AZ ÁLLAM EGYRE ERŐSEBB GAZDASÁGI SZEREPÉRE VAN SZÜKSÉG II.

DEMOGRÁFIA 1

AZ EMBERISÉG NÉGYÖTÖDÉNEK OSZTÁLYTÁRSADALOMRA VAN SZÜKSÉGE. 3

AZ EMBERISÉG KÉT ÚTON JÁRJON 3

Kopátsy Sándor                  EG                  2012-09-17

AZ ÁLLAM EGYRE ERŐSEBB GAZDASÁGI SZEREPÉRE VAN SZÜKSÉG

II.

(Ezen a címen három napja írtak folytatása.)

DEMOGRÁFIA

Mintegy harminc éve ismertem fel, hogy ötezer év minden osztálytársadalom elsődleges feladata a népesség növekedésének a társadalmi érdek által megengedőhöz való igazítása. Ez soha nem volt felismert, tudatos, csak ösztönös. Ezt a feladatát minden osztálytársadalom egészen a 20. századig megoldotta.

Fajunk mintegy százezer éves történetében az első 95 ezer évet úgy élte át, hogy a népsűrűsége legfeljebb néhány kivételes adottságú térségben érte el az 1 fő négyzetkilométeres népsűrűséget. A létszám csak azért nőtt, mert az ember szinte minden természeti környezetben képes volt kialakítani az életfeltételeit. Máig nem hangsúlyozza a tudomány, hogy az ember abban is egyedülálló fajként jelent meg az emberszabású fajok között, hogy néhány tízezer év alatt képes volt, szinte mindentermészeti környezetben berendezkedni, életképesen megmaradni.

A jégkorszak megszűnését eredményező felmelegedés azonban az ember életterének jelentős hányadát terméketlen sivataggá alakította át. Ezzel jelentős hányadunk számára megszűntek a gyűjtögetés feltételei. Rákényszerült a termelésre. A rákényszerülést nem hangsúlyozzuk, pedig fontos volna megérteni, hogy, mint minden élőlény, az embere is csak az életfeltételei megváltozásának kényszere alatt fejlődhet. Ezt Darwin sem vette tudomásul. Változatlan környezetben nincs biológiai fejlődés, ennek érdekében ugyanis nem működik sem a szelekció, sem a mutáció. Ha nincs jelentős felmelegedés, és ennek következtében nem válik életterünk jelentős hányada a gyűjtögető életmódra alkalmatlanná, még ma is csak gyűjtögetőkét élnénk.

Ezt nem veszik figyelembe azok a tudósok, és áltudósok, akik a várható felmelegedést katasztrófának festik.

A termelésre való kényszerülés következtében nagymértékben megnőtt a művelhető területeken eltarthatók száma, javult és biztosabbá vált a táplálkozásuk, néhány évvel megnőtt a várható életkor. Felborult az emberi faj biológiai egyensúlya, évi néhány százalékkal szaporodhatóvá vált. Ezzel szemben az életterületének eltartó képessége még 1 ezreléknél is lassabban növekedett. A spontán szaporodása nagyságrenddel gyorsabb volt, mint az életterület hasznosításának növelhetősége. Az elmúlt ötezer évben, ahol az életfeltételeket döntően a termelés biztosította, a társadalomnak magára kellett vállalni a túlnépesedésének lefékezését, és a fő halálokozóvá kellett válni.

Ezt a feladatot fajunk ösztönösen megoldotta, de utólag sem ismerte fel, hogy az osztálytársadalmak fő funkciója a túlnépesedés megakadályozása volt. Nemcsak ötezer évig nem tudta az emberiség, hogy azért élhette meg sikeresen az elmúlt ötezer évet, mert megoldotta a létszámának a féken tartását, de a mai tudomány sem ismerte fel az osztálytársadalmak népesedés fékező funkcióját.

Ezelőtt mintegy száz évvel az osztálytársadalmak ötezer évig minden társadalomban hatékonyan működő halálokozó funkciója legyengült, elszabadult a népszaporulat. Annak ellenére, hogy fajunk történetében ennél fontosabb esemény nem történt, még nyoma sem található annak, hogy a társadalomtudomány a népszaporulat felgyorsulásának jelentőségét felismerte volna.

