politika nemcsak szétveri a régi rendet, de a falusi lakosság nagyobb felét városi munkássá, értelmiségivé tette. Máig nem tudatosult, hogy a kelet-európai politikai felépítmény alatt a magyar társadalom struktúrája óriási modernizáción ment át. Ahogyan nem tanítjuk, mit vesztett a polgárosodásunk a zsidóság és a svábok többségének elvesztésével, azt sem vesszük tudomásul, hogy a sztálinista diktatúra és a Kádár-rendszer alatt sikerült munkás- és parasztszármazású értelmiséget felnevelnünk. A mai magyar társadalom még mindig nem elég polgárosult, de sokkal inkább az, mint valaha volt.

Annak ellenére, hogy a politikai vezetés tudatában lett volna annak, hogy az új gazdasági mechanizmus a magyar polgárosodás kiváló elemi iskolája volt.

A jelenlegi rendszer nem hajlandó tudomásul venni, hogy létét a bolsevik megszállásnak köszönheti. A többségük, a nélkül aligha juthatott volna oda, ahol most van.

Amatőr történészként előbb a francia történészektől tanultam megismerni Európa történelmének logikáját. Majd az angolszászoktól tanultam világtörténelmet. Örültem, hogy végre a történelem kutatása is tudomány lesz. Eddig számomra sok tekintetben az államhatalom szolgálója maradt. Ez ellen lázadtam azzal, hogy könyvben tálaltam fel történelemszemléletem.