Kopátsy
Sándor EB 2013-10-05
Fajunk alkalmazkodása a természeti
környezethez
Fajunk eddigi
életének a kilenctizedénél is nagyobb hányadában gyűjtögetésből, a természet
ajándékaiból élt. Ebben az életmódban az adott terület eltartó képessége
determinálta az eltartható létszámot, azt az ember nem bővíthette. Több egyed csak akkor élhetett, ha új
életteret talált. Agyunk erre képessé tett bennünket, mert a legkülönbözőbb
természeti környezetbe képesek voltak berendezkedni. Eltérőn az előttünk
megjelent fajoktól, az embernek nem kellett a mutációján keresztül
szelektálódni, új faj formájában megjelenni ahhoz, hogy a jelentően más
környezetben életképessé váljon. Fajunk
volt az első abban, hogy nem kellett az alapvetően más környezetben más fajjá
kellett válni, mert a fejlett agyának köszönhetően, viselkedésével
alkalmazkodott a legkülönbözőbb környezethez a nélkül, hogy fajként változott
volna.
A biológusok sem
hangsúlyozzák, hogy a fajok, minél fejlettebbek, annál inkább a számukra megfelelő
környezetükhöz idomulnak. A fejlett fajokat az jellemzi, hogy környezethez szorosan
kötöttek, abból nem lépének ki. Az ember
az első faj, amelyik minden környezethez képes volt alkalmazkodni, ennek
hatására azonban fajként nem változott, nem elérő fajokra osztódva
szelektálódott, hanem a viselkedésével alkalmazkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése