A következő nemzedéknek nem a száma, az értéke fontos

Kopátsy Sándor                EH                   2018 12 19

A következő nemzedéknek nem a száma, az értéke fontos

A Merkel, kancellár asszony által uralt EU bal-liberális többsége számára mellékes, hogy kik akarnak betelepülni a jóléti tagállamokba, csak az a fontos, hogy a munkaerő csökkenő létszámát bárkivel pótolják. Ennek az első és a leginkább következetes ellenzéke Orbán Viktor, magyar miniszterelnök. Aki nem is annyira a beáramlók minősségét nem tartja elsődlegesnek, hanem az etnikumát és vallását tartja idegennek. Ezzel szemben a minél több magyar gyermek születését tartja megfelelő válasznak. Az ország lakosságának számát fontosabbnak tartja, mint a minőségét, az értékét. Az országunk következő nemzedékének nem a minőségét, hanem a mennyiségét akarja növelni.

Nyolcvan éve a stratégiám alapja, hogy nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség. Nem a nagyobb lakosságszámú, hanem a jobban élő lakosságú országokat szeretném követni. Ebbe az irányba Németh László Minőség forradalma cím alatt megjelent esszé gyűjteménye indított el ebbe az irányban nyolcvan éve. Őt a világhírű spanyol filozófus Ortega y Gasset Tömegek lázadása címmel megjelent könyve késztette arra, hogy az esszéinek ezt a címet adja. Ortegát, valószínűen, a címválasztásra Hitler náci fasizmusának megdöbbentő népszerűsége és sikerei késztették. Németh László pedig éppen ez ellen akarta esszéit megjelentetni.

A Horthy rendszer azért kötött szövetséget Hitlerrel, mert tőle várhatta a Trianoni szerződések korrekcióját, és a magyar antiszemitizmus sikerre juttatását. Máig nem értem, hogyan láthatott a magyar arisztokrácia és a középosztály a nácizmus céljaiban a magyar revizionizmust és antiszemitizmust támogató partnert.

Azt ugyan én sem kétlem, hogy a Trianoni Szerződéseket Hitler is felrúgta, és ezzel a magyar revizionizmust is szolgálta, de azt látni kellett volna, hogy Hitler még a nálunk sokkal nagyobb államokat sem fogadta el partnerének. Azt ugyan tudomásul kellene venni, hogy miért bolondíthatta meg híveinek a németek soha nem tapasztalt többségét, miért lehetett a németeknek minden idők legjobban elfogadott vezetője.

Azért, mert nacionalista német volt, kiköszörülte a németek minden korábbi tényleges, vagy csak vélt sérelmét. Először hozta létre a germánok közös birodalmát. Abban az időben, amikor az irigyelt gyarmatbirodalmak szétesőben voltak.

Mert minden német számára munkát, keresetet biztosított. Ne feledjük, hogy előtte közel tízezer éven keresztül minden osztálytársadalomban a lakosság elsődleges vágya az volt, hogy legyen biztosított keresete. A történelemtudomány legnagyobb hiányossága abból fakadt, hogy nem kísérte figyelemmel, hogy a megélt társadalmi formákban a lakosság hány százaléka számára nem volt biztosítható a boldogulása, jövedelme. Még egyetlen történésztől sem olvastam, hogy miért lehetett népszerű a munkanélküliek számára a szegény népek bolsevik, kegyetlen, sztálinista, és a mediterrán népek fasizmusa is. Egyik sem volt demokrata, sőt kegyelten diktatúra, de mindenkinek adott munkát és nemzeti büszkeséget.

A náci faizmus azonban mindegyik munkát biztosító diktatúránál hatékonyabb volt. Bukását sem a működésképtelensége, hanem Hitler túlzott önbizalma okozta. Ez a műveltséghiányos diktátor, ha a másik nem bölcsebb diktátortársával, Sztálinnal szövetkezik, és nem provokálja, vonja be a háborúba az Egyesült Államokat, talán még ma is fennállna a Németek Birodalma. De vegyük tudomásul, hogy ma az EU is Németország birodalma. Ennek az országnak a hatalma Nyugat-Európa egésze felett soha nem volt nagyobb, mint jelenleg. Állítom ezt annak ellenére, hogy az EU szétesését elkerülhetetlennek tartom, mert Kelet-Ázsiához képest példátlan, a négy óceánokon túli angolszász országhoz képest is, egyre jobban lemarad. Az EU jelenlegi koncepciója, az Európai Egyesült Államok működésképtelen koncepció. A történelmi gyökerű államokat nem lehet közös állammá átalakítani. Ez csak ott lehetséges, ahol a több etnikumú lakosság egyikének sincs történelmi gyökere, mindenki befogadott, de az ország politikai rendszere egy puritán nép gyarmataként alakult ki. Ilyen állam csak négy van a világon, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. A latin-amerikai országok azért nem lehetnek versenyképesek, mert a gyarmatosítók nem puritánok voltak.

