Milyen az ideális társadalom

Kopátsy Sándor PS 2011-03-23

MILYEN AZ IDEÁLIS TÁRSADALOM

A Nyugat liberális politikusai azon az alapon állnak, hogy annál jobb a társadalomnak, minél teljesebb a polgári demokrácia, a jogegyenlőség.

Az, fel sem merül, hogy ez mindig, és mindenütt érvényes követelmény, vagy csak valakiknek, és valamikor.

Ennek értelmében a történelem minden korábbi társadalma alapvetően hibás volt. Ez azonban nem lehet tudományos álláspont. A társadalomtudomány számára is igaz, ami általános, az törvényszerű. Arra nem lehet azt mondani, hogy eleve hibás. Ha a történelem minden osztálytársadalma kisebbség diktatúrája volt a többség felett, akkor az osztálytársadalmakról csak azt lehet megállapítani, hogy a társadalomfejlődés adott szintjén ez volt a legjobb társadalom. Aki spekulatív azt találja ki, hogy a múltban is az egész népre kiterjedő demokrácia lett volna az ideális társadalmi berendezkedés. Ez az álláspont azonban nélkülözi a tudományosság minden elvét. A társadalomtudós tudományos feladata csak az lehet, miért volt objektív szükségszerűség a kisebbség diktatúrája, de abban nem kételkedhet, hogy az osztálydiktatúra objektív szükségszerűség volt, amit nem lehetett volna más társadalmi formával felváltani.

Ez a tévedés jellemezte a marxizmust is, mint minden idealista forradalmárságot. A marxizmus idealizmusán az sem változtat, hogy szándéka szerint, történelmi materialista kart lenni.

Azon sem lehet vitatkozni, hogy a fejlett nyugati országok számára, ha már nem kellett félni a túlnépesedéstől, ha már bizonyos szintet elért a jövedelem és az iskolázottság, a társadalom egészére kiterjedő jogegyenlőség az ideális megoldás.

Ebből azonban nem következik, hogy a jelenkor minden társadalmában az a legjobb, legcélszerűbb megoldás. A tudományos álláspont csak az lehet, hogy a fejlett Nyugaton, azaz Európa nyugati felében, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon az össznépi demokrácia a legjobb megoldás. Az már csak részben igaz, hogy ez a legjobb megoldás Kelet-Ázsia már gazdag és iskolázott társadalmiban is.

Annak, hogy másutt is ilyen demokráciára van szükség, semmi alapja nincsen.

A tények csak azt igazolják, hogy a puritán Nyugaton, és a fejlett Távol-Keleten ez a társadalmi forma bevált. De csak ott vált be. Ezért a tudományos álláspont csak az lehet, hogy az össznépi demokrácia csak ott lehet eredményes, ahol a lakosság viselkedését Nyugaton a puritán, a Távol-Keleten a konfuciánus viselkedés jellemzi, az egy laksora jutó nemzeti jövedelem meghaladta a mintegy tízezer dollárt, az átlagos iskolázottság pedig a 12 évet. Ezt a követelményt el kell fogadni, mivel nem ismerünk olyan össznépi demokráciát, ahol e követelmények bármelyikének hiánya esetén is lehet demokrácia.

Felelőtlenség demokráciát elvárni, erőltetni ott, ahol a követelmények mindegyike még nem jött létre.

Ezek hiányában is lehet demokratikus alkotmányt, szabad sajtót, többpártrendszert, általános és titkos választójogot biztosítani, de eredményesen működő, stabil társadalmat nem. Amelyik társadalmak még nem felelnek meg a követelményeknek, azoknak még az osztálydiktatúra a megfelelő társadalmi forma.

Abban sincs egyformaság, ahogyan a múltban sem volt. A legkülönbözőbb osztálytársadalmak működtek azonos időben, és azonos fejlettségi fokon. Ahogyan a múltban, azonos időben nagyon eltérő osztálytársadalmak működtek, minden bizonnyal ma is ez lenne célszerű.

Naivság azt hinni, hogy azonos osztálytársadalomra van szükség a latin-amerikai, az arab, a dél-ázsiai, és a kelet-európai társadalmakban. Ennek formája elsősorban a társadalomra jellemző életviteltől függ.

Csak az utolsó ötszáz évet nézve. Abban a nyugati puritán életvitelű, polgárok osztályuralma volt a legsikeresebb. Jelenleg a kelet-európaiak vannak felzárkózóban, sőt látszólag gyorsan előzők. Ahogyan a 20. század derekáig a nyugati polgárok osztályuralma volt az élenjáró, jelenleg a távol-keletiek fölénye jellemző. A harmadik évezred első tizedében a távol-keleti országok háromszor gyorsabban növelték ez egy lakosra jutó jövedelmüket, mint a Nyugat és a világ többi része.

Minden társadalom maga válassza meg, milyen társadalomban akar élni. Ez alatt az osztálytársadalomban az uralkodó osztályt, az össznépiben a népet kell megkérdezni. A Nyugat liberális demokratái Marxisták abban az érelemben, hogy ők akarnak más társadalmak helyett dönteni a társadalmi formájuk felett.

Az osztálytársadalmakban azért nem lehet a társadalom kérdései feletti döntést a népre bízni, mert azokban még a nép érdeke ellen kell kormányozni. Az osztálytársadalom egyik alapfunkciója a többség kizsákmányolása, ennek mértékét nem lehet a népre, azaz a többségre bízni.

A rabszolgatartók nem bízhatták a rabszolgákra a felettük gyakorolt korlátlan hatalom mértékének eldöntését.

A földesurak nem kérdezhették meg a jobbágyokat, hogy mennyi adót fizessenek.

A tőkések nem bízhatták a népakaratra, a többségére a kizsákmányolás mértéke feletti döntést.

Ezért nem lehetett az osztálytársadalmakban demokrácia a nép egésze számára. Az esetleg az uralkodó osztályon belüli demokrácia volt a maximum.

Aki olyan táradalomban akar össznépi demokráciát, amelyik még szegény, iskolázatlan és gyorsan szaporodó, anarchiát teremt.

A jelenlegi arab forradalmakra térve. Egyiptom, Líbia, Jemen, Szíria, Irán, Irak, Jemen és társai még messze vannak attól, hogy demokráciában élhessenek. Ennek egyetlen feltétele még nem jött létre.

- A lakosságuk évente másfél, két százalékkal nő.

- A lakosság viselkedési kultúrája minden, csak nem puritán.

- Az egy laksora jutó jövedelem sokkal alacsonyabb a gyermekvállalást lecsökkentő szintnél.

- Az átlagos iskolázottság messze van a tizekét évtől.

Tehát a demokráciának egyetlen előfeltétele sem hiányozhat, de ezekben még egy sincs létrehozva.

Kína és Vietnám helyzete speciális. Nálunk a nép konfuciánus módon él, tehát alkalmas a gyors fejlődésre. A másik négy feltétel azonban hiányzik. Ezért diktatúrát, a pártét, mondhatnánk a mandarinokét, kellett bevezetni. Ez elég erős volt ahhoz, hogy a túlnépesedést leállítsa. A társadalom számra fontos politikai és gazdasági kérdésekben a pártvezetés dönt.

A kínai társadalmi forma eddig az egyetlen, aminek sikerült a népesség növekedését megállítani. Ennek következtében az egy lakosra jutó eredményei a történelemben példátlanok.

A Nyugat azonban a csodálatos eredmények láttán is az össznépi demokrácia hiányát károgja. Nem veszi tudomásul, hogy az eredmények alapja a gyermekvállalás erőszakos korlátozása, aminek lehetőségét a politikai diktatúra teremtette meg.

A Nyugat liberális politikusait az sem zavarja, hogy a kínai politika páratlanul népszerű. A közelmúltban az amerikai közvélemény kutató adatai szerint Kínában a lakosság 87 százaléka ért egyet a politikai vezetéssel. Ezek aránya Angliában 31, az Egyesült Államokban 30, Franciaországban 26 százalék.

Végkövetkeztetés.

Minden társadalomnak szuverén joga ledönteni, milyen rendszert akar. Kívülről senki ne szóljon bele, főleg ne alkalmazzon erőszakot.

Először a marxizmus vette a bátorságot, hogy erőszakkal is terjessze dogmáit, másokra kényszerítse az általa helyesnek tartott rendszert. Most a Nyugat alkalmazza ezt a voluntarista kényszert. Ez azért nagyobb baj, mert a Nyugat példátlan katonai erőfölénye könnyűvé teszi, hogy erőszakos céljait a kevésbé fejlett világra rákényszerítse.

Ideje volna észre térni.