Márai Sándor tudósítása a Szabad Európa Rádiónak. 1956. november 4.

Kopátsy Sándor                  EH                  2017 01 02

Márai Sándor tudósítása a Szabad Európa Rádiónak.

1956. november 4.

Máriai Sándort sokáig társadalmunk ritka kincsének, nyugat-európai értelemben vett városi polgárnak, ráadásul irodalmi nagyságnak tartottam, és tartom ma is. sokáig csak azt láttam, hogy mi azért nem lehetünk nyugat-európai társadalom, mert soha nem volt jelentős számú nyugat-európai polgárunk. Dunántúli értelmiségi lévén sokáig nem volt fogalmam arról, hogy Skandináviában és az Alpokban parasztpolgárok voltak, és ezek a reformáció, de különösen a tudományos és technikai forradalom óta a görög-római, azaz a mediterrán kultúra városi polgárinál is lényegesen jobban vizsgáznak.

Erre először Max Weber hívta fel a figyelmemet. Jó száz éve ő ismerte fel a tényt, hogy a jelenkor társadalmi alépítményét csak a protestáns kultúrájú népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni. Ma már azt is tudom, hogy a protestáns helyett puritánt jobb lett volna mondani, mert az óta kiderült, hogy a távol-keleti népek ugyan nem protestánsok, de azoknál is puritánabbak.

A paraszt-polgárok társadalmi értékének a felismerésemet pedig Erdei Ferencnek köszönhetem. Igazán azonban a hidegháború megszűnése, és az EU eddigi tapasztalatai alapján értem meg, hogy minket, magyarokat, csak a parasztpolgárok menthetnek meg. A Máraihoz hasonló magyar urbánus polgárok ritka kincsek maradnak, de politikai szerepük nem lesz, nem lehet.

Ha számomra az urbánusok közt Márai a magyar kincs, de az ugyancsak kivándorolt Kovács Imrét tartom a nagyobbnak a parasztpolgárok közül. Őt véletlenül sem idézik azok, akik a Szovjetunióval való irreális szembefordulásunkat dicsőséges forradalomnak akarják beállítani.

Weber felismerésének igazi bizonyítéka az euró övezet válsága, amiben a protestánsok, azaz a puritánok meggazdagodtak, a mediterránok pedig reménytelenül eladósodtak.

Márai azonban nemcsak a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozott, hanem írt egy csodálatos verset is a Mennyből az angyal címmel. A vers szép, de a hatása tragikus, ez is egy Himnusz, vagy egy Szózat, ami nem nemzeti ébresztő, hanem egy nemzetet temető zsoltár.

Márai jó tíz évvel a háború után sem értette meg, hogy a Szovjetunió hadserege nem megszálló, hanem felszabadító, de kelet-európai barbár kultúra hordozója volt. Ezt 1956-ban még nehéz volt megérteni, de ma már egyértelmű. Amit Nagy Imre 1953 után akart, és Kádár János 1970-re megvalósított, azt meg sem érhettük volna a Szovjetunió erőszakosan ránk kényszerített nyomás nélkül. Még egyetlen történésznek sem jutott eszébe felvázolni, mi történt volna akkor, ha nem a szovjet haderő szállja meg az országot.

Nem lett volna ilyen következetes földreform.

-       Ötöd ennyi ember talált volna az iparban munkát.

-       Ötöd ennyi igényes lakás épülhetett volna a falvakban.

-       Ötöd ennyi munkás és paraszt fiatal végezhetett volna egyetemet.

-       Nem élhetett volna jobban a munkásoknál a falvak lakossága.

-       Létre sem jöhetett volna a Fidesz.

-       Nem lehetnénk biztosak abban, hogy nem érhet vissza az arisztokrácia és az úri középosztály félfeudális világa.

Az ugyan igaz, hogy ezeket a célokat nem a nyugat-európai polgárok demokrata módszereivel értük el, de arra nem volt reális lehetősségünk.

Ezért Márait kihagytam volna az Új Egyenlítő 1956-os fő szereplői közül.