Szingapúr diktatúra?

Kopátsy Sándor                PH                   2018 12 09

Szingapúr diktatúra?

Szingapúr megaaulás óta gyakorlatilag egyetlen személy által vezetett egyetlen párt uralkodott, mert a lakosság által titkosan választott parlamentben mindig 90 százalék feletti többsége volt. A jelenlegi törvényhozásban 89-ből 81 a kezdettől fogva kormánypárt képviselője, a vitathatatlan vezető személye apáról fiúra szállt, egészen a közelmúltig, amikor 2022 után Lee Kuan, a jelenlegi elnök 70 évesen vissza fog vonulni, kijelölték az utódját, aki már nem a Lee család tagja.

Szingapúrban, a hatmilliós városállamban az egy főre jutó jövedelem 60 ezer dollár, magasabb, mint az Egyesült Államokban.

Az oktatási rendszere a legeredményesebb a világon.

Amit figyelmen kívül hagynak, hogy a lakosság negyede nem kínai, akik többsége maláj és indiai.

A gazdasága kezdettől fogva liberális piacgazdaság. Ez lehetett az oka annak, hogy Mao már az 50-es években Tenget, a kijelölt utódját oda küldte egy éves tapasztalatgyűjtésre. Amíg otthon tombolt az embertelen kulturális forradalom, Teng a legliberálisabb Szingapúrban gyűjtötte a tapasztalatokat. Nem publikált, de vitathatatlan, hogy a kínai gazdaság piacosítása Mao akarata volt. De az ő is tudta, hogy a piacosítás előtt a politikai ellenzéket fel kell számolni. Véleményem szerint, Mao ezt a tanulságot az 56-os magyar forradalomból vonta le. Teng volt aztán az utód, aki tankokkal tiporta el az ellenzéknek a politikai demokráciát követelőket, akik nem voltak megelégedve a gazdaság piacosításával. Az a jövő történészeinek lesz a feladata, hogy bemutassák, az 1990-es kínai reform a szingapúri modell követése volt. Ha ez nyilvánvalóvá válik, Szingapúr nemcsak a maga csodája, de a világtörténelem legnagyobb gazdasági csodájának is az utat mutatója lesz.

A nyugati demokrácián nevelődött Nyugat társadalomtudósainak tudomásul kell venni, hogy a jóléti társadalmak létrehozása csak a Nyugat és a Távol-Kelet már gazdag puritán társadalmiban csak a politikai demokráciákban valósulhat meg. A még szegény puritán népek jóléti társadalmát a puritán népek csak akkor építhetik át jóléti társadalommá, ha azt politikai centralizáció vállalja magára. Elmondhatjuk, ha nincs Szingapúr és Dél-Korea, valószínűleg nincs 1990-es Kínai Reform, vagyis az emberiség történelme más pályán jár, mint ahova a Kínai Csoda állította. Szingapúrtól tanulta meg a kínai marxista diktatúra, hogy a gazdaságot piacosítani, Dél-Koreától, hogy a gyermekvállalást csökkenteni kell.