Kopátsy Sándor EH 2017 01 01
Az Írószövetség és a Petőfi Párt határozata.
1956. nov. 28.
Továbbra is lelkesen olvasom az Új Egyenlítő decemberi számát az 56-os
forradalomról. Ez esetben is el kell mondanom a véleményem. 1947 őszéig a
Petőfi Párt elődjének a Nemzeti Parasztpártnak az apparátusában dolgoztam,
tehát az aláírókkal együtt dolgoztam. A Petőfi Pártba is hívtak. Több okból ezt
elutasítottam. Egyrészt 1956 ősze óta a Szocialista Párt tagja voltam, másrészt
nem értettem egyet a fordulat éve előtti
pártok újraalakíthatóságával. Ugyanakkor az Országos Tervhivatal Forradalmi
Bizottságának az elnöke, és a Szocialista Párt tervhivatali szervezetének
újraszervezője voltam. Fel sem merült bennem, hogy a magyar politika visszafordítható
a fordulat éve előtti állapotába. Ennek nemcsak a világpolitikai, de a
belpolitikai feltételei ugyanis megszűntek.
Ami a Petőfi Pártot illeti.
A vezetőség minden tagjával jó
viszonyban voltam, soha semmi vita nem alakult ki köztünk, Erdeivel pedig
szinte mindig, mindenben egyetértettem. 1953 nyara óta azonban tudtam, hogy az
ország érdekében csak az állampárton belül lehet reformokat megvalósítani, és
semmi sem történhet olyan, amit Moszkvában nem vesznek tudomásul. Azt hiszem,
hogy ebben Erdeivel egyet is értettünk. Éppen ezekben a hetekben azonban nem
találkoztunk, nem tudtam, hogyan ítéli meg az eseményeket. Farkas Ferencet a
párton belül mindig szerettem.
Csak a Forradalmi Bizottságok és
a Munkástanácsok fenntarthatóságát tartottam reális célnak. Ezekben a
feloszlatásukig részt is vettem. De még ez sem bizonyult reálisnak.
A Petőfi Pártról az volt a
véleménye, ha 1957 után már nem volt fenntartható, és egetlen választáson sem
volt olyan erős, hogy jelentős politikai szerepet játsszon, akkor a forradalom
leverése után ennek még sokkal kisebb volt a reménye. Amikor Nagy Imre kimondta
a pártok létrehozhatóságát november 1-én, az volt a véleményem, hogy Mindszenty
bíborost a választók kétharmada fogja támogatni. A marxista állampárt is aligha
éri el a bejutási küszöböt, a Petőfi Pártnak pedig parlamenti hely sem jut.
Tildy többszörös fölényt ér el mind Nagy Imrével, mind Kádár Jánossal szemben.
Ez volt a belpolitikai helyzet.
A világpolitikai lehetőség még
kisebb volt. Az Egyesült Államoknak érdeke volt a hidegháború. Miatta a
Szovjetunió ma is létezne, ha nem belső okok miatt esik szét. De 1956-ban még
nagyon messze voltunk 1990-hez.
Az Írószövetség és a Petőfi Párt
közös véleményét azonnal elolvastam. Megállapítottam, hogy ezt a szöveget egy
hónappal korábban megjelentetni sem lehetett volna.
Nemcsak a forradalom első napjait
tartottam életem nagy ajándékának, hanem ma is annak tartom. A magyar
történelemben nem volt, és aligha lesz olyan esemény, ami hasonló támogatást
élvez. Ez mégsem azt jelenti, hogy bármekkora realitása volt. A népeket
elbódítja a szabadságvágy, de csak nagyon ritkán lett a forradalmakból nagyobb
szabadság.
Az mégis meglepett, hogy ezek az
okos emberek képtelenek voltak megérteni, hogy a magyar társadalom nem képes
önerőből végrehajtani a kínálkozó reform lehetőségeket.
1792-ben a magyar társadalom még
arra sem volt képes, hogy megértse a jobbágyrendszer felszámolásának
lehetőségeit. Inkább büszke volt arra, hogy azt képes volt megakadályozni.
1848-ban képtelen volt megérteni,
hogy a kisebbségek számára jogokat kell biztosítani. Soha nem felejtem el, hogy
a reformkorban, 1830-ban, amikor Deák Ferenc az országgyűlés elé terjeszti a
jobbágyok ingatlanvásárlási jogát, ezt csak akkor fogadják el, amikor hozzá
teszik, hogy ez az engedmény csak a magyarul beszélő jobbágyokra vonatkozik.
Kossuth hallani sem akar a
kisebbségek etnikai jogiról. Nem teszi lehetővé, hogy a szlovák többségű
megyékben a törvényhozás a szlovák nyelvet is használhatják.
A két háború között vidéken még a
titkos szavazást sem engedik meg a falvakban. A választójog pedig nagyon
korlátozott.
A második világháború után a
radikális földreformra csak azért kerülhet sor, mert a szovjet megszállás ezt
kikényszeríti. A két első választáson a baloldal, a Szovjetunióhoz való
igazodást tudomásul vevő pártok kisebbségben maradnak. A baloldal győzelmét
csak a megszállóknak köszönhettük.
1990-ben, az első szabad
választást az úri középosztály hatalmát visszaállítani akaró Antall József és a
Kisgazdapárt alakíthat kormányt.
Ezek után 1956 őszén, a szovjet
csapatok bevonulása után, az Írószövetség és a magát baloldalinak tartó Petőfi
Párt abban a hitben él, hogy több párt közti választás estén is lehetne a
szocializmust építeni, annak ellenére, hogy Rákosi és csapata dühbe hozta,
forradalomba kergette a lakosság óriási többségét. Az íróknak sem volt fogalmuk
arról, hogy milyen volt az elszabadult népharag a kommunisták ellen.
De talán még nagyobb szégyen az,
hogy az írók sem ismerték fel az ellenforradalom veszélyét, és az adott világpolitikai
helyzetben a politikai demokráciára való áttérés lehetetlenségét.
A forradalmároknak fogalmuk sem
volt arról, hogy hol vannak a realitás határai. Ezért ugyan a fordulat éve
utáni politika volt a felelős, ahogyan azt a Pravdából idézik. De tény, hogy semmi feltétele nem volt a
politikai követeléseknek azon túl, hogy az Állampártból a sztálinistákat el
kell távolítani, és a gazdaság piacosítását meg kell oldani. Ezzel szemben
a lakosság többsége olyan követelésekkel állt elő, amelyeknek nem volt semmi
realitása.
A magyar íróknak nem volt
fogalmuk sem a magyar közvélemény hangulatáról, sem a világpolitikai helyzet
determinációjáról. Nem értettek meg, hogy a magyar közvélemény milyen kicsi
hányadának volt akkor olyan véleménye az előző öthét során, és mi volt egy
következő választás várható eredménye. Számukra sokkal rosszabb, mint 1947-ben
volt. A közvélemény öthatoda Mindszenty bíborossal értett egyet. Még a
kisgazdákat is nemzetárulóknak tartották.
Azt pedig nem is sejtették, hogy
a hidegháború, és a volt gyarmattartóknak a Szovjetunió hadseregétől joggal
félő imperialisták az Egyesült Államok érdekét szolgálta. Ezt látniuk kellett
volna a forradalommal párhuzamosan zajló Szuezi Válság kezeléséből.
Az akkori politikai vakság ugyan még menthető, de menthetetlen, hogy
ezt a magyar politikai és a történész elit ma sem látja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése