Az ENSZ rossz ura tért

Kopátsy Sándor                EH                   2018 12 10

Az ENSZ rossz ura tért.

Harari

Ma Marokkóban ülésezik az ENSZ. Ez jól jelzi, hogy eltévedt. Nem a fejlett országok vezető szerepét képviseli, hanem a minden országnak azonos akaratának érvényesítését játssza. Az ENSZ-et a világpolitika irányítójának szánták. Ennek megfelelően alakították ki a szervezetének a felépítését. A tényleges vezetője a Biztonsági Tanács lett, azon belül a tényleges döntés érvényességéhez az öt állandó tagja, az Egyesült Államok, a szovjetunió, Nagy Britannia, Franciaország és Kína támogatása kellett. Ezeknek vétójoguk volt. Gyakorlatilag ezzel csak a két katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió élt.

Az akkori szervezet felépítése még a második világháború eredményét tükrözte. Ezért lett a Biztonsági Tanács állandó, vétójoggal rendelkező tagjai Franciaország, és nem lettek tagok az akkor második és harmadik fejlett Japán és Németország. Az akkor még nagyon szegény társadalmú Kína tagságát csak az indokolta, hogy annak a lakossága az emberiség ötödét jelentette. Ezen az alapon Indiának is járt volna a tagság. Ma természetesen, Kína tagsága egyértelmű, Indiáé pedig értelmetlen lenne. Franciaország tagságának az indoktalansága az óta csak megerősödött. Jobb megoldás lenne, ha mindenkor a világgazdaság hat legnagyobb gazdaságú országa automatikusan lennek a Biztonsági Tanács állandó, vétójoggal rendelkező tagja. Jelenleg az Egyesült Államok, Kína, Japán, Németország, Nagy Britannia és Oroszország.

Ezzel szemben az ENSZ átrendeződött az ellenkező irányba, a minden tagország egyenrangú tagsága felé. Ennek a következménye történik jelenleg, hogy egyre inkább a sok, de szegény, elmaradott, erőtlen ország érdekét képviseli. Ezek szinte mindegyike túlnépesedő, és egyre jobban lemaradó. Harari említést sem tesz arról, hogy a tudományos és technikai forradalom hatására az államok súlya egyre kevésbé a lakosságuk számától, és egyre inkább az egy lakosra jutó jövedelemtől, valamint a fizikai és szellemi vagyonának nagyságától függ. Ezt meggyőzően illusztrálná az olyan statisztika, ami megmutatná, hogy az emberiség jövedelme és vagyona hogyan differenciálódott.

A jelenkori közgazdászok egyre több figyelmet fordítanak arra, hogyan oszlik meg a fizikai vagyon, amiből a személyek szellemi vagyonának alakulását figyelembe sem veszik. Annak ellenére, hogy nemcsak a jövedelmek, de a társadalmi súlyok is egyre jobban a szellemi vagyontól, a kiművelt képességtől függnek.

Jelenleg a legfejlettebb társadalmakban az egy lakosra jutó jövedelem 60 ezer dollárt jelent. Ezzel szemben az emberiség többsége ennek tizedét sem éri el. Ennek a differenciálódásnak köszönhetően az emberiség többsége olyan társadalmakban él, ahol a számára elérhető jövedelem meg sem közelítheti a jóléti államokban a használhatatlannak minősítettekét.

Fajunk a jelenkor előtt mindig úgy élt, hogy a lakosság nagy többségének az életszínvonala attól függött, hogy otthon hogyan teljesít. Jelenleg azonban attól, hol élhet. Eddig ez nem így volt, mindenkinek ott kellett a jobb életért megküzdeni, ahol él. Jelenleg az emberiség nagyobb fele csak a jóléti államokban élhetne jobban. Erről nemcsak tudomást szerezhet, de aki szerencsés, el is juthat oda. Most az ENSZ ezt akarja biztosítani, hiszen a tagállamok többségnek ez az érdeke. A fejlett társadalmú államok lakossága, mivel csökken, néhány millió képzett munkaerőt örömmel fogadnának.

A befogadásban reménykedők azonban százszor többen vannak, mint amennyi befogadása megvalósulhat. Ezt az ENSZ bürokratái képtelenek megérteni, de arra számíthat, hogy a tagállamok többsége támogatni fogja. Mivel Afrika az egyetlen kontinens, ahol minden állam túlnépesedik, és ezek eltartása elviselhetetlen teherrel jár, a kivándorlást lelkesen támogatni fogják.