Az EU két első embere lejáratja magát

Kopátsy Sándor                EH                   2018 12 12

Az EU két első embere lejáratja magát

Harari

Az Európai Uniót német-francia közös vezetésre építették. Most mindkét vezető első embere leépülőben van.

Merkel lemondott a kormánypárt elnöki posztjáról, mert elvesztette a pártja a sokéves népszerűségét annak ellenére, hogy az ország példátlanul jól vizsgázott, az euró övezet vezetőjeként a világkereskedelem bajnoka lett. Kancellárnak azonban megmaradt. Hatalma csökkenésének egyedüli oka, hogy 2015-től a közel-keleti és afrikai bevándorlók fogadásának lelkes híve lett, és akkor is maradt, amikor a közvélemény egyre inkább ellenük fordult.

Németország annak köszönhetően, hagy a kemény márkáját a lényegesen puhább euróra váltotta fel. A puha valutájának köszönhetően száz éve páratlan külkereskedelmi aktívuma keletkezett. Ennek köszönhetően az eleve is magas foglalkoztatása munkaerőhiányt okozott. Ezt bevándorlókkal akarták csökkenteni. Az máig nem derült ki, hogy ezt miért nem az EU meglévő munkaerő felesleges tagországokból elégítették ki. Lengyelország, Románia, Bulgária és a tagságra áhító Ukrajna, a nyugat-balkáni országok és Törökország bővelkednek az olyan munkanélküliekkel, akik számára álom volna a nyugat-európai puritán országokban a munkaalkalom. Ezek közül csak a török és az albán, tehát a mohamedán, és a keresztény cigányokkal beépülése megy nehezen, legalábbis lassan.

Ezért nem volt semmi reális oka annak, hogy a közel-keleti és afrikai képzetlen menekülteket is befogadják. A teológus Merkel ezt abba csomagolta be, hogy a betelepedni akarók üldözöttek, tehát a befogadásuk erkölcsi kötelesség. Ezt aztán a közel-keleti, dél-ázsiai és afrikai szegyén és túlnépesedő országok politikusai örömmel fogadták. Mivel az ENSZ tagállamainak a négyötöde ilyen, az ENSZ apparátusa is magáévá tette. Így lett nemcsak az EU már nem túlnépesedő, jóléti országai által felvetett befogadás párti országainak szövetségese a világ országainak négyötödét kitevő szegény és túlnépesedő országok mindegyike.

A távol-keleti országok ugyan elzárkóznak még a kiváló munkaerő befogadásától is, csendben vannak, számukra legyen ez a Nyugat baja.

A Nyugat minden jóléti országa túlnépesedett, és csak Franciaország fogadott be arabokat a volt afrikai gyarmatiról. Annak ellenre, hogy ezek többsége ismerte a francia nyelvet, nem épültek be a francia kultúrába, máig több kárt okoznak, mint hasznot jelentenek.

Ideje volna tudományosan feldogozni, hogy melyik etnikumnak és vallásnak milyen volt a beépülése. Ehhez elég volna az Amerikába és Óceániába letelepedettek eredményének összevetése.

Egyértelműek a tapasztalatok.

A viszonylag alig lakott gyarmatokon csak a britek voltak sikeresek. Jelenleg a négy ilyen gyarmat az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Mind a négy volt gyarmat ma fejlettebb, mint az anyaországuk. Ezt elsősorban az magarázza, hogy máig alulnépesedettek.

Az máig nem köztudott, hogy a Japánok túlnépesedett két gyarmata, Dél-Korea és Tajvan, megelőzte a gyarmattartóját, és a Távol-Kelet két leggazdagabb állama lettek. Érdemes tudatosítani, hogy két brit kikötőváros, Szingapúr és Hong Kong még náluk is gazdagabb lett. Ez már egyértelműen bizonyítja, hogy a konfuciánus kultúra kiemelkedően alkalmas a tudományos és technikai forradalom vívmányainak hasznosítására.

1990 óta a kommunista Kína pedig világtörténelmi csoda.

Ugyanakkor a Távol-Kelet minden országa túlnépesedett, más kultúrákból nem befogadó. Ezt keményen megmutatja a minden nyugat-európai jóléti országnál túlnépesedettebb, és a nők foglalkoztatása a magas képzetségük ellenre nagyon alacsonyfoglalkoztatása. De egyetlen távol-keleti ország nem fogad be még képzett bevándorlókat sem.

A Nyugatnak csak négy a bevándorlók számára vonzó alulnépesedett ország, a két észak-amerikai és a két óceánokon túli angolszász ország van. Ezek közül is csak az Egyesült Államok olyan, amelyik lakossága etnikai tekintetben nagyon vegyes. Ebben él nemcsak mennyisége, de arány alapján is a legtöbb latin-amerikai és néger. Ezek is itt a leggazdagabbak, a legképzettebbek és itt találnak nagy latin-amerikai környezetet. Ezért aztán mind a latin-amerikai, mind a négerek számára a leginkább vonzó. De a dél-ázsiai és közel-keleti mohamedánok is ide mennek.

