2012. szeptember 24., hétfő

MIÉRT NŐNEK A TÁRSADALMAK KÖZTI KÜLÖNBSÉGEK


Kopátsy Sándor                  ED                  2012-09-19

MIÉRT NŐNEK A TÁRSADALMAK KÖZTI KÜLÖNBSÉGEK

Hatvan éve az emberi faj történelmének legnagyobb tévútjának tartom a túlnépesedést, és annak struktúráját.
Fajunk, mintegy százezer éve alatt, átlagosan tízezred százalékokkal, kedvező évezredeiben tized százalékkal, az elmúlt száz évben pedig ennél tízszer gyorsabban növekedett. Nemcsak a történelem, de még a demográfia sem mérte fel, hogyan növekedett volna, ha nem maga a társadalom gondoskodott nem oldotta volna arról, hogy a népszaporulat ne szabaduljon el. Eddig fajunk erről azzal gondoskodott, hogy úgy növelte a halandóságot, hogy a népszaporulat ne vezessen túlnépesedéshez, degenerációt okozó állapothoz.
Máig nem ismertük fel, hogy mennyire túlszaporodó faj lettünk az óta, hogy életfeltételeinket teremő munkával maguk teremthetjük meg. A túlszaporodás lefékezése érdekében kellett minden termelő társadalomnak osztálytársadalommá alakulnia, mert csak így vált képessé a túlszaporodása féken tartására.
Ezt az elsődleges feladatát az emberiség megoldotta, féken tudta tartani a népszaporulatát. Századok átlagában legfeljebb néhány ezrelék volt az éves népszaporulat.
Az osztálytársadalmak elpusztították az el nem tartható felesleget.
Az elmúlt ötezer év történelme akkor válik érthetővé, ha szem előtt tartjuk, hogy azért nem futott fajunk anarchiába, mert a társadalmak váltak a fő halálokozóvá. A spontán népszaporulat a százalékok magasságába emelkedett volna, ha a társadalom nem emberpusztító. Ha nem szerveződik a társadalom emberpusztítóvá, néhány generáció után eltarthatatlan magasra nő a népesség. Abban az emberpusztítást az anarchikus öldöklés végzi el.
Meglepő, hogy a rendkívül fejlett agyunk nem ismerte fel a túlszaporodás elleni védekezés szükségességét, és ösztönösen hozta létre a túlnépesedés ellen védekező rendszerét, az osztálytársadalmakat. Spontán, egymástól függetlenül minden magas-kultúra olyan osztálytársadalomban szerveződött, amelyek azonos eszközökkel oldották meg a társadalom érdekének megfelelő mértékű halálozást.
A fejlett agyú emberek közül senki nem vette vizsgálat alá, hova vezetett volna, ha az osztálytársadalmak nem emberpusztítók.
Például, a biológusok félremagyarázzák, hogy a csúcsragadozók hímjeik miért pusztítják el a kölyköket. Ezt a jelenséget azzal indokolják, hogy így akarják elérni, hogy a nőstények előbb váljanak a párosodásra képeseknek. Arra nem is gondolnak, ha a hímek több nőstény partnerre vágynak, a nőstény kölyköket nem ölnék meg. Azt fel sem vetik, hogy ez az öldöklés csak a húsevő csúcsragadozókra jellemző. Azokra, melyeknek nincsen felettük őket pusztító ragadozó, tehát nincsen ellenségük, ugyanakkor nagy eltartó területre van szükségük. Ezek a ragadozók a saját térségükre vigyáznak, azt az életük árán is megvédik. Végül a tudósok általános hibája, hogy az emberi logika szerint gondolkodnak. Az állatok ösztönösen cselekszenek.
A madárvilág ragadozói is, amiknek ugyancsak nincs természetes ellenségük, a térségük eltartó képességéhez szabják a felnevelésre szánt fiókák számát. Csak annyi fiókát nevelnek, amennyi számíthat a megélhetésre. A természet minden faj estében megoldja a populációja nagyságának szabályozását
Amivel a termelő ember esetében ez nem oldódott meg, a fajunknak kellett megoldani. A túlnépesedés levezetését, az ember ösztönösen vállalja magára.
Amikor felismertem az osztálytársadalmak népességszabályozó funkcióját, kezdett világossá válni, hogy fajunk életében is voltak erre utaló előjelek. Azok azonban különleges, átmeneti jellegűek voltak, és az okát pedig sehol sem magyarázták.
Ismer a történelem néhány egyértelmű minőségi szelekciót. Erre közismert példa a spártai államban általános elvárás, hogy az újszülötteket kitették egy éjszakára a sziklára, és csak a túlélők maradtak meg.
Számomra ennél sokkal érdekesebb a bibliai történtben az Úr szava Ádámhoz. Amikor a tudásvágyért megbünteti, közli vele, hogy a létéért ezen túl keményen meg kell dolgoznia. Ebben azt sejthetem, hogy a biblia szerint a munkából való megélés lényegében büntetés lesz. Aki a munkából való életet választja, annak nem lesz boldog az élete. Az ilyen társadalom ugyanis emberirtó lesz. Vége a gyűjtögetés gondtalan idejének, az embernek az ember lesz a farkasa.
Még érdekesebb ezen az alapon az újszövetség megváltás értelmezése. A megváltás az eredendő bűntől, a tudásvágy bűn jellegének megszűnésétől való megszabadulást jelenti. Ha ezt jelenti, akkor kétezer évvel korábban jött. A tudásvágy ugyanis csak akkor nem lesz bűn, ha a jobban élésnek már nem még gyorsabb népszaporulat, hanem annak megszűnése az előfeltétele.
A megváltás után azonban még kétezer évnek kellett eltelni ahhoz, hogy megvalósuljon a fogamzásgátlás, az életszínvonal és az iskolázottság pedig elérje azt a szintet, amin úgy lecsökken a gyermekvállalás, hogy leáll a népszaporulat. Ezek bármelyikének hiányában csak erőszakkal lehet lecsökkenteni a kívánatos szintre a gyermekvállalást. Márpedig a spontán túlnépesedő társadalmak osztálytársadalmak, amiben a társadalom érdeke megkívánja a tudásvágy korlátozását.
Mára az emberi faj mintegy ötöde elérte azokat az előfeltételeket, amik mellett nem a társadalomnak kell megoldani a magas halandóságot, megoldódik spontán.
Az emberi fajnak ugyanis három szaporodási törvénye van.

A gyűjtögető ember.
Csak akkor képes fenntartani a létszámát, ha a nők a fajunk természetes szaporodási törvényének megfelelően két-háromévenként szülnek. A teherbeesésre, ennek megfelelően a nőknek viszonylag sok alkalmuk van. A petefészek havonta, napokon keresztül érett a fogamzásra. Ez az időszak viszonylag hosszú. Az egészséges, legalább harminc évet megérő nők 5-6 gyermeket szülhetnek. Ez a nagyon magas szülési arány még a létszám fenntartására is éppen csak elég volt. Fajunknak erre a nagy termékenységre azért volt szüksége, mert a nagyon rövid várható életkor mellett a létszámot csak ilyen szülési képesség tarthatta fenn.
Fajunk csak ennek a magas szaporaságának köszönhetően volt képes fennmaradni. Sajnos, azt nem tudhatjuk, hogy milyen szaporodási képessége volt annak a számos biológiai elődünknek, akik kihaltak.
Fajunk eddigi életének első tizenkilenc huszadán keresztül azonban nemcsak a magas szaporodási képességének köszönhetően maradt fenn, hanem azért, mert rendkívül fejlett agyának köszönhetően, szinte a föld minden természeti környezetéhez tudott igazodni. Ha a biológiai elődeihez hasonlóan csupán egy, vagy néhány természeti környezetben életképes, nagy a valószínűsége, hogy fajunk is kihal.
Gyűjtögető fajunkkal foglalkozó tudomány máig nem értékeli azt, hogy fajunk néhány tízezer év alatt, ami a fajok életében rendkívül rövid idő, képes volt minden természeti környezetben kialakítani az annak megfelelő életmódot. Ehhez hasonló ugyanis még nem fordult elő.
A gyűjtögetés az adott életterében nagyon ritka lakosságot volt képes eltartani. Az 1 fő négyzetkilométerenként már ritkának számított, és csak néhány kivételes adottság mellett lehetett ennél valamivel nagyobb. Nagyon kemény törvény korlátozta a népsűrűséget. Egy-egy kedvezőtlenebb éghajlatú év éhhalállal vágta vissza a népességet.
2. A termelő ember
Ez az ember olyan jelentős mértékben képes volt javítani, biztosabbá tenni az életét, hogy a természetes szaporodási képessége az eltartó képesség sokszorosát haladta meg. Nem ismerem a gyűjtögető életmód mellett a jellemző várható életkort, de a szakma becslései szerint a húszak évek elején lehetett. Márpedig ez a rövid várható életkor csupán 2-4 évvel meghosszabbodik, az éves népszaporulat megsokszorozódik.
A termelésből élő ember szaporodása úgy felgyorsult, ami elviselhetetlen túlnépesedéshez vezetett volna. Kiderült, hogy minél jobban él az ember annál tovább él, és ennek következtében annál gyorsabban szaporodik.
Ezt a veszélyt csak azzal lehetett elháríthatta, ha az ember maga válik a fő emberirtó.
Azt nem lehetett előre látni, hogy meddig tart ez a tendencia.

3. Nem szaporodó ember.
Az emberiséget is meglepte, hogy bizonyos körülmények között lecsökken a gyermekvállalás. Kiderült, hogy ahol adva van a fogamzásgátlás, a jómódú és iskolázott ember kevés gyermeket vállal. Ezzel megszűnt a fajunk érdeke és szaporodási törvénye közti ellentmondás.
A túlnépesedés megszűnése azonban csupán a népesség ötödét érintette, mivel csak akkora hányad él olyan társadalmakban, ahol a gyermekvállalás kívánt mértékű csökkentésének mindhárom feltétele létrejött.
Az emberiség négyötöde azonban továbbra is abban a stádiumban marat, amikor a jobban élés elviselhetetlenül gyors népszaporulatot eredményez.
A népszaporulat azért marad gyors a csökkenő gyermekvállalás ellenére, mert a fejlett hatod tudományos, technikai és gazdasági eredményeinek befogadása következtében gyorsan csökkent a halálozás, és nő a várható életkor.
Mindennek következtében az emberiség öthatoda számára ma indokoltabb az emberpusztító osztálytársadalom, mint fajunk történelme során bármikor. Ezzel szemben a túlnépesedéstől már megszabadult egy hatod szóval, pénzzel, fegyverrel egyre nagyobb nyomást gyakorol a túlnépesedés nyomása alatt élő egy hatodra, hogy ne lehessen emberpusztító.
A társadalomtudomány Marx után százötven évvel sem jutott el odáig, hogy tudomásul vegye, a felépítmény, vagyis a társadalom szerkezete, jogrendszere a gazdasági fejlettsége, a kultúrától és a népszaporulat mértékétől determinált.
A fejlett Nyugat, és hatására a nemzetközi szervezetek azt várják el minden társadalomtól, hogy olyan társadalmi rendszert alkalmazzanak, amilyen náluk mára már bevált.
Az elmúlt ötezer év azt bizonyította, hogy minden néhány ezreléknél gyorsabban növekedő társadalom osztálytársadalom volt, bármennyire különböző volt a kultúrájuk, természeti környezetük, egyikben sem voltak általánosan érvényes emberi jogok, jogai csak az uralkodó osztály tagjainak lehettek, de azon belül is lényegében csak a családfőnek.
Ideje volna tudomásul venni, hogy az emberi tudás társalmai nem lehetnek azonosak, sőt egyre eltérőbbek lesznek. Az emberi agy képességeiben ugyanis százszor akkora a differenciálódás, mint az emberi fizikai képességében. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése