Az olaj és a kenyér

Kopátsy Sándor                EH                   2018 12 05

Az olaj és a kenyér

Harari

Két gazdasági eseményt tartok a rendszerváltást követő időben a történelmünk alakítása szempontjából a legnagyobbnak.

A palagáz termelésnek köszönhetően a nyersolajárak felre estek, aminek köszönhetően az Egyesült Államok a legnagyobb importálóból a legnagyobb a legnagyobb nyersolajtermelővé vált. Oroszország pedig a mezőgazdasága magánkézbe kerülésének köszönhetően, a legnagyobb kenyérbabona importálóból a legnagyobb exportáló lett.

Az Egyesült Államok történelmi szerepe.

Roosevelt a gazdasági válságból a közmunkákkal, döntően az autópályák hálózatának kiépítésével biztosította az elviselhető foglalkoztatottságot. Ennek köszönhetően az Egyesült Államok lett az első demokratikus ország, amelyik a vállaltok közti munkamegosztást az autópályák hálózatára építette. A történészek máig nem hangsúlyozzák a gazdaság vállalati struktúrájának átalakulását a vasúthálózatról a közutakra átállásának történelmük átalakításában játszott szerepét. A gazdasági munkamegosztásnak a közutakra terelése azonban óriási mértékben megnövelte a nyersolaj igényt, ami egyre elviselhetetlenebbé emelte az olajárakat.

A második világháború után Eisenhower lett az Egyesült Államok elnöke, aki a második világháborút győzelemre vitte. Megtanulta, hogy nemcsak a katonai, de a gazdasági szuperhatalmi szerephez olajban gazdagságra van szükség, és ezért a leggazdagabb olajtermelő országnak, a feudális Szaúd-Arábiának garantálja a létbiztonságát, ha az Egyesült Államok az olajigényét kielégíti. Ekkor még nem is létezett a zsidó állam, Izrael, de a létrejötte után az Egyesült Államok nehéz helyzetbe került azzal, hogy a világ zsidóságának a fele ebben az államban él, és óriási a politikai, a gazdasági súlyuk. Ugyanakkor az arabok számára a kicsi, de erős Izrael vörös posztónak számított.

Az olajhiányt a 20. század végre tovább növelte a Kommunista Kína példátlan gyors iparosítása. Hordónkénti 100 dolláros olajárra felébredtek az amerikai tudósok és tőkések, kidolgozták a palaolaj kitermelés technikáját az 50 dolláros költség szintjén. Néhány év alatt annyi olajt termeltek, ami már biztosította a világpiaci árak ehhez hasonló szintjét, amin már a szénnel termelt villamos energiatermelés növelést megállította. Ez százszor annyit fog jelenteni a széndioxid kibocsátás csökkentésében, mint az ijesztgető tudósok felmelegedéssel történő riogatása.

Ugyanakkor a közúti közlekedésben is elindult, már megállíthatatlan villanymotorok használata.

Az Egyesült Államok sikereinek már a hidegháborúban lendületet adott a Japánnal és a Kis Tigrisekkel folytatott külkereskedelem. Bebizonyosodott, hogy a tömegáruk termelésében még a viszonylag drága a távol-keleti fegyelmezett munkaerővel a puritán nyugati társadalmai nem versenyképesek. Az 1990-es Kínai reform után pedig a kínai tömegáru nagyságrenddel versenyképesebb. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok Kínával folyó külkereskedelme példátlan deficites volt, az is keresett rajta. A példátlan kifejezés is indokolt. Először fordult elő a világtörténelemben, hogy a két legnagyobb gazdaság külkereskedelmében a sokkal fejlettebb félnek van óriási deficitje.

Oroszország talpra állt.

A Szovjetunió szétesését először csak azzal magyaráztam, hogy erején túl fegyverkezett. Ezt tartottam a legnagyobb hibájának, annak ellenére, hogy az 50-es években a gazdasága piacosítását tartottam legfontosabb feladatának. De be kellett látom, hogy ezt is csak akkor tehette volna meg, ha a fegyverkezési kiadásai nem haladják meg a nemzeti jövedelme tizedét. Valójában a reménytelen fegyverkezési versenyéra annak harmadát költötte, de ez is kevés volt ahhoz, hogy azzal az Egyesült Államokkal, amelyik ötször gazdagabb volt, a 7 százalékos hadikiadás is elég volt az egyre nagyobb katonai fölényhez. Többek között azért is, mert az Egyesült Államok fegyverkezése szerves része volt a piacos gazdaságnak. Ezzel szemben a Szovjetunió hadiipara izoláltan, ezért alacsony hatékonysággal működött.

Annak ellenére, hogy a gyors népszaporulatot eleve elviselhetetlennek tartottam, ettől az alulnépesedett Szovjetunióban nem kellett félni. Óriási emberveszteséget okozott a második világháború, és aránytalanul rövid volt a várható életkor az alacsony életszínvonal, a magas az alkoholfogyasztás és a dohányzás.

A Szovjetunió gyengeségének a fő okát azonban a lakossága nem puritán viselkedését tartottam. Azt megtanultam Webertől, hogy a társadalmak élvonalba kerüléséhez elsősorban a lakosság puritán viselkedése szükséges. Ezért tartottam zseniális felismerésnek Lenin új gazdaságpolitikáját, vagyis a parasztság vállalkozásainak a beindítását. Lenin azonban hamar meghalt, utódja, Sztálin azonban az erőszakos diktatúra híve volt, ami nem kedvezett a piachoz való igazodásnak. Az orosz parasztokból nem vállalkozó farmereket, hanem állami gazdasági dolgozók, kolhoz alkalmazottak lettek. Erre azonban alkalmatlanoknak bizonyultak.

A társadalomtudósok és politikusok máig nem vették tudomásul, hogy a megmaradt Oroszország iparát állami tulajdonban tartotta, de a mezőgazdaságát a parasztcsaládokra bízta. Szerencséjük volt, hogy 1990 után égbe szöktek a nyersanyagárak, Oroszország megélt a bányajáradékokból. A nyersanyagárak csökkenése után Oroszország összeomlását vártam. Azt, hogy közben a mezőgazdaságuk megindult a családi farmergazdaságok felé, és időben leértékelték a rubelt, szinte senki sem vette tudomásul. Ma megdöbbenéssel olvasom, hogy jelenleg a világ legnagyobb gabona exportja Oroszországnak van. Ha valaki ezt az elmúlt nyolcvan évben megjósolja, bolondnak tartottam volna.

Ahogyan háborogtam azon, hogy a Szovjetunió a világ legnagyobb termőfölddel rendelkező országa, alkalmatlannak tartottam Oroszországot is arra, hogy a családi farmok országa, és a legnagyobb gabonaexportáló legyen.

Erre az írásra a The Economist írása serkentett. A grafikon azonban arra is felhívta a figyelmemet, amit kezdettől fogva tudtam, hogy az EU példátlan mértékben támogatja a legkevésbé nyugat-európai ágazatot, a mezőgazdaságot. A világ három legnagyobb gabonaexportáló ország Oroszország, USA és Kanada. Ez természetes, mert mindhárom ország óriási szántófölddel és titka lakossággal rendelkezik. Velük hasonló exportja van az Európai Uniónak, amelyik a lakosságához viszonyítva nagyon kevés szántóföldű, de a vezetése mániákusan agrártámogató, a költségvetésének többségét a versenyképtelen mezőgazdaságra pocsékolja.