Külön kell hivatkozni arra, hogy két japán gyarmat, Dél-Korea és Tajvan mára önálló államként gyorsan felzárkózott Japán szintjére, mint demokrácia. Ugyanakkor Észak-Korea e legjobban lemaradó ország, mert a sztálinista bolsevik rendszer útját járja.

Az 1990-es reformja óta a marxista Kína lett a világ csodája, mert nemcsak a gazdaságát piacosította, hanem az elviselhetetlen túlnépesedést is leállította. Legalább ebből kellene a Fidesznek levonni a tanulságot. A sok gyermeket vállaló Kína a marxista diktatúrája ellenére képtelen volt növelni az egy lakosra jutó jövedelmét és vagyonát. Amióta egyetlen gyerek vállalhatóságát kényszerítette ki, a történelemben ismereten mértékben növeli nemcsak az egy lakosra jutó jövedelmét és vagyonát, de az átlagos iskolázottságát, vagyis a szellemi vagyonát is.

Kínában ugyan nem a népesség fogyása, hanem a túlszaporodása miatt nem fejlődött, mégis leckét adott azoknak a társadalmaknak is, ahol nem a túlnépesedés, hanem a népességfogyás a probléma. A kínai egy gyermek vállalhatósága engem arról győzött meg, hogy a családok gyermeknevelésének az eredménye annál inkább a gyermekek számával fordítottan arányos, minél szegényebbek és kevésbé iskolázottak a szülők. Ma is szégyellem magam, hogy csak a kínai eredmények után döbbentem ár, hogy a gyermeknevelésre fordítható költség és szülői foglalkozás a szülők jövedelmével és iskolázottságával fordítottan arányos. Ez azt jelenti, hogy társadalmi érdek az olyan gyermekvállalás, ami a szülők jövedelmével és iskolázottságával arányos. Ebből azt jó negyedszázada felismertem, hogy a gyermekvállalás számával arányos családi pótlék, kontraszelekciót okoz, vagyis minél szegényebb a család annál nagyobb a jövedeleméhez viszonyított családi pótlék. Ez bármennyire egyértelmű, senki sem hívta fel arra a figyelmet. Márpedig minden társadalom érdeke ennek az ellenkezőjét követeli. A gyermeknevelés hatékonysága elsősorban a szülők jövedelmével és iskolázottságával arányos. Ezt ugyan senki nem vitathatja, mégis minden társadalom nemcsak figyelmen kívül hagyja, de olyan sincs, amelyik ezt felmérné.

A közvélemény azonban tudja.

Még nem találkoztam olyannal, aki nem arról van meggyőződve, hogy nálunk jelenleg a gyermekvállalás a szülők jövedelmével és iskolázottságával fordítottan arányos. Ez is köztudott, hogy a diplomás, vagyis a vélhetően legjobban nevelő anyák gyermekvállalása sehol nem lépi túl 1.5-öt. De a fordítottjáról még nem láttam felmérést, vagyis, milyen jövedelem és iskolázottság mellett mekkora az anyák termékenysége. Ezt a magyar kormány sem tudja. Ha tudná, akkor nem a családi pótlékot emelné, hanem a gyermekvállalás eredményéhez igazítaná az öregkori ellátást.

Ezt nem most, hanem 25 éve hangoztatom. A jelenlegi családtámogatás legjobban a diplomás anyákat sújtja, mert ezek számára a gyermekvállalás szinte büntetésnek számít. Neki rontja a legjobban a diplomája után járó karrierjét, csökkenti nemcsak a keresetét, de nyugdíját is. Azt csak becsülni tudom, hogy a diplomás anyák aránytalannál is alacsonyabb gyermekvállalása mekkora kárt okoz a következő generáció teljesítményének.

Adatok hiányában nem bizonyítható, de mégis vitathatatlan, hogy a felnevelés ugyan nem determinálja, de nagy valószínséggel a felnevelés minősége minden más előre nem látható tényezőnél is a fő alakítója a felnevelés eredményének. Éppen ezért a táradalom tudomány alapvető feladta lenne annak folyamatos mérése, hogy milyen szülői feltételek mellett mekkorák a felnevelési eredmények.

Meggyőződésem bizonyítást kapott az 1990-es kínai egyetlen gyermeket megengedő korlátozás következménye. Az emberiség ötödét érintő reform hatására példátlan javulás következett be az oktatás minőségét mutató ENSZ Pisa felmérésekben.

Orbán Viktor már beírta a nevét nemcsak a magyar, de jelenkori Európa történetébe azzal, amit eddig a kétharmados többség birtokában tett, de évszázadok múlva is, ha a gyermekvállalást az öregkori támogatással jutalmazza.