Kopátsy Sándor EH 2011-09-20
A JELENKORI TÁRSADALOM A HARMADIK ALAPFORMA
I.
A GYŰJTÖGETŐ KOR
Ezt tette ki eddigi életünk 95 százalékát. Ez a korunk a fejlett agyunknak köszönhetően azzal volt sikeres, hogy nem pusztultunk ki, sőt a föld szinte minden természeti környezetében kialakíthattuk azt az életmódot, amivel fennmaradásunkat biztosítottuk. Ez példátlan eredmény, mivel fajunk szinte egyetlen olyan fizikai adottsággal nem rendelkezik, ami biztosította volna a fennmaradását. Ezt jól bizonyítja, hogy egyetlen biológiai elődünk, az előemberek számos faja kipusztult.
Fajunk azonban a rendkívül fejlett agyának köszönhetően képes volt minden természeti környezetben, viszonylag gyorsan kialakítani azt az életvitelt, ami lehetővé tette a fennmaradását.
Darwin még csak azt ismerte fel, hogy a fajok a szelekciónak és a mutációnak köszönhetően képesek a környezetükhöz alkalmazkodni. Ehhez az alkalmazkodáshoz minimálisan az egymást követő generációk ezreire, vagyis nagyon hosszú időre van szükség. Az ember azonban megjelenésé követően, néhány tízezer év alatt, szinte minden természeti környezetbe be tudott rendezkedni. Nem azzal, hogy a fizikai adottsági ehhez igazodta, hanem azzal, hogy életmódját ehhez igazította. Ez az igazodás szinte minden környezetben spontán és gyorsan történt.
Földünk nagyon eltérő természeti környezeteiben nagyon eltérő életmóddal alkalmazkodott. Ebben a szelekciónak, és a mutációnak nem is jutott szerep. Ez az ember rendkívül fejlett agyának volt köszönhető.
Fajunk eddigi életének 95 százalékában tehát az agyunké volt a főszerep. A gyűjtögető életmódban való megéléshez óriási tapasztalatra, sok ismertnek volt szükség. Az, hogy egy faj a legkülönbözőbb természeti környezetben fennmaradhasson annak köszönhetően, hogy képes nagyon eltérő életmódot kialakítani, a biológia történetében nem volt példa.
A gyűjtögető korunkat tehát az jellemezte, hogy a gyenge fizikai képességeink ellenére, az agyunknak köszönhetően, képesek voltunk alkalmazkodni a legkülönbözőbb természeti környezethez. Tehát nem az adott térésünkben lettünk képesek arra, hogy egyre többen megélhessünk, hanem képesek voltunk arra, hogy mindenütt kialakítsunk azt az életformát, ami lehetővé teszi, hogy gyenge fizikai adottságaink ellenére életképesek maradjunk.
II.
A TERMELÉSBŐL VALÓ MEGÉLÉS KORA
Ezelőtt mintegy 5-7 ezer éve óriási klímaváltozás, a jégkorszakot leváltó felmelegedés fajunk életterének nagyobbik, és számra kedvezőbb felén olyan gyökeres változástokozott, ami felszámolta, vagy a korábbihoz képest minimálisra csökkentette a gyűjtögetésből való továbbélés lehetőségét. A gyökeres éghajlatváltozás hatására az emberiség nagyobbik fele számára csak az a lehetőség maradt, hogy maga termelje meg a létfeltételeit, termeljen növényt, tartson állatot. Az éghajlatváltozás a fajok jelentős hányadát kipusztította, vagy arra kényszeríttette, hogy az emberre bízza a róla való gondoskodást.
Az ember, fejlett agyának köszönhetően, az önözhető területeken áttért az önözéses növénytermelése, és a legelőkön a pásztorkodó állattartásra.
Ennek következtében a jégkorszakban élő emberiség életterének nagy hányada megsemmisült, de néhány térségben a népsűrűség sokszorosára nőtt. Az öntözött síkságokon közel százszorosára, a pásztorkodásra alkalmas területeken pedig közel tízszeresére nőtt.
Az emberiség többsége, és társadalmi élcsapata az ötezer év alatt nagyon lassan fejlődött, gyors fejlődés csak az ipari forradalom után, és akkor is szinte csak Európai nyugati felé következett be.