Mi történt az elmúlt száz év során?

Az emberiség létszáma a 20. század első ötödében érte el a 2 milliárd főt. Ezt tekintem körülbelül az optimális népességnek. Ez azonban a következő nyolcvan éven 7 milliárdra ugrott, és aligha lesz megállítható, hogy 2050-re nem érje el a 10 milliárdot. Az 1920-ban eléért 2 milliárd az utóbbi 90 évben 5 milliárddal, a következő 40 évben további 3 milliárddal nő.

Ráadásul a gyors népszaporodás kontraszelekcióval valósult meg, és egyre inkább ilyen lesz. Az átlagosnál lassabban növekvő társadalmak lakossága az elviselhetetlenül gyors átlagosnál is gyorsabban nő, a gyorsan fejlődők pedig lassan szaporodtak. Fajunk tehát biológiai zsákutcába került, mert egyrészt az megengedhetőnél nagyságrenddel gyorsabban szaporodott, és szaporodik. Ráadásul a népesség növekedése mindenütt kontraszelekcióval történik. A gyorsan fejlődő társadalmak népessége lényegben stagnál, a lemaradóké pedig a megengedhetőnél sokszorta gyorsabban szaporodik. A stagnáló népességű fejlett társadalmak is kontraszelekcióval termeli a következő generációt.

A 20. század során az emberiség mintegy ötödében, elsősorban Európában, gyorsan lassult a gyermekvállalás. Ennek köszönhetően, a várható életkor gyors növekedése ellenére, tört részére csökkent a spontán népszaporulat.

A század második felében az emberiség harmadát jelentő Távol-Keleten a fejlettebb országokban ugyancsak leállt a túlnépesedés.

Az 1.4oo millió lakosságú Kínában pedig erőszakkal leállították.

A harmadik évezred fordulóján már az emberség kétötöde nem túlnépesedő, és fergeteges gyorsasággal fejlődik. A háromötöd pedig lassuló mértékben, de a megengedhetőnél mintegy tízszer gyorsabban szaporodik.

A következő 40 évre várható, hogy a jelenlegi kétötöd, ami 3 milliárd fő, negyven év múlva is 3 milliárd marad. Ezzel szemben, a jelenlegi gyorsan szaporodó 4 milliárd 2050-ben 7 milliárd lesz.

Érthetetlen, hogy a fejlett világ tudománya a várható népszaporulat okozta problémával alig foglalkozik. Annál többet a felmelegedéssel, aminek a hatása talán század akkora sem lesz, mint a túlnépesedésnek.

A túlnépesedéssel azért foglalkoztam, mert össznépi társadalom csak az lehet, amelyikben leállt a népszaporulat. Ezért minden gyorsan szaporodó társadalom elsődleges feladata a gyermekvállalás erőszakos lecsökkentése. Az a társadalom, amelyikben a népesség növekedése néhány ezreléknél gyorsabb, eleve nem lehet versenyképes, csak osztálytársadalom, amiben a fő halálokozó maga a társadalom.

Mivel a gyermekvállalást csak kemény politikai diktatúra képes korlátozni, ahol erre szükség van, elkerülhetetlenül politikai diktatúrának kell lenni. A Nyugat társadalomtudománya azonban még ott sem tart, hogy mekkora népességnövekedést viselhet el tartósan a társadalom. Attól pedig még ennél is sokkal messzebb áll, hogy felismerje, hogy a diktatúrát bármilyen indokkal elfogadja.

A közgazdaságtan még ott sem tart, hogy a néhány ezreléknél gyorsabban növekvő népesség elviselhetetlen társadalmi teherrel jár. Nem számol a növekvő lakosság felnevelésnek költség- és vagyonigényével. Erről a társadalomtudomány képviselőit Kína páratlan sikere, és minden a gyorsan növekvő népességű társadalom lemaradása sem győzi meg.

A társadalomtudományokat az sem győzi meg, hogy a diktatúra ugyan képes lehet a népességnövekedés lefékezésére, de ha képes, akkor is csak egyik elengedhetetlen feltétele a sikernek. A népességnövekedés csak az egyik feltétele a sikernek, a másik a lakosság puritán viselkedése. Ahol a lakosság nem puritán, akkor sem lehet siker, ha nem nő gyorsan a létszám. Ezt bizonyítja a keleti keresztény kultúrájú országok csődje mind a cárizmussal, mind a bolsevik, mind a demokratikus kísérlettel, és a mediterrán országok csődje az Európai Unióban. Ezekben, az országokban ugyan nincs gyors népességnövekedés, még sincs siker. Mert nem puritánok.

A tények tanúsága szerint, csak puritán, illetve konfuciánus ország emelkedhet az élvonalba, nőhet az átlagosnál gyorsabban. Ilyen azonban már csak az emberiség sorsa szempontjából kicsi Észak-Korea. Rajta kívül nem ismerünk olyan társadalmat, amelyik lakossága puritán, és még nem sikeres.

Az emberiség számára csak a nem puritán, illetve konfuciánus lakosságú országok sorsa jelent problémát.

Jelenleg a sikerre alkalmatlan viselkedésű kultúrákhoz tartozik mintegy 4 milliárd embernek csupán mintegy tizedét jelentik azok a nem puritán európai, és a mediterrán népek, akiknél nincs túlnépesedés, de nem puritánok. Arról, hogyan lehet a nem puritánokat puritánokká átnevelni, nincsen tapasztalat.

A pravoszláv népek esetében mind a cári fél-feudális diktatúra, mind a bolsevik diktatúra, mind a tőkés rendszer csődje azt bizonyítja, hogy a lakosság viselkedési kultúrája okán a működő politikai rendszertől független a kudarc.

A mediterrán népek kultúrája ugyan sokban tartalmaz nyugat-európai elemeket, és a gazdag puritán népektől a túrizmuson és az EU-n keresztül óriási támogatást kapnak, mégsem képesek a lépéstartásra. A puritánoktól való lemarásuk ugyan sokkal kisebb, mint Amerikában, de egyre inkább egyértelművé válik, hogy lemaradnak.

Amerikában a puritánok és a latinok közti szakadék óriási és egyre tágul. A lemaradásuk elsőleges oka, hogy egyrészt elviselhetetlenül gyorsan szaporodnak, másrészt nem kapnak Észak-Amerikától nagy támogatást, harmadrészt nehezen boldogulnak az indián és afrikai etnikumaikkal.

A közel-kelti és észak-afrikai arabok helyzete nem is annyira kulturális okból reménytelen, mind a gyors népességnövekedésük, mind hisztérikus Amerika ellenességük okán.

Dél Ázsiában általános a túlnépesedés.

India ugyan gyorsan fejlődik, de az eleve túlnépesedett birodalom össze fog omlani a megengedhetőnél sokszorta gyorsabban növekvő népesség nyomása alatt.

Délkelet Ázsia még Indiánál is túlnépesültebb, gyorsabban szaporodó.

A Szahara alatti Afrika a legreménytelenebb térség. A kultúrája a legkevésbé alkalmas, a népszaporulata pedig a leggyorsabb. Fajunk ugyan ott született, de magas-kultúrája szinte soha nem létezett. Ugyanakkor itt a leggyorsabb a népesség növekedése. Elég egyetlen adat. Nigériának a 20. század elején 8 millió lakosa volt, körülbelül annyi, amennyi lakos akkor a mai ország területén élt. Ma már közel 200 millió lakosa van, és az ENSZ demográfusi szerint, 2050-ben 780 millió lakosa lesz.

AZ EMBERISÉG NÉGYÖTÖDÉNEK OSZTÁLYTÁRSADALOMRA VAN SZÜKSÉGE.

Ha nem volnék már kilencvenen túl, ki sem merném mondani, de talán most már megúszom. Már eddig is mondtam, hogy minden olyan társadalom, amelyikben a lakosság spontán növekedése meghaladná a néhány ezreléket, szükségszerűen osztálytársadalom. Mivel fajunk története során minden táradalomban ennél sokkal gyorsabb lett volna a népesség növekedése, csak osztálytársadalmak voltak. Márpedig, amire nincs kivétel, azt törvényszerűnek, szükségszerűnek kell elfogadni.

