A MAGYAR NEMZET ÁRTATLAN

Kopátsy Sándor PH 2011-04-11

A MAGYAR NEMZET ÁRTATLAN

A születő alkotmány miatt szégyellem magam. Egy magyar államtitkár védelmébe veszi azt a fondorlatos ostobaságot, amivel az új alkotmány igyekszik a náci és a bolsevik megszállás fél évszázadát kitörölni a magyar történelemből, feléleszti a Szent Korona tant, ezzel alkotmányos tápot ad a revizionizmusnak, az országot Magyar Köztársaságról visszakereszteli Magyarországnak, és engedményeket tessz egy tekintélyét vesztett katolikus dogmáknak. Ennek az eladósodott, óriási munkanélküliséggel küzdő országnak nem az volt a legnagyobb problémája, hogy nem korszerű és következetes az alkotmánya.

Erre az újra sem azért nem lesznek utódaink büszkék, mert sokat fog ártani, hanem azért mert már születésekor eljárt felette az idő. Egyszerűen azt a nemzeti tudatot képviseli, amitől meg kellene szabadulni.

Nem azért nem tetszik nekem az alkotmány, mert más, mint a magyar nemzet, hanem azért, mert nagyon olyan.

Sajnos, Magyarország közvéleménye, főleg a kiegyezés óta megtévedt. Túlzottan nacionalista, klerikális és konzervatív. Az óta csak olyan kormányunk mögött áll a nemezt többsége, aki ezekkel a túlélt hibákkal rendelkezik. Az elmúlt másfél század során mindig attól kellett félni, hogy olyan erők kerülnek hatalomra, akik a hibáinkat képviselik. Márpedig aki nem veszi tudomásul, hogy a magyar társadalom többsége nacionalista, klerikális és konzervatív, az csak erőszakkal maradhat hatalmon, mert csak a kisebbség támogatja.

Ebből fakad az elmúlt másfél század minden tragédiája.

Aki alkotmány megfogalmazásra vállalkozik, annak abból kellene kiindulni, hogy mi a kisebbik baj a kettő közül.

A magyar társadalom elvárásainak való behódolás, vagy annak elvárásaival való szembefordulás. Hosszú életem során megtanultam, hogy aki hasznos akar lenni, az a kettő között lavírozzon.

Súlyos hibát követnek el azok, akik semmibe veszik a nemzetük karakterét, mert csak erőszakkal maradhatnak hatalmon, és az ilyen hatalom akkor is bukásra van ítélve, ha jót tesz. A politika alaptörvénye a hatalom megszerzése és megtartása. Az olyan politika, aminek ugyan mindig igaza van, de mindig kisebbségben marad, haszontalan erőfecsérelés. Ez jellemezte kezdettől fogva a magyar liberalizmust. Ez bukott meg az utolsó választáson húsz év ragyogása után. Ezért játszott mindig mellékszerepet a baloldal, hacsak nem külső erők tartották hatalmon.

A rendszerváltás után a hatalom megszerzéséhez vezető út csak a közép-jobb magyar társadalom elvárásainak tudomásulvétele lehetett. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az arisztokráciát és az úri középosztályt kizárják belőle. Valahogy ezt érezte meg a szuverenitás küszöbén a humán magyar értelmiség. A Magyar Demokrata Fórum volt az első olyan magyar politikai erő, amelyiket nem a magyar arisztokrácia, és az úri középosztály vezetett. Nekem olyannak tűnt, mint amilyen akart lenni a bolsevik megszállás előtti Nemzeti Parasztpárt, csak addigra már ennek a rétegnek tízszer nagyobb volt a társadalmi bázisa, és a hatalomra kerülésének a realitása.

Jóvátehetetlen történelmi hiba volt, hogy a hazai és külhoni liberális erők megijedtek ettől a pártól, féltek, hogy nemcsak antiszemita, de nacionalista is lesz. Ebben a félelemben a még hatalom lévő baloldal is osztozott. Összefogva sikerült a népi, közép-jobb MDF élére odacsempészni a konzervatív, alkotmányos Antall Józsefet, a magyar úri középosztály elkötelezett hívét. Antall következetes politikájának köszönhetően, az első választást biztosan megnyerő MDF átalakult az arisztokrácia és az úri középosztály vezette párttá, ami már túlságosan konzervatív és alkotmányos volt ahhoz, hogy hatalmon maradhasson. A rendszerváltást követő időszak politikájának megértéséhez a kulcs. Az MDF megnyerte az első demokratikus választást, mert a választók még azt hitték, hogy ez olyan párt, amilyent Lakiteleken alapítottak. Antall szereplése azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a történelmi uralkodó osztályok tértek vissza. Ezért aztán a következő választáson példátlan büntetésben részesítették. Mára aztán el is tűnt a politikai színpadról.

Orbán Viktor azonban felismerte, hogy a hatalomra csak olyan párt kerülhet, amilyen a Lakiteleken megalakult MDF lett volna. Ilyen párttá alakította át a liberális pártként induló Fideszt, és hamar elnyerte az MDF korábbi híveinek többségét. Ennek köszönhetően, a harmadik választást már a Fidesz nyerte meg. Máig hatalom maradt volna, ha azonnal kisebbségi kormányt alakít, nem szövetkezik a kormányt lejárató Torgyánnal.

Ezzel nyolc évre kiesett a Fidesz a hatalomból. A szoclib koalíció azonban, a liberálisok elvárásainak szolgai tejesítése okán olyan népszerűtlenné vált, amire nincs példa a demokráciák történetében. Demokratikus választáson még nem fordult elő, hogy a körzetek 99 százalékát egyetlen párt nyeri meg. Vagyis angol-száz módszerrel a törvényhozás 99 százalékát nyeri meg. Ez a csoda kellett ahhoz, hogy kétharmados többség legyen a parlamentben. Ráadásul az ellenzék soha nem lehet ötödnél több, mert csak ennyi van a tőle bal, vagy ennyi sincs a jobb oldalon.

A Fidesz jelenlegi támogatottsága a demokráciákban nagyon ritka, nálunk első alkalom. Annál gyakrabban előfordult a kormány magas népszerűsége, ha nem volt más választása. A rendszerváltás előtti választások egyike sem jelentette a közvélemény ilyen arányú támogatását. A háború előtt nem volt általános a szavazati jog, és titkos a választás. Ennek ellenére a magyar közvélemény nagy többsége támogatta, mind a Monarchián belül, mind a két háború között a konzervatív, nacionalista és klerikális politikát. Nem választotta, de támogatta.

A két háború között az ország lakosságának óriási többsége revizionista volt. Beleértve, amíg egyáltalán joga volt rá, a magyar zsidóság is. A munkások és parasztok között is nehéz volt találni olyant, aki a revíziót legalább a módszere alapján elutasította volna.

A második világháborúban a nagy többség Hitler győzelmét akarta, és várta. A számuk csak akkor csökkent, amikor már a hülyék is látták, hogy elvesztette.

Oroszország ellen is lelkesen, ha nem is örömmel, harcoltak. A katonaszökevényeket hazaárulónak tekintették. Egy megyeszékhelyen két embert ismertem, akik nem értettek egyet a hivatalos politikával, az egyik egy jezsuita pap volt, kettőről pedig utólag kiderült, hogy angol kémek voltak. A zsidó barátaim ugyan érezték, hogy a létük függ Hitler bukásától, de nem merték megmondani.

A most készülő alkotmány a nácik bevonulásától a szovjetek kivonulásáig terjedő évtizedeket úgy tekinti, hogy az nem a magyarok országa volt, mivel nem volt az országnak szuverenitása. Vagyis a zsidóüldözésért, a bolsevik évtizedkért nem a magyar nép, hanem a megszálló halom volt a felelős. Az alkotmány készítőinek sajnos, nincs annyi történelmi ismeretük, hogy belássák, hogy Hitler még sehol nem volt, amikor mi már zsidótörvényt hoztunk. A két általános zsidótörvényt a magyar törvényhozás mindkét háza jóváhagyta. A zsidók gettóba zárását, vagyonelkobzását, meghurcolását, munkaszolgálatra hurcolását, összegyűjtését, elszállítását a magyar állam törvényes szervezeti végezték. Méghozzá nem közömbösen, hanem lelkesen.

A Rákosi-rendszer ugyan kétmillió új munkahelyet teremtett, népi kollégiumokban képezte a munkás-, és parasztfiatalok tízezreit, köztük a mai törvényhozók többségének szüleit, nagyszüleit. Mindez nem volt Magyarország történelme?

De nem panaszkodom, hiszen eddig sem az alkotmány milyenségén múlt az ország sorsa. Ezután sem azon fog múlni.

Az alkotmány felett hangosan botránkozóknak pedig azt üzenem, hogy van nekünk ennél százszor nagyobb gondunk is. Egy millió munkahelyet kell teremteni. Sajnos annak érekében azok sem sürgölődnek, akik vállalták, és azoknak sem az a gondjuk, akik abban élik ki magukat, hogy a kormány munkáját kritizálják.

A magyar társadalom egyik betegsége, hogy százszor annyi energiát pocsékolunk el azzal, hogy mit hibázik el a kormány, mint azzal, hogy segítenénk, mit lehet jobban.

A magyar alkotmányba is bele foglalnám, hogy minden állampolgár kötelessége még az ellenfelét is segíteni abban, hogy sikeresebb legyen, és ne azon fáradozni, hogy minél előbb valljon kudarcot. Ez ugyanis jelenleg hiú ábránd, mert a szoclib ellenzék néhány ciklusra leírta magát. Azt kell belátni, hogy ezt a kormányt nem annyira a saját érdeme, hanem az ellenfeleinek hibái jutatták ekkora többséghez. Másrészt, akik a szélsőjobbtól nagyon félnek, vegyék tudomásul, hogy az ellen egyetlen biztosíték van, a közép-jobb kormány ereje.