TANULJUNK A KÖVETKEZMÉNYEKBŐL

Kopátsy Sándor                PP                    2012-09-10

TANULJUNK A KÖVETKEZMÉNYEKBŐL

Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a világ zsidósága drágán leckéztet meg bennünk. Magyarország súlyos milliárdokat fizet azért, mert nem számolunk a zsidóság érzékenységével. Ezt érezem másfél éve, de időszerűvé teszi az elemzését a tény, hogy jelenleg is úgy bánnak velünk, mintha a kormányunk fasiszta lenne. Nemcsak a Nyugat liberális kommunikációs csatornái, de az EU, az IMF, de még az USA néhány politikusa is, háborog azon, ahogyan kezeljük Horthy Miklós, Vass Albert és Nyirő József múltját. Három olyan ember méltatása, oktatása miatt leckéztetnek bennünk sok százmilliárdos kárt okozva, akik ennek tizedét sem érdemlik meg. Semmi reális oka nincs annak, hogy miattunk a ma lakosság drágán fizessen.

Tudom, hogy a zsidóság túl érzékenység, a jobb oldali szellőt is orkánként éli meg. Mégsem adok azoknak igazat, akik ezzel védekeznek. Ha zsidó lennék, én is így reagálnák. A magyar zsidóságnak többet köszönettel tartozik a magyar nép, mint bármelyik osztálynak, rétegnek, etnikumnak. Trianon előtt ötven éven keresztül ők voltak a társadalomban a politikai, a kulturális és a gazdasági motor. Éppen ezért hisztérikus féltékenységből a kipusztításukig elmentünk. Az, hogy csak a felük pusztult el, azt az ország gyors megszállása biztosította.

Most divat Horthyt, a kormányát és a törvényhozást azzal menteni, hogy a háborúvesztést látva, emberségesebbek lettek. Az emberségesebb ugyan nem azt jelentette, hogy felszámoltuk a gettót, hogy megállítottuk volna a Dunába lövöldözésüket. De csak akkor, amikor már a legbutább is látta a háború végét!

Azon nem lehet vitatkozni, hogy Horthy kezdettől fogva, legalábbis már Szegeden, antiszemita volt. Ezt nevetséges azzal menteni, hogy pár leggazdagabb zsidóval leült kártyázni. Hitem szerint, Bethlen elmagyarázta neki, hogy milyen sokba kerül az országnak az antiszemitizmus, jól tenné, ha néhány zsidóval tartaná a személyes kapcsolatot. Azért Gömbös Gyula volt a kedvence, és a számára legfontosabbat, a hadsereg vezetését olyan tábornokokból állította össze, aki antiszemitizmusa még az övén is túltett, akik Hitlerrel szemben még neki sem engedelmeskedtek.

De nem kívánok Horthy értékelésbe süllyedni. Nálam csak nulla lenne, de ha zsidó volnék, felháborítana, ha antiszemitizmusát vitatnák.

Vass Alberttal és Nyírő Józseffel sem volna érdemes vitatkozni. Akkor íróknak azonban a hívei sem tarthatják, hogy miattuk a magyar nép százmilliárdokat fizessen. Azt azonban a legnagyobb rajongóiknak is meg kellene érteni, hogy nem a magyar irodalom óriásai közé tartoznak. Nem érnek annyit, hogy a nép sokat fizessen értük. Betiltani nem kell őket, de tanítani ostobaság.

Azt nem volna szabad tagadni, hogy mind a magyar zsidóságnak, mint a románoknak a szemében vörös posztók, hogy nem érnek annyit, hogy keleti szomszédunkkal, és a zsidósággal rontsuk a kapcsolatot. Romániával nemcsak azért fontos a baráti viszony, mert szomszédunk, hanem azért is, mert ezzel ártunk az ottani magyarságnak. A világ zsidóságának irritálása pedig kimondhatatlanul sok pénzünkbe kerül.

Azt sem tagadom, hogy Vass és Nyírő nem voltak lelkes hazafiak, tehát ott nyughassanak a sírjukban, ahol végakaratuk szerint szeretnének. Ha rajtam múlna, nem akadályoznám. Ha azonban házelnök, vagy kultuszminiszter lennék, nem szervezném a haza szállításukat, és nem vennék részt a temetésükön. Sőt arra kérném az illetékeseket, hogy minél csendesebb legyen a temetés, és tapintatosabb annak az időzítése.

Ideje volna megérteni, hogy minket a zsidósággal és a szomszédjainkkal szembeni múltunk a maximális tapintatosságra kötelez. Ráadásul, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy könnyen kifizessük a leckéztetésünk költségeit.

Ezer éves történelmünk egyik meg nem fogadott tanulsága, hogy a magyar politikai elit mindig nagyvonalúbban politizált, mint amekkora az ország, amit képviselnek.