Már a németek is látják, mint tettek.

Kopátsy Sándor                  EE                  2017 01 19

Már a németek is látják, mint tettek.

Egy német rokonom küldte el tegnap a Die Zeit legutóbbi számában megjelent írást azzal, hogy már itt is látják, amit te kezdettől fogva láttál. A szerző neve, von Wolfgang Streeck sajnos nem volt ismert, de olvasója lettem. Ennek az írásnak a címe is azonnal megragadott: Wenn die EU untergeht, wird keiner weinen. Ha az EU megszűnik, senki sem fog sírni.

Talán soha nem lettem volna társadalomtudós, ha az 50-es években nem olvasom a fiatal Marx művében: A táradalom felépítményét az alépítménye determinálja. Ez azt jelenti, hogy a társadalomtudomány is tudomány, hiszen az alépítménye által determinált. Elég az alépítményét megismerni, feltárni, ezzel meg tudod állapítani, szükségszerűen milyen a felépítménye. Ettől a felismeréstől senki sem ijedt meg jobban, mint az első megfogalmazója, Marx. Ebből az következett, hogy nem politizál, hanem az alépítményt igyekszik olyanná formálni, amire spontán akár egy ideálisan tökéletes társadalom is felépülhet. Marx azonban az ellenkezőjét tette, az általa kitalált felépítmény, a kommunista társadalmat akarta erőszakkal megvalósítani. Így lett a zseniális materialista tudósból vallásalapító forradalmár.

Én azonban örökre történelmi materialista maradtam. Csak a hasonló alépítményekre építhető hasonló felépítmény. Azt nem is kell építeni, az létrejön spontán. Számomra a történelmi materializmus legjobban Móricz Zsigmond, az írózseni fogalmazta meg, amikor jelmondatát így fogalmazta meg: Ne politizálj, építkezz!

Sreeck írása feltétlenül megérdemli, hogy a magyar politikusok és közgazdászok elolvassák. Ezért javaslom a lefordítását és a megjelenését. Az is figyelemre méltó, hogy az az írás Olaszországra koncentrál. Nemcsak a másik három mediterrán összegénél is nagyobb, hanem Olaszország egyesülése is kezdettől fogva magában hordta az EU összes problémáját azzal, hogy ennek az országnak is csak a nyelve és a vallása közös, a gazdasági fejlettsége és a kultúrája egy országban összeférhetetlen. Szin te minden, amit Streeck az EU lehetetlen egységéről elmond, kezdettől fogva igaz Olaszországra is.

1965-ven fél évet lehettem az Olasz Gyáriparosok Szövetségének vendége. Hamar rádöbbentem, hogy az ország északi és déli fele között olyan nagy a gazdasági és kulturális különbség, hogy mindkét rész sokkal jobban járt volna, ha két országként működhettek volna tovább. Ennek az országnak a legtöbb baja abból származik, hogy közös az alkotmányuk, az állami hatalmuk, a pénzük. Az ország északi és déli fele között legalább akkora különbség van, mint Németország és Olaszország között. Észak-Olaszország kultúrája és gazdasági fejlettsége Franciaország átlagánál magasabb, Dél-Olaszország pedig minden tekintetben Franciaország leginkább elmaradott dél-keleti részéhez viszonyítva is.

A társadalomtudományok máig nem veszik tudomásul a tényt, hogy a homogén kultúra és gazdasági fejlettség előny, az ebben való jelentős különbségek egy országban pedig nem is kezelhetők.

Ezt a magyar politikusok és történészek sem hajlandók tudomásul venni. Ezért aztán az ország trianoni megcsonkításának csak a hátrányait látják. Lassan Trianont száz évvel hagyhatjuk hátrább, mégsem akadt senki, aki ki merte volna mondani, hogy lényegesen szegényebbek lennénk, ha az egész Kárpát Medence az uralmunk alatt volna.

