A társadalom véleménye az abortuszról

Kopátsy Sándor                PD                    2013-10-11

A társadalom véleménye az abortuszról

Életem során nagyon kivételes alkalom, hogy a véleményem a lakosság nagy többségével azonos. A magyar társadalomban ezer éve, aki a haladás híve, annak a véleményét, a legtöbb kérdésben, a közvélemény többsége nem támogatná.

A fogamzásgátlás esetében furcsa a helyzet. Jelenleg először van a történelmünk során olyan kormányunk, amelyiket a lakosság nagy többsége titkosan választott, sőt az egész ciklus során a többség támogatta, és a következő választásra is nagy esélyesként várhat. Ez a jelenlegi abortusztörvényt mégis szigorítaná.

A Medián közvélemény kutatása alapján a 18 év felettiek mintegy 15 százalékának nincs véleménye, ezek többsége ugyanis a fogamzásgátlásban már nincsenek érdekleve. Ha ezeket elhagyjuk a véleményarányokból, akkor a lakosság tizede szigorítaná az abortuszt, de kétszer többen lazítanák, illetve államilag finanszíroznánk. A nagy többség azonban meg van elégedve a jelenlegi gyakorlattal.

Ez a felmérés azért volt zene füleimnek, mert a fogamzásgátlást fajunk életében a legnagyobb vívmánynak tartom. Az emberi faj legnagyobb erkölcsi igazságtalansága a nők hátrányos helyzete a gyermekvállalásban. Nem rajtuk múlik, hogy vállalják-e az anyaságot. Nem is értem, hogy az emberi szabadság növelésén munkálkodóknak miért nem a szülők, elsősorban a nők gyermekvállalási szabadsága volt az első feladatuk.

Még a történészek sem ismerték fel, hogy az osztálytársadalmak legtöbb embertelensége abból fakadt, hogy lényegesen több gyermek született, mint amennyire a társadalomnak szüksége volt, amennyi eltartásáról a társadalom képes lett volna gondoskodni. Minden osztálytársadalom azért volt emberpusztító, mert többen születtek, mint amennyi a társadalom számára optimális lett volna.

Azt, hogy a születések nagy hányada nem a szülők gyermekvállalási szándékának volt az eredménye, senki sem vetette fel. Pedig minden korban lényegesen több gyermek született, mint amennyit a szülők akartak. Ezt bizonyítja a tény, hogy minden kultúrában jelen volt a gyermekvállalás korlátozásával való próbálkozás. Megoldást azonban csak a fogamzásgátlás jelenkori megoldása jelentett. Ahol ez elterjedt, a gyermekvállalás felére csökkent.

Tegnap olvastam, hogy a latin-amerikai államokban húsz év alatt a felére csökkent a gyermekvállalás.

Ez azonban még nem jelenti azt, hogy leállt a túlnépesedési nyomás, csak a népszaporulat rátája csökkent a felére. Ez önmagában is óriási pozitív eredmény.

A társadalomtudomány addig mégsem jutott el, hogy hol, mekkora volna a társadalom érdekének megfelelő gyermekvállalás. Pedig ennek néhány tényezője egyértelmű.

- A népesség növekedése csak ott indokolt, ahol az élettér optimális eltartó képességénél alacsonyabb a népesség száma.

- Ahol a népesség növekedése indokolt, ott sem legyen gyorsabb az évi 1-2 ezreléknél. Az ennél gyorsabb vagy lassabb népszorulat ugyanis óriási társadalmi megterheléssel jár.

- Ahol túlnépesedés van, ilyen az emberiség kilencven százaléka, ott a társadalom érdeke a népesség csökkenése.

- Tekintettel arra, hogy az emberiség létszáma ma is többszöröse, mintegy 4-5-szöröse, az optimálisnak, fajunk érdeke volna az optimális eltartó képességhez való közeledés. Az alulnépesedett néhány társadalomban pedig az optimális megoldás a túlnépesedett társadalmakból válogatott bevándorlás volna.

Az elmúlt száz év óriási tudományos és technikai vívmányai mellett a legfontosabb teendő, a népességszabályozás, nemcsak figyelmen kívül maradt, de erkölcsileg elfogadhatatlannak minősül.

A politikusok és a közgazdászok a népesség csökkenésének csak a negatív hatását látják, de a százszor nagyobb előnyét figyelmen kívül hagyják.

Az elmúlt század legnagyobb tragédiája abból fakad, hogy a világ népessége négyszeresére nőtt. Ez nemcsak mennyiségi abszurdum, hanem fajunk soha nem tapasztalt kontraszelekciójává vált. A fejlettek nem, vagy alig szaporodnak, a fejlődésre képtelenek ellenben nagyon gyorsan. Az elkövetkező száz évben, a várható népszaporulat 90 százaléka ott történik, ahol a stagnálás is sok volna.

Az elmúlt száz éven a meleg égövben, a két térítő között a lakosság hatszorosára, néhány afrikai országban tízszeresére nőtt. Száz év alatt Nigéria lakossága húszszorosára növekedett.

Azt csak becsülni lehetne, hogy mennyien volnánk most, és mennyien leszünk száz év múlva, ha nincs fogamzásgátlás. Ma minimálisan 2-3 milliárddal lennénk többen, azaz tízmilliárdan.

Ezek a tények nem zavarják a vallásokat, mindenek előtt a római katolikus kereszténységet abban, hogy isten elleni cselekedetnek minősítsék a családtervezést, aminek előfeltétele a fogamzásgátlás és az abortusz.

Azt azonban senki nem gondolja végig, hogy mennyivel több szenvedés, nyomor, háború lett volna akkor, ha Néhány milliárddal több születik csak azért, mert nincs megoldva a fogamzásgátlás.