A törvény általános érvényét másik oldalról is tény bizonyítja. Jelenleg össznépi, vagyis nem osztálytársadalom csak ott van, ahol spontán leállt a népesség gyors növekedése.

A történelemtudomány ugyan nem végzett arra irányuló vizsgálatokat, mekkora lett volna a népesség növekedése, ha a társadalom óriási többségét nem tartja jogtalan kizsákmányoltnak, ha nincsenek háborúk, ha a képződő felhalmozási forrásokat nem kincsképzésre fordítják, ha nem bűn a tudásvágy. Azt azonban tudjuk, hogy mindennek ellenére fajunk minden magas-kultúrában az optimális eltarthatóságnál nagyobb létszámban élt, annak ellenére, hogy a tényleges népszaporulat átlaga nem haladta meg a néhány ezreléket.

A tények tehát az igazolják, hogy minden olyan társadalom, amiben a spontán népszaporulat néhány ezreléknél nagyobb lenne, csak osztálytársadalom formájában működhet.

Csak az osztálytársadalmak biztosíthatták, hogy a 20. század küszöbéig az emberiség csupán néhány ezrelékkel gyarapodott. Ennek ellenére is állandó volt a túlnépesedési nyomás, szinte minden államra jellemző volt a területszerzési törekvés.

Ezzel azonban kimondtam a kimondhatatlant, hogy minden olyan társadalom szükségszerűen osztálytársadalom, amiben a spontán népszaporulat meghaladná a néhány ezreléket. Mivel az emberiség négyötödében a népszaporulat felette van az 1 százaléknak, vagyis a megengedhető tízszerese, az emberiség nagy többsége számára egyelőre csak egy út áll nyitva, az osztálytársadalomban való élés.

Az emberiség már nem túlnépesedő egy ötöde ezzel szemben hisztérikusan azt akarja kikényszeríteni a még elviselhetetlenül gyorsan szaporodó többségtől, hogy olyan politikai felépítménye legyen, mint a már gazdag és nem szaporodó puritánoknak.

Marx azzal vitte tévútra az emberiség jelentős hányadát, hogy olyan felépítményt akart erőszakkal kikényszeríteni, amilyen csak a már gazdag, iskolázott, puritán, a fogamzásgátlást már széles körben alkalmazó társadalmi alépítmény tesz majd lehetővé. A Nyugat most ugyan abba a hibába esik, ott is olyan társadalmi felépítményt akar kikényszeríteni, aminek az alépítményei még hiányoznak.

Ennek klasszikus példája az általános emberi jogok biztosításának a követelése. Az alépítménytől függetlenül általános felépítményi követelményt állít. Márpedig az alépítményi feltétele nélküli társadalom éppen úgy összeomlik, mint ahogyan a kelet-európai bolsevik rendszer.

Melyek az össznépi társadalom alépítményi feltételei?

1. Az egy főre jutó jövedelem haladja meg a 10 ezer dollárt. Ezért az egyik jelmondatom: Előbb légy gazdag, aztán lehetsz szabad. Minden nemzetközi tapasztalat azt igazolja, hogy a jövedelem nagyságával arányosan csökken a gyermekvállalás.

2. Az iskolázottság átlaga haladja meg a 12 évet. Minden nemzetközi tapasztalat azt igazolja, hogy az iskolázottsággal arányosan csökken a gyermekvállalás. De nemcsak az, nő a gazdagodás, az iskolázottság az előző pont alapján is jó irányban hat.

3. Legyen általános a fogamzásgátlás lehetősége. Már sokszor leírtam, hogy a fogamzásgátlás megoldása nélkül sehol nem állt volna le a népszaporulat. Tehát az előző két hatás nem lehet elég hatékony, ahol a szexuális élet a fogamzás elkerülhetetlenségével jár.

4. A társadalomnak nem a gyermekvállalás számát, hanem a felnevelés hatékonyságát kell támogatni. Ebben a tekintetben, Kínától eltekintve, minden társadalom, az össznépi is, az ellenkező irányban ösztönöz. Általános a tapasztalat, a gyermekvállalásnál is sokkal hatékonyabb a jó minőségű felnevelés.

5. Legyen magas a foglalkoztatás. Ebben a tekintetben a fejlettek között is, szinte csak a távol-kelet társadalmak teljesítménye kielégítő. A Nyugatot, még ennek a puritán részét is, az jellemzi, hogy kevesen és keveset dolgoznak. Ezen belül még torzabb az arány, a munkaerő alacsonyabb minőségi szintjén, ahol a munkátlanság károsabban hat a tudatra, a viselkedésre, az átlagosnál sokkal magasabb a tartós munkátlanság. Ezt azonban nem veszik elég komolyan.

Bármennyire egyértelmű, hogy a társadalom négyötödében a legnagyobb károkozó a népesség gyors növekedése, a Nyugat hatása ezt növeli, holott csökkenteni kellene.

A Nyugat népszaporulatot gyorsító hatása részben spontán, részben tudatos.

Ami a spontán hatást illeti.

A tudományos és technikai forradalom egészségügyi eredményei között sok olyan volt, és van, amelyek a hatásukhoz képest nagyon olcsók. Ezek többsége éppen a legnagyobb halálokokat csökkentette. Ennek következtében a lemaradó társadalmakban is megnőtt a várható életkor, ami a csökkenő gyermekvállalás ellenére is felgyorsította a népszaporulatot.

A keresztény vallások, és a keresztény kultúra túlértékelte az emberi élet szerepét ott is, ahol a hallozás csökkenése okozott elviselhetetlen népszaporulatot. A legtöbb kárt a keresztényég azzal okozott, hogy harcolt a családtervezést biztosító fogamzásgátlás, és terhesség megszakítás ellen.

Nem ismerek adatokat, de a keresztény erkölcs hatása 1 milliárdnál, minden bizonnyal, több születést, azaz népességet okozott. A kívánatosnál több gyermek születése minden háborúskodásnál sokkal több kárt okozott.

Lényegében a keresztény erkölcsből fakadt a Nyugat béketeremtő missziója is. Arról sincsenek adatok, hogy a múltban az osztálytársadalmakra jellemző fegyverkezés és háborúzás a népesség hány százalékát semmisítette meg. Ahhoz azonban nem kellenek az adatok, hogy tudjuk, mennyivel gyorsabb lett volna a népesség növekedése,

-        ha a háborúk nem emésztenek fel óriási jövedelmet, ezzel fokozva a szegénységet;

-        ha a háborúkban nem pusztul el a férfi lakosság java;

-        ha a háborúk által okozott járványok nem követlenek a fegyvereknél is nagyobb emberáldozatot.

Az osztálytársadalmak fegyverkezését, háborúzását sem tette helyére a társadalomtudomány. Miden osztálytársadalom, a nemzeti jövedelméhez viszonyítva, nagyságrenddel többet költött fegyverkezésre, és többet is háborúzott egymással, mint a jelenkori fejlett társadalmak. Ennek a minden osztálytársadalomra jellemző tevékenységének is objektív oka volt. Ez is az erőforrások pocsékolását, a halálozás növekedését, tehát minden osztálytársadalom elsődleges célját, a népszaporulat fékezését szolgálta.

A tudományos és technikai forradalom hatására, a fejlett világon belül, ez az ok megszűnt. Megszűnt, mert ezekben a spontán népszaporulat még a társadalom érdekének szintjét sem éri el. Ugyanakkor a fejlett világon belüli nemzetközi munkamegosztásban való aktív részvétel sokkal nagyobb társadalmi érdek, mint ami az erőszakos érdekérvényesítésből származhat.

Ezzel szemben az osztálytársadalmak érdekei egymással ellentétesek voltak, egymás rovására lehetett előnyökhöz jutni. Ráadásul, le kellett vezetni a túlnépesedési nyomást.

Minden osztálytársadalom számára előnyt jelentett a mások feletti uralom. Nemcsak a gyarmatok, és a befolyási övezetek jelentettek jövedelmet, de a fejlettek egymás feletti győzelme is. Az imperializmust a szép lelkek erkölcsileg elítélhetik, de nem tagadhatják, hogy a háborúk megnyerése előnyökkel járt. A háborúskodások elsődleges oka azonban a túlnépesedés volt. Még nem merte senki sem leírni a kegyetlen valóságot, hogy a háborúk emberveszteségei a megmaradtak esélyeit növelte.

