A multikulturális társadalom

Kopátsy Sándor PS 2011-03-22

A MULTIKULTURÁLIS TÁRSADALOM

Hetven éve tudom, hogy kétféle kulturális kiutasítás létezik. Az egyik az irigységen, a másik a faji büszkeségen alapszik.

A zsidóellenesség, az antiszemitizmus azért volt erős, mert a büszke magyar nemesség és utódja a magát nemesnek érző úri középosztály képtelen volt a társadalmi és gazdasági modernizációban lépést tartani a magyar zsidósággal. A tényeket tárgyilagosan megítélni képtelen magyar réteg, pedig elhitte, hogy előtte a felemelkedés útját a zsidók állták el. A zsidót és az örményt ezért nem is tudta nagyon megkülönböztetni.

Mivel a zsidóság fölénye a Rajnától keletre élő államalkotó népekkel szemben általános volt, általános lett a zsidógyűlölet is. Ennek lett a következménye, hogy mára tized annyi zsidó sem maradt Európa keleti felén, mint a század első harmadában volt. Pedig a vasút rövid századában Európa keleti felén elért társadalmi és gazdasági eredmények elérésében a fő szerepet a zsidóság játszotta. Erre a szerepre azonban a második világháború után még nagyobb szükség lett volna, mint előtte volt.

Mivel a lemaradását a svábokkal szemben valamivel kevésbé érezte, azokat a zsidóknál kevésbé gyűlölte. A germán kisebbségek szerepe ezer éves volt, eleve keresztények voltak, és az elitjük az úri középosztállyal, sikerrel asszimilálódott. A germán kisebbségek szerepe a vasút rövid századában nem volt olyan látványos, mint a zsidóságé, de hosszú távon Európa keleti felében történelemformáló maradt.

Európa keleti felében a germán és zsidó etnikumok elévülhetetlen érdemeket szereztek, és a hiányuk sem marad akár egy évszázad múlva is egyhamar elhallgatható.

Nem értem Európa keleti felének történészeit, amiért olyan mélyen hallgatnak arról, mint jelent e térség számára a germán és zsidó etnikumok hiánya. Különösen érthetetlen a magyar történészek lapítása, amikor az államalapító királyunk azonnal felismerte, hogy a magyar állam jövője, nyugatosodása érekében elengedhetetlen a nyugati etnikumok befogadása, és ennek érekében, kezdettől fogva aktívan munkálkodott.

Jellemző módon, az államalapítást lelkesen ünneplők sem tudatosították, hogy a feudális, keresztény állam stabilizálásában milyen jelentős szerepet játszottak a német lovagok és a nyugatról érkezett térítők.

Arról is alig esik szó, hogy az Árpád-korban a szászok betelepítése milyen sok százados nyugatosodást jelentett. A 19. század derekáig ők jelentették az ország városi polgárságának nagy többségét, hogy elsősorban ők voltak a városlakók mindaddig, amíg az Oszmán uralom alatt, el nem indult a magyar falvak és puszták népének polgárosodása.

Ha valaki megkeresné, kikből került ki a rendszerváltás után kormányra került MDF és Fidesz táborának derékhada, akkor azok gyökereit a parasztpolgárságban találná meg. Ezek többsége az oszmán és a bolsevik rendszernek köszönheti, hogy a magyar társadalom vezetéséhez juthattak.

A magyarságban azonban nemcsak a zsidókkal és a germánokkal szembeni irigység váltott ki ellenérzést, hanem a tőle lemaradó etnikumokkal szemben is. A szláv és román etnikumokkal szemben pedig a lenézés vált jellemzővé, ami végül a cigánysággal szemben vált erősé. A későbbi államalkotó etnikumokat azért nézték le, mert alacsonyabb rendűnek akarták látni. Ennek volt valami reális alapja is, mivel a magyar etnikumoknál később ébredtek önállóságuk tudatára. Ebben a késedelemben a magyar állam is buzgón segédkezett. Ennek sokszor idézett klasszikus példáját azzal szoktam illusztrálni, amikor 1832-ben Deák Ferenc beterjeszti a jobbágyok ingatlanvásárlásra való jogát, a magyar képviselők kikötötték, hogy ez a jog csak a magyarul beszélő jobbágyok esetében érvényes.

Bármennyire egyértelmű, hogy a kétféle etnikummal szembeni ellenérés alapja ellentétes, a rendszerváltás óta különösen összemossuk. Ebben az összemosásban a zsidóság a főfelelős, de az európai liberális értelmiség is magáévá tette.

Az egyenlőség csak abban igaz, hogy mindkettő erkölcstelen. Az erkölcs azonban nem tudományos fogalom. A tudományoknak, közte a társadalomtudományoknak is, a tetteket csak a következményei alapján van joga minősíteni. A társadalomtudomány számára bűn az, ami káros, és erény az, a mi hasznos.

A növénytermelő, vagy az állattenyésztő nem az erkölcs, hanem a célja alapján szelektál. Azokat az egyedeket szaporítja, melyek a célnak jobban megfelelnek. Ezt teszik a fajok is. Ebben a tekintetben az emberi faj sem kivétel. Senkinek nem jut eszébe, hogy első királyunk az idegenek befogadására általában bíztatott. Ő a nyugati lovagok és térítők, utódai pedig a nyugati polgárok, iparosok, bányászok betelepítésére buzdítottak.

Az etnikumok megítélésére sem a keresztény erkölcs, sem a szempontok kizárása nem lehet iránytű.

A kereszténység gyakorlata soha nem alkalmazta a saját erkölcsi dogmáit, sőt csak a vallási érdeke alapján tevékenykedett. Számára ugyan etnikumok nem voltak a keresztények között, de a más vallások híve lehetett bármilyen értékes, bűnösként kezelte. Bűnös volt még Krisztus vallásának követője a zsidó, még inkább Mohamed követője, akik ellen szent háborút hirdetett. A zsidóüldözés idején még a kikeresztelkedett híveinek sem kegyelmezett.

A minden etnikum egyenlő, azaz a minél több kultúra, annál jobb elmélete csak a második világháború után jelent meg. A nácik rémtetei miatti bűntudat diktálta. Erre ráerősített a második világháborút követő újjáépítés és gazdasági fellendülés munkaerőigénye, és a gyarmatok megszűnése. A példátlan mértékű munkaerőigénye vakká tette a közgazdászokat és politikusokat, hogy olcsó munkaerőhöz juthatnak. Fel sem vetődött, hogy mit fognak kezdeni a behozott, kulturálisan elmaradott etnikumokkal, ha már nem lesz rájuk szükség. Ötven évnek kellett eltelni, hogy előbb a közvélemény, egyre inkább a politikai tudomásul vegyek, hogy elviselhetetlen terhet jelent, az asszimilálódni nem képes, gyorsan szaporodó etnikumok kezelése.

A mára kibontakozó etnikai válság azonban nem tűri a hallgatást.

A közvélemény számára egyre inkább világossá vált, hogy a beépülni nem képes, gyorsan szaporodó etnikumok a társadalom számára visszahúzó erővé válnak.

A közelmúltban egy német bankár könyvet írt arról, hogy a nem asszimilálódó, gyorsan szaporodó etnikumok óriási kártokoznak a német társadalomnak. A hivatalos politikai vezetés felháborodással fogadta ezt a közismert igazságot. A könyv szerzőjét állásából felmentették, de a német közvélemény az óta is falja a könyvet. Végül a kancellárasszonynak is be kellett vallani, hogy a multikultúra nem járható út.

A napokban a brit miniszterelnöknek kellett így nyilatkozni.

A napokban olvasom, hogy Franciaországban a helyhatósági választásokon a szélsőjobb, aminek új vezetője, Le Pen leánya, kapta a legtöbb szavazatot.

A legutóbbi magyar választások eredményét is jelentősen befolyásolta a cigányság nagyarányú munkanélkülisége, bűnözése és gyors szaporodása. A Jobbik csak azért nem lett erősebb párt, mert a közép-jobb Fidesz elseprő győzelmet aratott. Ahol erős a lakosság felháborodása az asszimilálódni nem képes etnikummal szemben, a politikai erők eltolódnak a két szélső politikai irányban.

A jelenleg cigányellenességet Magyarországon a szoclib politikai szülte. Azt hozta létre a leszakadó rétegek szinte általános munkátlanságát, és azt kapcsolja egybe a cigányellenességet az antiszemitizmussal.

A legutóbbi felmérések alapján a három legendásan türelmes országban, Dániában, Finnországban és Hollandiában, a közvélemény hatoda támogatja a betelepülőkkel szembeni kemény korlátozást. Dániában

Végül mi erősítette fel korunkban a leszakadt rétegekkel szembeni indulatokat?

Mindenek előtt az, hogy a tudományos és technikai forradalom a korábbihoz képest sokszorosára növelte az elit értékét, és drágává a leszakadtak eltartását. Fajunk eddigi történetében az egyedek szellemi képességével szemben alig volt kereslet, a társadalmak a szellemi képességeknek ezredét sem hasznosították, a tudásvágy bűnnek számított. Ezzel szemben a jelenkori fejlett társadalmakban kielégíthetetlen a munkaerő szellemi képességével szemben támasztott igény.

A társadalom leszakadó elemei okán nem jelentkezett társadalmi kár, és költség. A sorsukra bízták őket. A modern társadalomnak a leszakadó réteget is el kell tartani, ráadásul erkölcsi rombolást végeznek.

Ezt a társadalom erősen érzi, a politika, a vallás és a tudomány azonban nem hajlandó tudomásul venni.