Inkább távol élő rokont, mind idegen szomszédot

Kopátsy Sándor                   PG                2013-05-24

Inkább távol élő rokont, mind idegen szomszédot

Európa integrációját eleve halott ötletnek tartottam. Nem Európának, hanem a Nyugat kultúráinak kellene, külön-külön közösséget alkotni. Olaszországi tapasztalataim tanítottak meg arra, hogy két kultúra akkor sem fér össze, ha közös a nyelvük. Az Alpokban járva pedig ezt láthattam, hogy az ottani népek rokonok attól függetlenül melyik államhoz tartoznak, vagy eltérő nyelven beszélnek.

Európa országait három olyan eltérő kultúrához tartozó népek lakják, akik kulturálisan, ezért aztán gazdasági téren is, nem alkalmasak a közös szervezetben élésre. Ez már a közékor végére kiderült, három kereszténységre volt szükségük. A protestánsokra, katolikusokra és ortodoxokra. Minél fejlettebbek lettek a termelőerők, annál jobban eltávolodott egymástól e három kultúra. Ma a vallási megoszlásnál kifejezőbb a puritán, a latin, és szláv népekre osztás.

Mindezt már sokszor kifejtettem.

Most örültem, amikor Csendes Óceáni Szövetség alakulásáról olvasok. Csille, Bolívia, Peru és Mexikó vámuniót kötött, minek keretében az áruforgalom 90 százalékát vámmentessé tették, és tíz év alatt a hiányzó 10 százalékot is vámmentessé teszik. Tetszik, hogy nem sietnek, hogy nincsen a szervezők között imperialista múltú gyarmattartó.

A legjobban azonban az tetszik, hogy lényegében a két indián kultúra térsége fog össze. Azt már korábban örömmel vettem tudomásul, hogy a szinte kipusztult indián őslakosság több évszázad után a történelmi térségében a többséget alkotó etnikum lesz.

A perui külügyminiszter ugyanazt fejezi ki, amit én a Nyugat számára is az ideális elvnek tartottam, amikor azt mondja „a rokonság fontosabb, mint a közelség”.

Van valami vonzó abban, hogy a Csendes-óceáni Szövetség tagjai ott érzik a jövőjüket, ahol Amerika felfedezése előtt az indiánok érezték, nyugaton, a Csendes Óceán partvidékén.

A világgazdaság már ma is, de a jövőben még inkább azt mutatja, hogy az igazi munkamegosztás, a világkereskedelem egyre nagyobb része a puritán Nyugat és a konfuciánus Távol-Kelet kapcsolata.

Számomra még szimpatikusabb az a tény, hogy a Nyugaton belül az erő súlypontját a puritán országok jelentik. Az angolszászok, a germánok és a skandinávok, legyenek azok bárhol a térképen. A világ élvonalába tartozó Nyugat egyre kevésbé Európában van, hanem ott, ahol a puritán népek élnek, vagyis Európa észak-nyugati részében, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon.

Rokonok azok, akiknek rokon a kultúrájuk.