Kopátsy
Sándor PF 2013-10-09
A munkaidőn kívül végzett munka is
értéktermelő
A magyar
társadalom büszke lehet arra, hogy az 56-os forradalom fezültségeinek lecsillapodása
után két évtizeden keresztül példát mutatott Európának, mindenek előtt a
hidegháborús front bolsevik oldalán arra, a rossz hatékonyságú makro-gazdaságban
is lehet, a munkaviszonyon kívüli időt jól hasznosítani.
Becslésem
szerint, a lakossági jövedelem jelentős
hányadát, mintegy negyedét a munkaviszonyon kívüli időben termeltük meg.
Tettük ezt olyan helyzetben, amikor nagyon magas, az optimálisnál is magasabb
volt a foglalkoztatás.
A rendszerváltás után a másik végletbe estünk.
A foglalkoztatásunkkal az EU 28 tagországa között a sereghajtó lettünk. A szabadidőben végzett, értéktermelő munka
pedig szinte eltűnt. Kiderült, hogy a
normatív munkaerő piaci feltételek mellett több mint egymillió munkaképes
embert nem vagyunk képesek foglalkoztatni. Egyrészt azért, mert vagy eleve
gyenge minőségű, vagy nem igényelt szakmájú a munkaerő alsó ötöde, másrészt az olyan munkahelyek létesítése, melyeken a
normatív költésű munkaerő versenyképesen foglalkoztatható, óriási tőkeigénnyel
jár.
A foglalkoztatás
normatív feltételei mellett egymillió munkahely teremtése olyan illúzió, amit a
jelen kormány ugyan meghirdetett, de csak tíz éves feladatként kezeli. Tíz évig azonban nem lehet e probléma
megoldásával várni, arról nem is beszélve, hogy ezek foglakoztatása akkor
sem teljesíthető.
Ezért nem lehet, és nem szabad a szokványos
módszereknél maradni.
Két módszerhez
kell folyamodni.
1. Olyan foglakoztatási kedvezményeket kell
biztosítani, amivel a jelenlegi munkanélküliekre is lehet piaci kereslet.
2. Meg kell teremteni a munkaviszonyon
kívüli, a szabad időben történő jövedelemtermelés feltételeit.
A pályakezdők és tartósan munkanélküliek
foglalkoztatása.
Tudomásul kell
venni, hogy a munkanélküliek többsége
két rétegből, kellő szakmai képzettséggel nem rendelkezőkből, és a pályakezdő
fiatalokból kerül ki. Ezek munkájának értéke nem elég ahhoz, hogy a
normatív foglalkoztatási feltételeken a munkaadók megvásárolják.
Ez nem magyar, de még csak nem is EU, hanem
világjelenség. Nem ismerek olyan országot, amelyikben a munkanélküliek nagy
többsége nem ebből a két rétegből kerül ki. Ezek foglalkoztatása az EU szára is óriási probléma. Ezek
foglalkoztatását biztosító jogi és gazdasági feltételeket csak az EU szakmai és
pénzügyi támogatásával kell megoldani.
Ennek a két rétegnek a foglalkoztatását
azzal kell támogatni, hogy a munkaadók helyett a költségvetés fizeti a
bérjárulékukat. Ez nem jelentene a költségvetés számára kiadást, mert ennél
nagyobb a munkanélküli segélyből megtakarított összeg. A legegyszerűbb
megoldás, ha az ilyen bérjárulékot a munkanélküli segély rovatból lehet lehívni,
ahol a foglalkoztatásukkal csökken a munkanélküli segély.
Szabályozni kell, hogy ez a kedvezmény a
jogosultnak meddig jár. Ez más lehet a pályakezdő fiatalok, mint az idős
tartósan munkanélküliek esetében, és függjön a képzettségtől.
A legegyszerűbb technikai megoldás az
volna, ha a pályakezdőket, és a tartósan munkanélkülieket a csökkentett fizikai
adottságúakhoz hasonló kategóriájúnak tekintjük, és azonos kedvezménnyel
foglalkoztatók.
Ezt indokolja,
hogy jelenleg ennek a két kategóriának a munkanélkülisége a társadalom számára
egyre inkább elviselhetetlen gazdasági és erkölcsi károkat okoz. Fiatal
pályakezdők, és képzetséggel nem rendelkezők teszik ki a társadalomra káros
munkanélküliségnek a 90 százalékát.
Szabadidő hasznosítás
A Kádár
rendszerben ennek több formája volt.
- A háztáji gazdaság. Ez a jelen
viszonyok között nem lehet jelentős. Ennek ellenére javaslom, hogy a tartósan
munkanélküliek segélyt csak akkor kapjanak, ha meghatározott mértékű területet
megművelnek. Ez lehet a saját kertjük, vagy az önkormányzat által biztosított
terület, ami már lényegében a következő fejezethez tartozik.
- A hobby-kertek. Ezek visszaélesztése
és működésük biztosítása vagyonvédelmük biztosítását igényeli. A rendszerváltás
előtt, százezernél több, főleg nagyüzemi munkás és városi tisztviselő
családnak, azaz sok százezer embernek adott jövedelmet, és sikerélményt. Most, ezeknek
a kerteknek a vagyonvédelme, a választás előtti kampányban, nagyon sok
szavazatot nyerő reform lehet.
A megoldás alapfeltétele a hobby-kertek
vagyonbiztonsága. Tehát minden más közmunkánál is sokkal inkább
belügyminisztériumi feladat.
Tekintettel,
hogy jelenleg ezek a hobby-kertek 90 százaléka ma már parlagon, mindent kilopva
várja a megmentőjüket.
A vagyonvédelmük
biztosításában a Belügyminisztérium a szaktárca. A vagyonvédelmet nagyrészt a munkanélküliekre kell bízni. Ennek
feltétele, hogy a vagyonőrzés
közmunkának számítson. Olyan közmunka legyen, amit önelszámoló brigádok,
kft-k, szövetkezetek végeznek, és munkájuk
elismerése a rájuk bízott térség vagyonbiztonságától függjön. A tolvajlások
által okozott kár arányában csökkenjen az elismert teljesítményük. A munkájukat
a rendőrség adja, és ismeri el.
Az ilyen közmunkásokkal védett területek
kijelölését, és közmunkába adását a rendőrség végzi. A feladatok kiadását azokkal
a területekkel kell kezdeni, amelyeket a rendőrség legkönnyebben megvédhetőnek
tart.
Korábban már azt
is felvetettem, hogy bizonyos jellemzően veszélyeztetett objektumokat, például
halastavakat, gyümölcsösöket, szőlőket cigányokból szervezett vagyonvédő szövetkezetekbe
kell szervezni, amelyek teljesítményükkel arányos díjazást kapnának.
Kezdetben ajánlatos volna, ha az első öt
évre a védelemben részesülő hobby-kereket az önkormányzatok biztosítanák
vagyonvédelem ellen. A rendőrség állapítaná meg, hogy mely kiskertek
térségének vagyonvédelme biztosítható könnyebben. Ezeken szerzett tapasztalatok
alapján történne a terjeszkedés. A
biztosító által kért díjra az önkormányzatoknak pályázni lehet. A
Biztosítóval olyan szerződést kell kötni, ami évenként az okozott kárhoz
igazítaná a biztosítás díját.
Miskolcon
1990-ben 3.300 hobby-kert volt, most maximum 400 van, de ezek többségét folyamatosan
látogatják, lakják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése