Ne féljünk túlságosan az új helyzet veszélyeitől

Kopátsy Sándor ET 2011-03-31

NE FÉLJÜNK TÚLSÁGOSAN AZ ÚJ HELYZET VESZÉLYEITŐL

A japán atomkatasztrófa pánikot okozott a legutóbbi német választáson. Jellemző, hogy a példátlan sikereket élvező, jómódú Nyugat tele van pánikhangulattal. Mindennek csak a veszélyeit látják. Ennek a csúcsa az éghajlatváltozástól való hisztérikus félelem. Most a német belpolitikában okozott változást, hogy megijedtek az atomerőművekben rejlő veszélyektől.

A tudomány ma már olyan feladatokat képes megoldani, amire száz éve még fantázia sem merészkedett. Azt azonban még a tudomány sem hajlandó tudomásul venni, hogy általános természeti törvény, fejlődés csak változó környezet hatására jöhet létre. Változatlan környezetben nincs fejlődés. Ez az élettelenek, és az élők világának általános törvénye. Aki tehát a fejlődés híve, annak ugyan fel kell készülnie a változással járó veszélyekre is, de a veszélyek miatt nem lehet a változások ellensége.

Ezt a zseniális Darwin sem vette észre. Hiába van a változatlan környezetben szelekció, mutáció, azok, is a fajok változatlanságát szolgálják. A változás csak a megváltozott környezetben jöhet létre. Változást csak változás idézhet elő.

Természetesen minden változás nemcsak fejlődéssel, de pusztítással is jár.

Fajunk történetében ennek klasszikus példája volt a jégkorszak végét jelentő nagyarányú felmelegedés. Ennek hatására. a korszak gyűjtögető emberisége, számos térségben olyan változást élt meg, amiben nagyrészük, a fajok millióival együtt, elpusztult, a maradék pedig arra kényszerült, hogy növényt termeljen, állatot tartson. Ennek hatására lényegesen magasabb szintű életformára, osztálytársadalomban való életre emelkedhetett. Ahol viszont a jégkorszak végét jelentő felmelegedés nem okozott lényeges változást, ott máig is gyűjtögető maradt.

Ez az éghajlati változás ugyan elpusztította az emberiség jelentős hányadát, de lehetővé tette, hogy ettől kezdve sokkal többen és sokkal jobban élhessenek.

Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy örült volna a gyűjtögető emberiség, ha megkérdezik, hogy vállalja-e az éghajlatváltozással járó megpróbáltatásokat, ami a nagy többségük szenvedésével, pusztulásával jár. Minden bizonnyal nem vállalták volna. Vagyis, az érintettek a fejlődéssel járó veszteségeket soha nem vállalnák, de nem tudják elkerülni, mivel akaratunkon kívül történnek.

Az ember, főleg, ha tudós, pozitív jelenségnek tekinti a fejődést, de mint faj, nem vállalja a vele járó nehézségeket, veszteségeket.

A fejlődés híveinek szerencséjére, a lényeges változásokat akaratunkon kívüli erők hozzák létre. A tudomány, és a technikai fejlődésnek köszönhetően, ma már az ember is képes jelentősen változtatni a környezetét. Ez a gyorsa változás hozza magával a korábban elképzelhetetlenül gyors fejlődést.