A termelő társadalmak sikerének kulcsa az volt, hogy kitalálta, megismerte, alkalmazta a fizikai képességeit, mindenek előtt a fizikai erejét, megsokszorozó technikákat. A termelő társadalmak mintegy ötezer évében ugyan az ember rendelkezésére álló tudás, tudomány, művészet, a tudás is fejlődött, de annak a többség kevés hasznát látta. A termelőtársadalmak mindegyikének ugyan szüksége volt az új ismeretekre, de a többség szellemi képességéből még azt sem igényelte, ami spontán létrejött.
Az osztálytársadalmak ötezer éves történelmét a munkaerő mennyiségi és minőségi túltermelése jellemezte. Ebből értettem meg a számomra kezdettől fogva az jellemezte, hogy jobban szaporodott a társadalom, mint amennyi lakost igényelt, és a munkaerő minősége is jobb volt annál, amit a társadalom igényelt. A biblia tehát ösztönösen ráérzett, hogy a tudásvágy az emberiség eredendő bűne. Ez ugyan nem azt jelentette, hogy az osztálytársadalmaknak nem volt egyre több tudásra szüksége, hiszen a tudomány és technika eredményei szülték azt a technikai bázist, amire az ember fizikai erejét megsokszorozó technikai eszközök születhettek.
Ebből következik, hogy az osztálytársadalom felépítményének az elsődleges feladata a munkaerő mennyiségi és minőséi növekedését fékezése volt.
Tekintve, hogy az osztálytársadalmak fő funkciójáról a társadalomtudománynak fogalma sem volt, nem érthették meg a működését sem.
Aki abból indul ki, hogy az osztálytársadalmakat az állandó túlnépesedés jellemezte, annak természetesként kell elfogadni, hogy a társadalom nem lehetett embervédő, hiszen annak kellett gondoskodni a nagyobb halálozásról, a közvetlen és közvetett emberirtásról.
Aki abból indul ki, hogy a társadalmat a munkaerő mennyiségi és minőségi túltermelése jellemezte, be kell látni, hogy a munkaerő alacsony ára, kizsákmányolása nem a tőkéstulajdonból, hanem a munkaerő mennyiséi és minőségi túlkínálatából fakadó szükségszerűség.
A fenti két állításból az fakad, hogy maga az osztálytársadalomban, abban minden alapvető jelenség objektív szükségszerűség volt, amit sem erőszakkal, sem áltudományos okoskodással megváltoztatni nem lehet.
III.
A TUDÁS TÁRSADALMA
Az osztálytársadalom csak akkor szűnhetett meg, amikor a szükségességét létrehozó két ok, a lakosság, a munkaerő mennyiségi növekedése megszűnik, és amikor egyre jobb minőségű munkaerőre lesz társadalmi igény.
Ez a kettős előfeltétel a 20. század közepére a Nyugat fejlett társadalmaiban létrejött. Ahogyan létrejött, szinte észrevétlenül, minden erőszak nélkül e társadalomban megszűnt az osztályuralom. Ezt nemcsak előre nem látta senki, még a társadalomtudomány sem.
Ami a túlnépesedést illeti.
Annak ellenére, hogy minden osztálytársadalomban a fő halálokokat vagy közvetve, vagy közvetlenül a társadalom maga idézte elő, ez nem tudatosult, sőt a lelkiismeret tiltakozott ellene. Még az is ritka volt, hogy valaki felvessen a túlnépesedés veszélyét.
Annak még nyoma sincs, hogy valaki felvetette volna, hogy mikor következhet be a népesség növekedésének a leállása. Erre még akkor sem került sor, amikor már a fejlett társadalmakban tényként jelent meg.
Mikor áll le a népességnövekedés?
Nemcsak akadt társadalomtudós, aki felvetette volna a kérdést, milyen feltételek mellett áll le a túlnépesedés, de még olyannal sem találkoztam, aki utólag felmérte, mik voltak ennek a váratlan eseménynek a feltételei.
A népességnövekedés leállásának három feltételét látom.
1./ Az egy laksora jutó jövedelem meghaladta a mintegy 10 ezer dollárt.
2./ Az iskolázottság túllépte a 12 évet.
3./ A lakosság viselkedését a puritanizmus jellemezze.
4./ Megoldott volt az olcsó, kényelmes és biztos fogamzásgátlás.
Ez a négy előfeltétel mindegyike először Európa nyugati felén, és a négy volt angol gyarmaton jött létre. Ezek a társadalmak szinte észrevétlenül, tudatosság és erőszak nélkül a második világháború után gyorsan megszűntek osztálytársadalmak lenni. Senki nem ismerte fel előre azt sem, hogy ennek mi lesz a következménye.
Tegyük hozzá, hogy a fogamzásgátlás megoldottsága ugyan elég volt ahhoz, hogy a népszaporulat szinte egész Európában leálljon. Ez azonban nem volt elég mivel a másik három feltétel hiányzott. Nem is annyira a jövedelem és az iskolázottság, hanem a puritanizmus hiányzott a kelet-európai és a dél-mediterrán térségben.
Nagyon gyorsan kiderült, hogy a az évezredek óta túlnépesedett, távol-keleti országokban, a hatalmas Kína kivételével, spontán létrejött az osztálytársadalmon való túllépés mind a négy feltétele. Előbb Japán, majd gyorsan utána Szingapúr, Hong Kong, Tajvan és Dél-Korea társadalmai átalakulnak.
Ezek az országok évezredek óta küzdöttek a túlnépesedéssel, ahogy a fogamzásgátlás megjelent, szinte spontán leállt a népszaporulat.
A lakosság viselkedése még a nyugati puritánoknál is megfelelőbb volt.
Az iskolázottságban évezredek óta az élen jártak.
A nemzeti jövedelmük pedig bámulatosan gyorsan a kívánt szintre emelkedett. Ebben, a hidegháborús feszültégnek köszönhetően, a Nyugat is segítséget adott.
Az egymilliárdnál több lakosú, és nagyon alacsony gazdasági fejlettségi fokon álló Kína azonban nem követhette a kisebb kelet-ázsiai népek sikeres példáját, amíg a hidegháború tartott. Annak végével azonban erőszakkal megfékezte a túlnépesedését, és élt a megnyílt nyugati piacok hasznosításával. Vagyis létrehozta a kor követelményének megfelelő társadalmi átalakulást.
Sem a politika, sem a társadalomtudomány máig nem jutott el odáig, hogy felismerje az osztálytársadalmon való túllépés feltételeit. Pedig az elmúlt ötven év egyértelműen bizonyítja.
Csak az a társadalom válhat osztálynélkülivé, ami azt is jelenti, hogy gyorsan fejlődővé, amelyikben az alábbi két feltétel biztosított.
2. Néhány ezreléknél nem nő gyorsabban a lakosság.
Miért feltétel a puritanizmus?
Mert csak a puritán társadalmakban érhető el a magas foglalkoztatás, a magas megtakarítás, a jövedelmek nem túlzottan nagy differenciálódása, és a gazdaság piacosítása a politikai anarchia veszélye nélkül.
Márpedig puritanizmus csak a skandináv, angolszász és germán Nyugaton, és az ezek által alapított gyarmatokon, valamint a konfuciánus Távol-Keleten van. Ezt bizonyítja, hogy egyelőre e két térségben vannak mind a legfejlettebb, mind a leggyorsabban fejlődő társadalmak. Ezzel szemben nem találunk sikert az összes többi struktúrában.
Puritán és konfuciánus viselkedés csak ott van, ahol ezt a természeti és a gazdaságföldrajzi környezet sok-sok évszázad alatt kialakította.
Olyan állam is kevés van, ahol az állami beavatkozások segítségével puritán irányba lehet terelni a lakosság viselkedését.
Ilyenek, a Nyugaton belül, csak a közép-európai, a Lisszabon – Róma tengelytől északra lévő mediterrán, és Dél-Amerika két déli államában élő népek. Bármennyire megdöbbentő, mindkét térség a mérsékelt éghajlatban van. Ez is a természeti környezet eddig elhallgatott jelentőségét bizonyítja.
Meggyőző ellenpélda Kelet-Európa, illetve az ortodox keresztény civilizáció. Előbb a cári Oroszországban, majd a második világháború után, Európa keleti felén ugyan megvalósították a magas foglalkoztatást, mégsem sokra mentek a puritán életvitel felé. Ez azt bizonyítja, hogy nem elég a hosszú teles éghajlat, ott csak akkor lesz puritán életvitel, ha a világgazdaság hatása alá kerülnek, ha átveszik a korábbi magas-kultúrák tudományos és technikai eredményeit.
Ennek ellenére a lakosság viselkedésének, tudatának alakításához a legjobb eszköz a magas foglalkozatás
Annak, hogy a foglalkoztatás hogyan hat az életvitelre, fényes példáját láthattam hazámban, a 70-es években. Ahogyan a magyar lakosság belátta, hogy az állami és szövetkezeti munkaviszonyban nem lehet annyit keresni, amennyi elegendő lenne az igényéhez, a munkaviszonyban töltött idő után jövedelemteremtő munkát keresett. Szerencsére, a politika nem állt ennek útjába, sőt segítette. A háztáji gazdaság, a mellékállás, a maszekolás, a fusizás, majd a lázas sajátrezsis házépítés viharos fejlődésnek indult. Ezzel az évente ledolgozott órák számát tekintve, Európa legtöbbet dolgozó népe lettünk.
Ha a rendszerváltást lebonyolító politikai erők nem verik szét a magas foglalkoztatást, és a munkaidő utáni jövedelemtermelést, siker ország maradhattunk volna. Ezzel szemben néhány év alatt az egy munkaképes lakosra vetített ledolgozott órák tekintetében az elsőből az utolsók közé zuhantunk.
Régi vágyam, olyan felméréseket látni, hogyan alakul azok életvitele, életvitele azoknak, akik munkából, és azoknak, akik alamizsnából élnek. Mindenek előtt milyen eredményes a gyermeknevelés a dolgozó, és a tartósan munkanélküli családokban.
A minőségi munkaerő termelése
A jelenkori fejlett társadalom elsődleges feladata a munkaerő minőségének javítása. Nincs ennél fontosabb, és több eredményt hozó társadalmi feladat.
Az ugyan, hogy ki milyen képességgel születik, alig függ a szülői környezettől, sokkal inkább szerencse dolga. Annál inkább környezetfüggő, hogyan hasznosul a vele született képesség. A modern társadalomban szinte minden képesség nagy értéket jelent. A felismerése és a kifejtése azonban nagyon környezetfüggő. Minden újszülött marsallbottal jön a világra, csak korán fel kellene ismerni, majd tudatosan fejleszteni a vele született képességet.
A művészetek és a hívatásos sportolók esetében ma már köztudott, hogy a képesség kifejlesztés nagymértékben függ attól, milyen korán kezdik fejleszteni. Minél több lesz e téren a tapasztalat, annál inkább bebizonyosodik, hogy szinte nem lehet elég korán.
Sajnos a képességfejlesztésben éppen a társadalom számára legfontosabb képességekkel nem is foglalkozunk. Az iskolarendszer szinte csak akkor veti fel a képességnek megfelelő képzést, amikor már a sportok és művészetek szakemberei már legyintenének.
Fajunk történetében nagyon ritka eset volt, amikor valakiből kibontakozhattak volna a veleszületett képességek. Ritka volt, mert a társadalomnak nagyon csekély volt a képességigénye.
Már sokszor írtam arról, hogy a gyermeknevelés már a magzatkorban kezdődik, aztán számos képesség kifejlesztése már az első években fontos, a legtöbbet pedig az iskolás kor előtt kell elkezdeni. Ezekből komplett anyag készülhet.
Itt csak annyit, hogy a társadalom ma a veleszületett képességből fakadó lehetőségeket nagyon alacsony hatásfokkal fejleszti ki. Meggyőződésem szerint, a gyerekekkel születet képességet magasan talán, ezer közül egyben fejlesztik ki teljesen.
Pedagógus anyámtól hallottam Eötvös Józsefnek egy aforizmáját. „Az újszülött félig angyal, félig állat. Mennyit kell süllyednie, és emelkednie ahhoz, hogy ember legyen.”
Ehhez azt tenném hozzá, hogy a társadalomnak először érdeke, hogy az újszülött minél inkább az legyen, amire képesnek születik.
Ez korunkban a legnagyobb társadalmi kötelesség.
