Kopátsy Sándor PP 2012-09-21
AZ EURÓPAI UNIÓ NAGYOBB, ÉS NEM ERŐSEBB
AKAR LENNI
Bármennyire a
történelem azt tanítja, hogy a lakói számára a minél kisebb állam a jobb, az
államok vezetői mindig nagyobbak akartak lenni. Minél ostobábbak, annál inkább.
A Nyugat az
utóbbi ötszáz évben azért emelkedett a többi magas-kultúra fölé, mert politikai
tekintetben tagolt volt. Az osztálytársadalmak megelőző négyezer éve során
ugyan a nagy folyamok öntözött völgyei jelentették a csúcsot, de az óceánok
meghódítására, a világkereskedelem kiépítésre már csak a kisebbek voltak
alkalmasak.
Európa ókori
felemelkedését a görögöknek köszönhetjük, de nemcsak azt, hanem a feudális
társadalmon való túllépését is. A középkor derekától a Nyugat csúcspontjait a
városállamok és a birodalmak autonóm városok szövetségei jelentették. A
tudományos, a gazdasági és a művészi fejlődés csúcsát mindig azok jelentették.
A gyarmatosítás
századiban azok az államok voltak a sikeresebbek, amelyekben a kizsákmányolás
közvetlen haszonélvező nem az állam, hanem a polgárai voltak.
Jelenleg is,
mind Európában, mind a Távol-Keleten a legfejlettebb államok kicsik. Ha az ENSZ
által használt három mutató, az egy laksora jutó nemzeti jövedelem, a várható
életkor és az iskolázottság, eredőjével mérjük a fejlettséget, akkor Európa
legfejlettebb országa Luxemburg. Ha a városállamokat nem számoljuk, akkor az
első hat állam sorrendje: Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és
Hollandia. Csupa kicsi, legfeljebb közepes ország. Közöttük kelttő még az
EU-nak sem tagja.
A Távol-Keleten
már három nála kisebb ország, Szingapúr, Hong Kong és Tajvan, megelőzte a
térség egyetlen volt gyarmattartóját, Japánt.
A legmeglepőbb,
hogy a világ legfejlettebb tíz országa között van a négy volt angol gyarmat, és
ezek között a sorrend Új-Zéland, Kanada és Ausztrália megelőzi az Egyesült Államokat.
A világon az
első tíz között csak szuperhatalom, az Egyesült Államok csak a tizedik.
Ezzel szemben az
EU első embere, a portugál Baroso, azt álltja, hogy jelenleg a nagyoknak áll a
világ. Róla nem lehet feltételezni, hogy a kiváló képességének köszönheti, hogy
őt ütették az első helyre. Azt, hogy nem oda való, csak ő maga nem tudja.
Ideje volna
felismerni, hogy az európai közösség minél nagyobb lett, annál kisebb kaliberű
káderekből kerül ki a vezetése. Kezdetben még a fejlett államok legtekintélyesebb
államférfijai voltak a hangadói, már régen nincsen közöttük egyetlen
tekintélyes politikus sem. Azok otthon maradnak.
Még nagyobb baj,
hogy elméleti szó sincs arról, hogy kikkel, milyen közösség alkotható.
Amennyire heterogén tagokat gyűjtött magának
a közösség, legfeljebb vámunió lehetne, amiben a turisták szabadon utazhatnak.
Minél messzebb
mennek a közösség mélyítésében, annál szigorúbbak a megengedhető feltételek.
Ezzel szemben, minél ambiciózusabb a
közösség, annál heterogénebb lett a tagság. Amennyiben Westerwelle
miniszter út feltételeihez ragaszkodnak, a jelenlegi 27 tagból legfeljebb
tucatnyi maradhatna. Csak azok maradhatnának, aki az Alpoktól északra, és
Ausztriától nyugatra vannak.
Ennek ellenére a
vámunióval együtt, kezdettől fogva tőkeuniót is akartak. Látszólag, azzal nem
is történt kudarc, legfeljebb senki nem vette magára nézve szigorúan. Azt, hogy
már a közös tőkepiachoz sem volna megengedhető plusz-mínusz 20 százaléknál
nagyobb szóródás az egy laksora jutó nemzeti jövedelemben. Ezzel szemben ez a
mutató az egy az öthöz arányban szóródik.
A munkaerő
áramlás szabadsága még több problémát okoz. Látszólag ugyan döcög, de csak
azért, mert ahonnan elfolyik, a politikai vezetés nem tiltakoznak, mert örülnek
a hazaküldött valutának, és nem számolnak azzal, mennyi kár fakad abból, hogy a
munkaerő java otthagyja azt az országot, ahol nagy szüksége lenne rájuk.
A fejlettek
pedig nem szólnak, hiszen, a jó minőségű munkaerő beáramlásánál nincs jobb
külső forrás. A gyengébb minőségű befogadása ugyan hosszú távon káros, de
rövidtávon jól járnak velük, mert vannak, akik elvégzik az olyan munkákat,
amire az otthoniak nem vállalkoznak.
Abban a
közgazdaságtan is hibás, hogy nem mutat rá a gyenge minőségű munkaerő
beáramlásának negatív hatásaira. Alig van például irodalma, hogy mennyiben
kerül a fejlett nyugat-európai országoknak, hogy a háborús újjáépítéshez sok
török, arab, balkáni munkaerőt fogadtak be. Akkor ugyan jól jött, de az óta
nagyságrenddel többe kerülnek, mint amit akkor hoztak. Feljebb azt írtam, hogy
a jó munkaerő a legjobb import, most azt teszem hozzá, a gyenge minőségű pedig
a legrosszabb.
A jövő egyik
legnagyobb differenciáló hatása, a lemaradók gyorsabb lemaradását, és a
fejlettek átlag feletti teljesítményét elsősorban az fogja okozni, hogy a
munkaerő egyre gyorsuló ütemben áramlik a szegényebbektől a gazdagabbak felé.
Márpedig ez a folyamat nem állítható, a szabad áramlása azonban felgyorsítja.
Még nem láttam
olyan számítást, ami megmutatta volna, mennyit nyertek a gazdagok és mennyit veszítettek
a szegények azzal, hogy az értékes munkaerő szabadon áramolhat. Ha
megmutatnánk, kiderülne, hogy a jelenkorban, és még inkább a jövőben mekkora
szellemi tőke áramlik a szegényektől a gazdagok felé. Ez lesz a jövőben az
elsődleges differenciáló erő.
Az Európai Unió
a segélyezéssel akarja segíteni a kevésbé fejlettek felzárkózását, de nem
számol azzal, hogy a támogatás alamizsna, ami vonzó a politikusoknak, de
elkényelmesíti az eleve kevésbé szorgalmasakat.
Az euró
jelenlegi vállsága azt mutatja meg, hogy a közös valuta még a közös tőke- és
munkaerőpiacnál is sokkal keményebb feltételeket követel. Közös pénzük csak a közel azonos fejlettségi szintű, és közel azonos
kultúrájú népeknek lehet. A gazdag és takarékos valamint a szegény és
könnyelmű népek közös pénze kabaréba illő volna, ha ki lehetne belőle
büntetlenül szállni. A puritán népek ugyan sok százmillió eurót kerestek az
irreális kamatokon eladósodó mediterrán népeken, de most, ha meg akarnak
szabadulni a vállsága jutottaktól, nemcsak a nyereséget kell visszafizetni,
hanem minél tovább erőltetik a közös pénz fennmaradását, annál többet.
A közösségnek azonban a legnagyobb kárt a
kevésbé fejlettekre erőltetett gazdasági és politikai liberalizmus okozza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése