A mexikói csoda

Kopátsy Sándor                EH                   2018 12 11

A mexikói csoda

Az euró övezet kialakítását eleve a világgazdaság egyik legnagyobb ostobaságának tartottam. A közös valuta eleve a bankárok mániája volt. Ezt a mániát az érdekében Németország, mint az Európai Unió egyedüli uralkodója arra akarta használni, hogy az Európai Egyesült Államok vezetője. De, hogy ebben ne a német imperializmust lássák, jónak látta, ha Franciaországgal közös vezetők lesznek. De Gaulle örömmel fogadta a felkérést, de ahhoz ragaszkodott, hogy az Európai Unió pénzét elsősorban a mezőgazdaság támogatására fordítsa. Ezt Adenauer is elfogadta, mert a saját pártját is inkább a vidék támogatta. Így lett az EU forrásainak többségét a reménytelen mezőgazdaságot támogató közösség. Ezt jól jellemzi a tény, hogy az EU az Egyesült Államokkal azonos gabona exportálóvá vált.

Az, hogy Németország eleve nem közös vámterületű Európát akart, hanem Európai Egyesült Államokat már a maastrichti követelményekből egyértelművé vált. Eleve a tagországoktól alacsony költségvetési hiányt, alacsony eladósodást és azonos alacsony inflációt követelt. Ezek megszegésére kemény büntetéseket követelt. De viszonylag gyorsan ezen is túllépett a közös valuta bevezetésével. Az euró övezet tagságát még keményebb követelményekhez kötötte.

A közös, nem inflálódó valuta a viszonylag gyors inflációtól szenvedő mediterrán országok számára is vonzó csalétek volt. Örömmel vállalták az eddig irigységgel csodált német márkát.

Mi magyarok is lelkesen jelentkeztünk, de szerencsénkre nem fogadtak be. Ezen a magyar bankárok is elszomorodtak, és kitalálták, ha nem lehet kemény német valutánk, a hitelszféránkat átállítottuk svájci frankra. A bankárok örvendezhettek, hogy végre nekünk sem kell félnünk az inflációtól. Szerencsénkre a liberális Fidesz rugalmasan átállt a választók megnyerését garantáló közép-jobb, nemzeti és klerikális néppárt vonalára. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a 2010-es választáson a demokráciák történetében példátlan győzelmet aratott, megnyerte a körzetek 99 százalékát, ami a listás képviselők nagy aránya ellenére a következő két választás is kétharmados többséget eredményezett. Orbán Viktor óvatos volt, mert ugyan csökkentette a listán bejutó törvényhozók arányát, de még mindig magasan megtartotta. Ilyen kormányzati fölényt általános szavazati jog, és titkosság mellett nem ismer a demokráciák történelme.

A Fidesz a példátlan parlamenti fölény birtokában leállította a svájci frankban folyó hitelezést, a terhét megosztva a kormány, a bankok és az adósok között.

Eddigre az euró övezet válsága okán, már nem akartunk az euró övezet tagjai lenni, hanem óvatosan, de lényegesen engedtük a forintunkat leértékelődni. Elsősorban ennek hatására gyorsan talpra álltunk. Megjavult a külkereskedelmi mérlegünk, példátlanul gyorsan nőtt a külföldről érkező turisták száma és költekezése, az előzetes várakozásomnál sikeresebben talpára állítottuk a foglalkoztatásunkat. Megtanulhattuk, hogy a kemény valutás világgazdaságban a valuták leértékelése talpra állít. Ez történt felünk párhuzamosan Oroszországban, ahol az olajárak zuhanása során leértékelődött rubelnek köszönhetően száz éves agrárrekordok dőltek meg.

Európa sokat köszönet a sok szuverén államának.

Európa sikere elsősorban annak volt köszönhető, hogy a tarka etnikumai nemzeti államokként alakíthatták a sorsuk irányítását. Európa nyugati fele akkor lett a társadalmi fejlődés élcsapata, amikor szinte minden etnikuma szuverén államokban élt. Ezért Afroázsiának ez a viszonylag kis félszigete akkor lett a történelem alakítója, amikor megoldotta a búza és az árpa természetes csapadékon hatékonyan termelhető és a fagyos telket is elviselő gabonák termelt magának. Ezért Európa történelmét csak a Frank Birodalom létrejöttével kellene kezdeni. A görög és a római társadalmak még nem Európa, hanem a Közel-Kelet szerves részei voltak. A lakosságuk kenyerét Egyiptomban és Mezopotámiában termelték, a városok lakossága az onnan szállított gabonából sütötte a kenyerét. A Frank Birodalom volt az első, amelyik lakossága a saját országában termelt gabonából sütötte a kenyerét. Európa egyre több államra osztódása jelenleg is tart.

A soketnikumú, vallású és fejlettségű több száz éves birodalom a Habsburgoké volt.

Ezzel a folyamattal ellentétes volt a bolsevik Szovjetunió, és a náci Németország birodalomépítése. Ebben csak a Szovjetunió szétesése jelentett jelentős változást. Ausztria is újra szuverén germán állam lett, és Csehszlovákia pedig kettévált. Az ugyancsak tarka Jugoszlávia is az etnikumok közti véres háborúban esett szét a kulturálisan rokon etnikumaira. Jelenleg a baszkok, a skótok, az észak-olaszok akarnak önálló állammá válni. Egyre inkább Európa szinte egésze szuverén államokra oszlik.

Ezt az Európát akarja az Európai Unió Európai Egyesült Államokba kényszeríteni. Ennek az erőltetésnek a csődje egyre inkább nyilvánvalóvá válik. A négy mediterrán állam reménytelenül eladósodott.

Ebbe az írásba azért kezdtem, mert közben az Egyesült Államok és Mexikó szomszédsága példátlan sikert aratott. Az euró övezettel való kínlódás okán említést sem tett senki arról, hogy ez a két állam eredményes megoldást talált. Tíz éve Obama az északi és a déli szomszédjával, a fejlett és egészséges Kanadával, és a lényegesen szegényebb Mexikóval, vagyis a három észak-amerikai állam szabadkereskedelmi megállapodást kötött. Fel sem merült, hogy a vezető hatalom, az Egyesült Államok a másik kettő számára követelményeket támasztott volna. Mindkét szomszéd élhette tovább kedvére a saját történetét, de tíz év alatt mindkét ország külkereskedelmi forgalma gyorsan növekedni kezdett. Mexikóba pedig özönlött az Egyesült Államokból a tőke. Ennek köszönhetően modern amerikai gyárak települtek Észak-Mexikóba, onnan pedig tíz év alatt ötszörösére nőtt mindkét irányban az export, ugyanakkor tizedére csökkent a mexikóiak Egyesült Államokba menekülése. A megépült kerítést már nem a mexikói bevándorlók, hanem a közép-amerikai bevándorlók elleni védelem érdekében kellett magasítani. Jelenleg már inkább Mexikó déli határaira kellene kerítést építeni. A vámhatárok felszámolása az Egyesült Államok és Mexikó között kínálja az alkalmat, hogy az EU is tanuljon belőle. A puritán nyugat-európai társadalmak és a mediterrán államok közeledése érdekében nem a közös valutára, hanem a szuverén államok vámhatárok felszámolására van szükség. Ez azonban csak akkor működhet eredményesen, ha minden állam független marad abban, hogy milyen kemény legyen a valutája, mekkora legyen az inflációja, a költségvetési hiánya, mennyi és milyen kultúrájú munkaerőt fogad be a csökkenő népessége pótlására.