A háborúk emberanyagának nagy részét korábban a jobbágyok, később a parasztok adták.

A jobbágyrendszerben lényegében csak az elsőszülött fiú számíthatott arra, hogy jobbágytelekhez juthat. A háborús veszteségek tehát az otthonmaradt fiúk lehetőségét növelték. A falvak megmarat lakosai általában nyertek, mert az egy lakosra jutó földterület, az átlagos birtoknagyság nőtt.

Lényegében hasonlóan érintette a paraszti falvakat is a lakosságuk háborús vesztesége. Ezért a falvakban felállított hősi emlékművek az érzelmi veszteseknek szólnak, elsősorban az érintett szülőknek. Az életben maradt lakosság nyert azzal, hogy kevesebb embert kellett a falu határának eltartani.

A túlnépesedést parasztpárti tikárként éltem meg. Az egykéző falvak viszonylag lényegesen gazdagabbak voltak, mint a sok gyermeket vállalók. Az egykézés, vagyis az egy gyerek vállalása azt jelentette, hogy az érintettek felismerték azt, amit az országos politika tragédiának látott, hogy a jobb élet kulcsa a kevesebb gyermek vállalása. A politika és a tudomány azonban nem jutott idáig.

Pedig akkor még nem volt fogamzásgátlás, de még orvos által végzett abortusz sem. Tehát a parasztok anyagi érdekből mondtak le a normális szexuális életről. Márpedig legények, lányok, házasok számára ennél fontosabb nincsen.

Az egykének fiatal koromban nagy irodalma volt, a nemezt érdekét sértő társadalmi bűnnek tartották. De nyomát sem találtam annak, hogy az egykézéssel járó szexuális áldozatot valaki említette volna.

Visszatérve a Nyugat halálozás elleni tudatos szerepére.

A hidegháború vége óta a fejlett Nyugat haderejét elsősorban arra használja, hogy a túlnépesedő világban, akár fegyverrel is, de megakadályozza a háborúskodást.

Mivel segíthetnének a lemaradó világon?

1. A minél kevesebb gyereket vállaló, de azokat eredményesen tanítató családokat kellene jutalmazni.

2. A magas foglalkoztatást pedig számon kérni.

Ez két olyan, mindennél fontosabb feladat, amit csak az állam képes ellátni.

AZ EMBERISÉG KÉT ÚTON JÁRJON

A jelenkor megértésének a legnagyobb akadálya, hogy nem vesszük tudomásul, fajunk egymástól távolodó két vágányra tért, és a kettőt nem lehet azonos pályára kényszeríteni. A már nem túlnépesedő gazdag, iskolázott puritán népek társadalma minőségileg más társadalom, mások a mozgástörvényei, mint amilyenek a túlnépesedő osztálytársadalmak voltak, és maradtak.

A fejlett Nyugat mégis azt várja el, sőt arra kényszeríti a gyors népszaporulatuk miatt lemaradókat, hogy olyan felépítményt működtessenek, amelyen náluk hatékonyan működnek. Nem veszik tudomásul, hogy az osztálytársadalom objektív szükségszerűség ott, ahol a népesség növekszik. Annál inkább az, minél gyorsabb a népszaporulat.

Mivel fajunk történetében még soha nem fordult elő olyan gyors népességnövekedés, mint amilyen a számbeli többséget jelentő társadalmakban van, még soha nem volt nagyobb szükségszerűség az osztálytársadalmi forma. Ennek ellenére az emberiség puritán ötöde, ahol már leállt a túlnépesedés korábban elképzelhetetlen tudományos és technikai fölényben van, a népességet növelését eredményező befolyását képes érvényesíteni az eleve elviselhetetlen mértékben szaporodó többséggel szemben.

Ez alól kivételt csak a világ népességének mintegy ötödét jelentő Kína a kivétel. Ez is csak azért teheti meg, mert a lakosságának viselkedését a kemény puritanizmus jellemzi.

A fejlett Nyugat Kína gyermekvállalást erőszakkal csökkentő gyakorlatát erkölcsi bűnnek, és társadalmi károkozásnak tartja. Pedig Kína ezzel a fajunk történetében talán a legeredményesebb lépést tette meg.