Az államok érdeke

Az államok érdeke. 1

A tudásvagyon szerepe. Hiba! A könyvjelző nem létezik.

Az erkölcsi kopás. Hiba! A könyvjelző nem létezik.

Mibe kerül egy munkaerő foglalkoztatása? Hiba! A könyvjelző nem létezik.

Kapacitáskihasználás Hiba! A könyvjelző nem létezik.

Kopátsy Sándor                EG                    2013-05-17

ÚJ KÖZGAZDASÁGTAN I.

Az államok érdeke.

A történészek megérezték, hogy az osztálytársadalmakra az államok közti harc az elsődleges. A megérezték kifejezés azért indokolt, mert tényleges elméleti magyarázatot nem ismerek arról, hogy miért az államok politikai történetét tartották elsődlegesnek a történészek. Mivel a megrendelő is az államhatalom volt, az államok történetére koncentráltak.

Ezen az sem változtatott, hogy a jelenkorban szinte minden a világpolitikában dől el, és annak az alapja a világgazdaságban rejlik.

Marx ezen akart túllépni azzal, hogy az államokon belüli már nem a hatalom érdeké, hanem az osztályharcot tartotta elsődlegesnek. A marxistákat pedig az sem zavarta, hogy az imperializmusban ez még a korábbinál is kevésbé volt igaz. A tőkés polgár, és a proletár, de a paraszt is, nemcsak közösen, de lelkesen harcolt az országa érdekében. Ha valamikor, akkor az imperializmus korában az országok közti érdekellentét volt az elsődleges.

Ennek megfelelően nemcsak a politika, de a közgazdaságtan is, elsősorban az országok nemzeti jövedelmének nagyságával mér. Ez elfogadható volt addig, amíg az életminőséget jelező mutatókban nem volt nagy a differenciálódás az országok között, és a politikai harc az államok között folyt.

A tudományos és technikai forradalom hatására azonban még az államok közti erőviszonyokat sem fejezi ki a jövedelem nagysága. Ma már nevetségesnek hangzik, ha valaki azért tart egy országot sikeresebbnek, mert több lakosa van, vagy akár nagyobb az általa megtermelt nemzeti jövedelem.

Egészen az ipari forradalomig, fajunk életében az államok ereje elsősorban a létszámuktól függött. Az erőrangsorukat jól kifejezte a lakosság létszáma. Ehhez viszonyítva még a gazdasági erejük is másodlagos volt.

Az ipari forralom hatására az államok erőviszonyait a gazdasági, ezen belül is, elsősorban az ipari erejük nagysága határozta meg. Ennek köszönhetően, az emberiség tizedét sem jelentő Nyugat katonai és gazdasági ereje lett a világpolitikát alakító erő. Egyetlen hadihajóval szemben a legnagyobb gyalogos, és lovas hadsereg is tehetetlen volt.

A tudományos és technikai forradalom tovább növelte a fejlettek technikai fölényét. Az atombomba olyan fegyver lett, ami kizárja az egymásközti háborúk értelmét.

Ugyanakkor, a legmodernebb haditechnikai eszközök hatékonyságát egyre kevésbé a működetők száma, egyre inkább azok minősége határozza meg. A modern hadsereg erejét a működtető személyzet minősége dönti el. Hadászati értékben a technikai minőség szerepe csökken, a működetők minőségének jelentősége nő. Az a tendencia döntött a hidegháborúban, és jelentkezik Izrael katonai erejében az arabokkal szemben.

A lakosság száma és az államok katonai ereje között egyre lazább az összefüggés.

Az államok figyelme egyre inkább az állampolgárok, a lakosság életminőségének javítása felé fordul, mivel az államok egymáshoz viszonyított ereje egyre kevésbé katonai, egyre inkább gazdasági, sőt kulturális fölényükből fakad.

A jelenkorban az államok közti társadalmi fejlettség különbségét a lakosság életminősége határozza meg. Ennek a leginkább elfogadható mércéjét az ENSZ alkalmazza. Ez három mutató, az egy laksora jutó nemzeti jövedelem vásárlóerő paritáson, a várható életkor, és az iskolázottság években, eredőjével méri a társadalmi fejlettséget.

E mutató alapján világossá válik, hogy a társadalom fejlettsége szempontjából az állam nagysága nem érdek, sőt. Ezt jól bizonyítja, hogy a világ tíz legfejlettebb társadalmú állama között csak a tízedik a katonai, gazdasági és tudományos szuperhatalom, az Egyesült Államok. Az első tízben hat, viszonylag kicsi, puritán nyugat-európai állam, Norvégia, Dánia, Svédország és Finnország, a skandinávok, valamint Svájc és Hollandia, és a négy volt angol gyarmat, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok, szerepel. Ezeket is megelőznék az európai törpe államok, élükön Luxemburggal, és a két távol-keleti városállam, Szingapúr és Hong-Kong.

De az sem új jelenség. Az európai középkorban, hasonló adatok alapján, már egyértelmű volt a városállamok fölénye. Európa fölénye az önálló, illetve autonómiát évező városoknak volt köszönhető.

A kisebb államok, autonóm városok fölényéről azonban alig szól a történelemtudomány. Sokkal többet nyilatkoztak az erkölcsös vidékről, és a bűnös városról.

A jelenkori elmarat világban is több szó esik az elmarad világ sokmilliós nagyvárosai rákos növekedéséről, mint a tényekről. Afrika, Dél-Ázsia és Latin-Amerika sokmilliós nagyvárosaiban az egy laksora jutó jövedelem, a várható életkor, és az iskolázottság lényegesen meghaladja az országos átlagot. Az ugyan valószínű, hogy ezek a sokmilliós városok az elképesztő áldozatokkal járó forradalmak bölcsői lesznek, de egyúttal a társadalmi fejődés motorjai is.

Ami József Attilánk tudta: Pokolra kell annak menni, aki dudás akar lenni.