A Trianoni ország gazdaságföldrajza.

Kopátsy Sándor                 EG                   2016 12 24

A Trianoni ország gazdaságföldrajza.

Eddig az Alföld viszonylag egységes területként állt előttem, valahogy úgy, ahogyan a Széchenyi által kezdeményezett Tisza szabályozás kialakította. Ezen az sem zavart, hogy az Alföld önözése alatt lényegében csak a Duna-Tisza közti hátságot értettem. Az eszembe sem jutott, hogy a Tisza szabályozása csak a bal partját érintette. Aztán pár hete a néprajzosokkal közösen megnéztük hogyan nézett ki a Tisza völgye a honfoglalás idején. Ezzel vált számomra egyértelművé, hogy a Tisza két oldala között jelentős a földrajzi különbség. Ezt a Római Birodalom idején tudták, a Duna bal partjára nem tartottak igényt, Erdélyt pedig a Balkánhoz tartozónak tekintették. Ahogyan Trianon után újra oda tartozik.

A hunok, avarok számára puszta csak a Duna-Tisza közti hátság volt. Ezzel szemben a szlávok inkább a Dunántúlt, és a Felvidéket tekintették életterüknek. Így viselkedtünk volna mi agyarok is, ha nem csábított volna a földművelésre már berendezkedett népek jobb élete.

A hunok és az avarok beköltözése és a mi honfoglalásunk között azért volt minőségi különbség, mert őket még nem csábította a földművelés, azok élete bizonytalanabb és szegényebb volt, mint a pásztoroké. Ezzel szemben a mi érkezésünk idején, már megirigyeltük a gabonát termelő szlávokat. Nemcsak mi, de az államuk eltűnése ellenére itt maradt avarok is.

De nemcsak szlávok és az avarok földművelése volt a magyarok számára vonzó, hanem a falvak házaiban élés és a kereszténység is. A magyar történészek nagyot tévednek, amikor a földművelésre és a kereszténységre való áttérést Géza és István bölcs belátásával magyarázzák. A bölcsességük ugyan vitathatatlan, de csak abban állt, hogy belátták, mit akar a népük. Ezt bizonyítja, hogy jöttünkkor a szlávok és az avarok már földművesek és falvakban lakó keresztények voltak. Vagyis a földművelésre és a kereszténység felvételére a honfoglalás idején az itt talált népek spontán áttértek.

Nagy meglepetést a honfoglalás kori vízrajzi térkép okozott. Ez azt mutatta, hogy a Tisza bal partja lényegben összefüggő árterület volt. Ez csak megerősítette a gyanúmat, ami abból eredt, hogy az első tíz püspökségből az ország keleti fele szinte kimaradt. Az ország keleti felén csak Erdélyben volt egy püspökség. Csak akkor, mikor Gellért fia, Imre nevelője lett, megalapította a Maros-erdei Püspökséget, ami később az egyetlen alföldi püspökség a Csanádi lett. Ez a Tisza bal partjának egyetlen püspöksége.

Tudatomban az Alföld egésze viszonylag puszta volt, pedig a vízgyűjtő területének négyötöde árterület volt a Széchenyi tervezte Tisza szabályozásig. Ez a térség szántóföldi művelésre a honfoglalás után még ezer évig alkalmatlan volt. Éppen a legjobbkor, amikor a vasút már lehetővé tette a gabona Nyugat-Európába szállítását. De ekkor már az Amerikából hajóval hozott gabonával nem lehetett versenyezni. Történészek nem tanítják, hogy a tömegtermékek csak a tengeren, illetve vízi úton voltak elviselhető költséggel szállíthatók. A Kárpát Medencéből csak a nemesfémek és a lábon hajtott állat volt piacra vihető. A gyors folyású Duna csak nyugatról kelet felé volt hatékony vízi út.

A tengerek sós vize megművelhetővé vált.

A 20. század végre megoldódtak a tengerek művelésének feltételei. A tengeri farmok termelése viharosan növekszik. 2010-ben már több tonna halat termeltek, mint marhahúst. Fel sem lehet mérni mi várható néhány évtized múlva. Fajunk fehérjeigényét a tengeri és édesvízi farmok fogják olcsón kielégíteni. Jelenleg a tengerek területének alig ezredén vannak farmok, de több halat, tengeri élőlényt adnak, mint a tengereken történő halászat. A tengeri halászat máig ugyanúgy gyűjtögetés maradt, mint a nem etetett vad vadászata a szárazföldön. A tengeri farmok megjelenéséhez hasonló élelmezési forradalom csak a jégkorszak megszűnésével járó öntözéses gabonatermelés volt.

A halfarmok elterjedése át fogja írni az emberi faj élelmezésének a történelmét. De nemcsak a világtörténelmet, a magyart is. Ha a hal lesz a legolcsóbb fehérje, az édesvízi haltermelés lesz a leghatékonyabb mezőgazdasági ágazat.

Százötven éve Széchenyi óriási tettet hajtott végre azzal, hogy hét megyényi területet adott a szántóföldi gabonatermelésnek. Jelenleg az volna a legnagyobb ajándék, ha ezeknek a terülteknek többségén halfarmok lennének.

Hatvan éve meggyőződéssel hirdetem, hogy kis hazánkban a Duna-Tisza közti homokos hátság Európa legjobb kertészeti adottsága, mert a térség kontinentális klímája rendkívüli minőséget, a homok öntözhetősége pedig lehetőséget kínál arra, hogy Európa zöldség és gyümölcstermelő térsége legyünk. Ehhez csak az kell, hogy éjszaka, illetve amikor van a villanyhálózaton tartalék, nyomuk fel a vizet a hátságra, amivel az öntözés biztosítható.

Az csak most tudatosult bennem, hogy felmerül a lehetősége annak, hogy a Tisza bal partja halfarmok térsége legyen. Ilyen adottságú másik terület ugyancsak nincs Európában.

Arra az EU is támogatást adni, hogy a Duna Tisza közti hátságon és Szabolcsban egymillió hektár öntözött kert, gyümölcsös, a Tisza bal partján pedig másfélmillió hektár halfarm legyen. Ezzel a munkaerőnk foglalkoztatása is érdemben javulna, mert mindkettőben a képzetlen munkaerő számára is bőben adna munkaalkalmat.

A magyar vízügyes szakma pedig képes volna megoldani a halfarmok rendszerének kiépítését.

Folytatása az EGXXX61226