A legutóbbi választáson azért győzött a republikánus jelölt, mert a programjának kiemelt ígérete volt a mexikói határon kiépített kerítés megerősítése, és a latin-amerikai bevándorlás megfékezése. Eddig a latin-amerikai bevándorlók nagy többsége mexikói volt, de közben a két ország gazdasági együttműködése, külkereskedelmi forgalma sokszorosára nőtt, a mexikóiak az északi szomszédjuk tőkéjéből jelentős nekik termelő modern gyárat építettek. Most már a mexikói munkások megelégednek azzal, hogy a saját országukban lévő amerikai gyárakban dolgozzanak. Jelenleg már nem a mexikóiak, hanem a még lényegesen szegényebb közép-amerikai munkanélküliek akarnak Mexikón keresztül az Egyesült Államokba menni. A mexikói határon lévő kerítés megerősítése tehát már nem a mexikói, hanem a Mexikón keresztül a közép-amerikai, még szegényebb államok bevándorlói elleni védelmet szolgálják. Az Egyesült Államok sikeres módját alkalmazza annak, hogyan kell a szegényebb latin-amerikaiakat segíteni. Ez egyelőre csak a déli szomszédjukkal, Mexikóval sikerült. De ennek a nagyságrendje nagyon közel van ahhoz, ahogyan az EU tehette volna a négy mediterrán tagországával szemben. Szó sem volt, hogy a két országnak közös valutája legyen, hogy a gazdag északi szomszéd mondja meg, mekkora lehet a költségvetési hiány, a külföldi eladósodás. Mexikót nem akarták az Egyesült Államokkal egyesíteni, hanem az hasznosították, hogy ott negyed akkorák a bérek, ezért ott építettek ki maguknak beszállító vállaltokat.

Franciaország elnöke is bajban van.

Franciaország ugyan nem azonos a négy mediterrán országgal, de azokhoz jobban hasonít, mint Németországhoz. Az EU két megalapítója, Adenauer német kancellát, és De Gaulle a francia elnök, megállapodott abban, hogy vezetésük alatt létrehozzák az Európai Uniót, ami az Egyesült Államokhoz hasonló szuperhatalom lehet, és annak ők ketten lesznek a vezetői. Németországot, mind háború vesztese az ENSZ alapítói tartották érdemesnek arra, hogy a Biztonsági Tanács állandó és vétójoggal rendelkező tagja legyen. Az Európai Uniót azonban nem lehetett kihagyni a felső vezetésből.

Németország most nem a náci Hitler országa volt, ami a fasiszta Olaszországot fogadta partneréül, hanem az annál nagyobb súlyú Franciaországot. Ez ugyan kisebb, de mégis végzetes hiba volt. Már a maastrichti követelmények is keményebb közös alapot jelentettek, mint amennyi elviselhető volt. A Németországéval azonos költségvetési hiány, azonos infláció és azonos külföldi adósági plafon, irreális követelmény volt. Franciaország nem is volt képes betartani, de neki megbocsátották.

A bankárok mániáját, a közös valuta felvetődését Németország azonnal lelkesen fogadta. De így fogadták a németekénél nagyobb inflációra kényszerült latin országok is. Azt, hitték, hogy a közös valuta biztosítékot jelent arra, hogy elkerülik az inflációt.

Franciaország lakossága nehezen viselte el a német zubbony. 2017-ben a választáson a legerősebb pártnak a Le Pen lánya, Marine által vezetett jobboldal lett. Ettől megijedve a közvélemény az eddig ismeretlen Macron mögé állt, és ezzel megnyerte az elnökválasztást. Macron hiába volt az elődeinél okosabb, a bölcsessége hiányzott, és Napóleonnak érzi magát. Nem érti meg, hogy Napóleon katonai zseni volt, az akkori Franciaország Európa legerősebb állama volt. Macron azonban egy beteg Franciaország elnöke lett. Németország az EU feletti uralmának és a németmárkánál lényegesen puhább eurónak köszönhetően példátlanul gazdagodik. Száz éve nem volt olyan nagy külkereskedelmi aktívumú ország, aminek ekkora külkereskedelmi aktívuma volt. Ennek és a csökkenő lakosságának hatására rekord magas lett a foglalkoztatás, sőt munkaerő hiánya keletkezett.

Ehhez képest Franciaország egyre több sebtől vérzett. Az okos Macron és a francia közvélemény ebből semmit, vagy csak nagyon keveset vett tudomásul. Macron Napóleonnak, a tömeg pedig becsapottnak érezte magát. Franciaország az EU megalakulása óta Dánia mögött a második legnagyobb adóbeszedő volt, most azt is megelőzte. Nagy a két ország közti különbség azonban abban, hogy Dániában a beszedett adónk 54 százaléka a személyek jövedelmét sújtja, ez Franciaországban csak 19 százalék. Az összes behajtott adó Franciaországban a nemzeti jövedelem 47, Németországban 36, az OECD országokban 32, Japánban 30, az Egyesült Államokban 27 százalék.

Talán a legtöbbet az mond, hogy Franciaországban évente munkások 160 órával kevesebbet dolgoznak, mint Németországban.

Macron támogatottsága ugyan magasan indult, de minden elődjénél nagyobb mértékben csökkent. Most a tüntetések harmadik hetében végre megszólalt, amit a közvélemény többsége elutasított, az visszavonta, a minimál béreket pedig emelte. Azt, hogy miből, nem is érintette. Ebből követezően a tervezett 3 százaléknál, a még nem büntetlen szintnél magasabb lesz a hány.

Macron előbb kibukik a hatalomból, mint Merkel még kancellár lesz.