Kopátsy
Sándor EG 2013-05-18
ÚJ KÖZGAZDASÁGTAN II.
A tudásvagyon szerepe
A tudásvagyon szerepe a társadalom minden
területén felértékelődött, és egyre inkább elsődlegessé válik. Ezt jelzi,
hogy a társadalmak rangsorának élvonalba csak olyan társadalmak kerülnek, a
melyekben a lakosság viselkedését, életvitelét a puritanizmus jellemzi. A
társadalmakon belül pedig a jövedelemarányok elsősorban a képességektől
függenek. Még a tőketulajdonos profitja is egyre inkább képességarányossá
válik. Ezért aztán a tőkék működtetését szakemberekre bízzák. A közgazdaságtan sem figyel fel a tényre,
hogy a tőketulajdonos és a tőkét működtető személye egyre inkább elválik.
Bármennyire egyértelművé vált a tudásvagyon
elsődlegessége, a közgazdaságtan ennek létrehozását, volumenének változását nem
követi nyomon. Ennek jellemző példája, hogy a munkaerő felnevelését nem
értéktermelésnek, és a képzést fogyasztásnak, és nem vagyontermelésnek
tekintik.
Az államok erősorrendje egyre inkább a
tudásvagyonuktól függ. Ez azt jelenti, hogy a tudásvagyon a fejlettséget,
illetve annak dinamikájának sorrendjét meg határozó elem lett.
Az ugyan
egyértelmű tapasztalat, hogy sikere csak azoknak a társadalmaknak van,
amelyekben a lakosság viselkedését a puritanizmus jellemzi. Az is világos, hogy
ez alatt a munka- és tanulásszeretet, szorgalmat, takarékosságot, fegyelmet,
tisztaságszeretet, stb. kell érteni, de arról szó sem esik, hogy e
tulajdonságokat, hogyan, mivel lehet fejleszteni.
A nyugati
politikusok és közgazdászok százszor annyit foglalkoznak a politikai
demokráciával, mint a a lakosság viselkedési módjának fejlesztésével. Teszik
ezt annak ellenére, hogy bebizonyítanák a nagyobb szabadságjogoknak a
társadalom teljesítményére törtnő hatását.
A Nyugat
elsődlegesnek tartja a politikai demokráciát, de meg sem próbája bizonyítani,
hogy a nagyobb demokrácia gyorsabb társadalmi fejlődést eredményezett.
A 20. század
második fele négy társadalmi és gazdasági csodát produkált, a japánt, a
németet, a kis tigrisekét, és a kínait. Az első kettőt két fasiszta múltú, a
mértéktelen imperializmusával csúfosan megbukott két erős középhatalom mutatta
meg. A másodikat a hidegháborúban a demokrata oldalon élő kis államok, abszolút
nem nyugat-európai módszerekkel érték el. A harmadikat a periféria szintjéről
induló bolsevik diktatúra mutatta be. Ott még kevésbé beszélhetünk még az
ázsiai mértékű politikai demokráciáról sem.
Annak ellenére,
hogy ez a három siker típus nagyon eltérő alapokra épült, az előkészítése sehol
nem volt demokratikus, fel sem merült, hogy az okait feltárjuk. Csak annyi
bizonyos, hogy mindegyiket erősen puritán népek érték el, méghozzá nem
demokratikus előzmények után.
Még egy közös
vonásukat kell megemlíteni. Az oktatási rendszerük jelentősen jobban
működtették, mint a liberális polgári demokráciák. Túlzás nélkül mondhatjuk,
hogy a megelőző fél évszázad társadalmi és gazdasági csodáit jól működő
oktatási rendszer alapozta meg. Ez utóbbiból vonom le a magam véleményét, a
jelenkori társadalmaknak a jövője attól függ, milyen a lakosságnak a képzéshez
való hozzáállása. Ezért, az államnak a
családokat anyagilag kell érkeltté tenni a gyerekeik iskoláztatásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése