JAPÁN FELÉBREDT

Kopátsy Sándor                 EG                   2013-05-23

JAPÁN FELÉBREDT

Japán a második világháború utáni időszak csoda országa 22 éve tartó álmából felébred.

Az már a 20. század elején látható volt, hogy a Távol-Kelet Németországa Japán. Az első világháborút követően fényesen tejesített. A császár nevében gyakorolt diktatúra működése alig tért el a Hitler alatti Németországétól. Az is valóságos fasizmus volt.

Nagyon hamar bebizonyosodott, hogy a Max Weber által felismert tény, a tőkés osztálytársadalmat másoknál hatékonyabban működtetik a protestáns, más szóval puritán népek. A német, és a japán fasizmus azt is megmutatta, hogy a fasizmust is. Ekét nép fasizmusa volt ugyan a legbrutálisabb, de a leghatékonyabb is. Elég arra gondolni, mennyire operett szintű volt a latin népek fasizmusa. Nemcsak békében, de még sokkal inkább a háborúban. Azt ma már elismerik a történészek, hogy a német és a japán haderő teljesítménye volt a legjobb az erőforrásaihoz viszonyítva.

Az is gyorsan beigazolódott a háború után, hogy ez a két nép az iszonyú ember és anyagi veszteségei után újabb csodát teljesített. Tegyük hozzá, hogy ők voltak azok is, akik igazán önkritikát gyakoroltak. Teljesítették a győztesek elvárásait.

Ezek után meglepetés volt Japánban, az 1991-ben kirobbant pénzügyi vállság.

Az óta eltelt 22 év alatt stagnált a gazdaság, és a tőzsdei válltok értéke ma is csak harmada az akkorinak.

A csoda alapja a japán nép példátlan szorgalma és takarékossága volt. Ezzel szemben a gazdaságpolitikájuk legendásan hibás volt.

Elég néhány okot említeni.

1. Japán nyersanyagokban nagyon szegény. Ennek ellenére az olajvállság előtt nagyon olcsó importra építette az iparát. Ezt a közelmúltban megfejelte azzal, hogy leállította a viszonylag széles atomenergia erőműveit, ezzel megnövelte a nagyon drága energiahordozók importját.

2. Japán, a lakosságához viszonyítva, a legkisebb mezőgazdasági adottsággal rendelkezik. Ennek ellensúlyozása érdekében máig példátlan arányú agártámogatását fenntartja. Ennek okán, a világon a legdrágábban élelmezi a lakosságát. A rizs ára a világpiaci ár ötszöröse.

3. A lakosság példátlan takarékosságával visszaélve példátlan mértékben eladósodott. Az államadósága a nemzeti jövedelmének 240 százaléka. Nyugaton a 100 is sok.

4. Nem vette tudomásul, hogy a gyors gazdasági növekedés hatására az égbe szálltak az ingatlanárak. A magas ingatlanárakat, amit a hiánya okozott, reálvagyonként kezelték, és hiteleztek rá.

Ezek ellenére Japánt nem kell sajnálni. Azzal a néppel minden rendszer, minden ideológia, minden politika sikeres. Ez az ország is igazolja, Max Webertől örökölt mániámat. Minden társadalom alépítménye az ember minősége.

Weber még csak azt látta, hogy a tőkés osztálytársadalom sikere a puritán-, az ő fogalmazásában protestánserkölcsű lakosságon múlik.

Ő még nem általánosított, nem tette hozzá, hogy ez nemcsak a tőké, hanem minden osztálytársadalomra igaz. Azt akkor meg nem lehetett tudni, hogy hamarosan létrejöttek az össznépi társadalmak, és azokra is igaz. Ahhoz pedig túlságosan európai volt, hogy nem látta meg, Kelet-Ázsiában több, és keményebben puritán népek élnek, akiknek a fölényét a tudományos és technikai forradalom hozza majd meg.

Japán példája azt mutatja, hogy azzal a néppel minden rendszer hatékony.

Nem ismerem eléggé a japán népet, de tudom, hogy rájuk fokozottan igaz az, amit Weber protestáns erkölcsnek nevezett. Dolgoznak, tanulnak, takarékosak, tiszták, fegyelmezettek.

Japán legnagyobb problémája is abból származott, hogy ilyenek. Övék a természeti adottságukhoz, intenzíven hasznosítható területéhez képest a legsűrűbben lakott nagy ország. Ha valahol nagyon indokolt volt a népesdés leállítása, akkor Japán volt az.

Nem igen találni a nyomát annak a felismerésnek, hogy túlnépesedettek, csökkenteni kellene a létszámukat. Mégis először, spontánul és következetesen csökkentették a lakosságukat. Az sem véletlen, hogy a példájukat követte Dél-Korea, majd Kína, ahol ehhez erőszakra volt, és van szükség.

Japán annak ellenére, hogy a nemzeti jövedelme huszonkét éve nem nő, gazdagodik, mert csökken a lakossága.

Ez az ország mutat példát arra, hogy a társadalom érdeke nem a minél több egyed, hanem a minél jobb minőség. Nem több lakos kell, hanem kevesebb de jobb.

Japánban nőtt az egy lakosra jutó fizikai vagyon, és ennél is gyorsabban a tudásvagyon. Mindkettő gyorsabban, mint az Egyesült Államokban.

Japán annyira túlnépesedett állam, hogyha kevesebben volnának, jobban élhetnének. Ők ezt felismerték, ha nem is mondják, végrehajtják.

Mikor fog eljutni a társadalomtudomány, hogy fajunk jobb életének elsődleges feltétele, hogy lényegesen kevesebben legyünk?

Mikor jut el az emberiség odáig, mint a Japánok?