Olaszország esetében ezt 1965-ben ott tanultam meg. Milánó és Szicília között olyan óriási a kulturális és gazdasági különbség, amire a Trianon előtti Magyarországon nem volt különbség. Ennek ellenére a közszolgálatokban azonosak volta a fizetések, a külkereskedelmüket pedig közös valutával bonyolították. Ebből fakadóan nem volt szinte semmi hatása annak, hogy a költségvetésből viszonylag nagy támogatást élvezhetett az ország déli része.

A közelmúltban pedig a négy óceánokon túli angolszász ország egy lakosra vetített adatait vetettem össze. Ennek alapján a négy között a leghátsó az Egyesült Államok, a példátlan gazdasági, katonai, tudományos szuperhatalom. A sorrend csak azért van így, mert az Egyesült Államokban sokkal magasabb az afrikaiak és a latinok aránya.

Ennek alapján néztem meg, hogy Európa hat legfejlettebb állama, Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia kicsi és homogén. Ezek a jóléti államok.

A Távol-Kelet országainak példátlan sikerét ugyan több ok magyarázza, de az elsődleges, hogy kulturálisan homogének.

Ezzel szemben az EU a világ legkevésbé homogén közössége. Három kultúrából és 1:5 egy főre jutó jövedelmű országokból áll. Abban Streecknek igaza van, hogy a fő ellentét az észak és a dél. Azonban áthidalhatatlan különbség, ezért a közös felépítmény működésképtelen van a szegény Románia és Dánia között is.

Azok is sokat ondó adatok, amivel a német tudós bizonyítja, hogyan emelte fel a német külkereskedelmet a márkánál lényegesen gyengébb euró, és hogyan okozta a mediterrán országok végzetes eladósodását a nemzeti valutájuknál sokkal keményebb euró. Ez esetben azonban elmarad az elméleti indoklás. Az erősebb és hitelező országoknak kemény valutájuk lehet. A kevésbé erős és eladósodottaknak pedig leértékelt valutára lett volna szükségük. Az euró övezet ennek éppen az ellenkezőjét kényszerítette a tagországokra.

Ezt nekünk, magyaroknak is világosan látni kellene. A 260 forintos euró és a svájci frankkal történő szálhámosság megmutatta. Ahogyan a Fidesz kormányzat fokozatosan leértékelte a forintot, javult a külkereskedelmi és a turizmus mérlege, és annak ellenére, hogy forintban ettől drágult az adósság, a nemzeti jövedelemhez viszonyítva megindulhatott a csökkenése.

Olaszország nemzeti jövedelme 2015-ig 7 százalékkal csökkent, ugyanakkor Németországé Németországban viszont 6 százalékkal nőtt. Olaszországban 12 százalék a munkanélküliség és 57 százalékos a foglalkoztatás. Ugyanezek az adtok Németországban 44.6 és 76 százalékok. Németországban az export súlya a nemzeti jövedelemhez képest, az euró övezet kialakulása óta 26 százalékról 45 százalékra ugrott. 2003-ban Németországnak és a németeknek a deviza mérlegük 0 szaldós volt, 2014-ben pedig 40 százalékos plusz lett.

Joseph Stiglitz az jósolja, hogy Olaszország öt éven belül kilép az EU-ból.

Az EU északi államai egyre jobban gazdagodnak, a mediterránok pedig egyre szegényebbek lesznek annak ellenére, hogy a közös kasszába az előbbiek adnak, az utóbbiak elszegényednek.

Streeck sem teszi hozzá, hogy nemcsak a mediterrán államok maradnak le, hanem a közép-európaiak a balkániak is, ha nem értékeli le a nemzeti valutájukat. Nekünk elég volna bemutatni, hogyan adósodtunk el, amikor svájci frakkal bohóckodtunk, és a 260 forintos euróval dicsekedtünk. Csak az óta állt le az eladósodásunk, nőtt meg a külkereskedelmi mérlegünk, javult a turizmusok deviza bevétele amióta nincsenek svájci frankos hiteleink, és 310 környékére gyengült a forint.

Csatoltam von Wolfgang Streecknek a Die Zeitben közölt cikkét azok számára, akik németül is olvasnak.