Kopátsy Sándor EG 2015 12 26
2015 értékelése
Ez az esztendő úgy fog bevonulni a világgazdaság
történelmébe, mint a nyersanyagárak
jelentős, a bányajáradékok példátlan csökkenése. Alig három év alatt a
nyersanyagárak harmadával, a bányajáradékok a felére, az energiahordozók
esetében negyedére, az olajkitermelés utáni járadék az ötödére csökkentek. Ez az erőviszonyokban jelentős átrendeződést
indított el a világgazdaságban.
A nyersanyagokban
gazdag országok szegényebbek lettek. Ráadásul, a gazdagságuk belátható időn
belül nem jön vissza. Esélye sincs annak, hogy még egyszer előfordul az, ami a
bányajáradékok a korábbi szintre emelkedhetnek vissza.
A klasszikus
közgazdaságtan az ipari forradalom tőkés gazdaságtana volt. Európa nyugati
fele termőterületben és nyersanyagban eleve szegény volt és maradt. Ezért
komparatív helyzetén lényegesen javított, amikor az iparát importált
nyersanyagokra építette át. Ma a
nyersanyagok szállítási költsége eltörpül a geológiai adottságokból fakadó
költségek mellett. Ezért a világ
bármelyik korszerűen kiépített kikötőjében az az olcsóbb nyersanyag, amit
bárhol olcsóbban bányásznak. Ezért a kedvezőtlen geológiai adottságok
értéktelenekké válnak, és ezzel csak a jó adottságú bányák maradnak üzemben.
Ezeknek pedig viszonylag kicsi lesz a kitermelési költségük közti különbség, és
ebből fakadóan a termékegységre jutó bányajáradékuk.
Az elmúlt negyedszázad magas bányajáradékát a példátlanul
magas kínai kereslet okozta. Ennek azonban lassan vége, mert semmi esélye nincs
annak, hogy még egyszer előfordul, hogy az emberiség ötöde példátlan
iparosítást folytat. Nincs olyan ország, illetve kontinens, amelyik a kínaihoz
hasonló gazdasági csodára lehet képes.
Az elmúlt 25 év
nemcsak a világgazdaság történelmének leggyorsabban növekvő anyagigénye, de az
utolsó is volt. Ezért jogos a feltételezése annak, hogy magasak lesznek a
nyersanyagárak.
Az olajárak meredek
csökkenésének elsősorban nem a kereslet csökkenés, hanem az új technológia
megjelenése volt az oka. A nagyon magas olajárak kitárták a lehetőségét
annak, hogy a klasszikus kitermelési mód mellett az évtizedek óta ismert, de
költsége miatt ki nem használt módját is alkalmazzák. Az úgynevezett palaolaj
és palagáz ugyan már ismert volt a geológusok előtt, de a kitermelési költsége
nem tette versenyképessé. A klasszikus kitermelés költsége a hordónkénti 10-30
dollár körül mozgott. A palaolajnak pedig 50-100 dollár volt a kitermelési
költsége. A 150 dolláros olajár azonban beindította a kísérleteket, és hamar 50
dollár alá esett a kitermelési költség. Várhatóan ez is tovább fog csökkeni. A
már feltárt területeken pedig a 30 dolláros ár mellett is folytatják a
kitermelést.
Ezért reális azzal számolni, hogy olcsó marad az olaj és a
földgáz, ezért a levegőt sokkal inkább szennyező szén kiváltása tovább fog
folyni. Ez százszor nagyobb levegőszennyezést eredményez, mint a természetvédők
minden hőbörgése.
Biztosan számolhatunk arra, hogy a magas nyersanyagárak, ezen belül az energiahordozóké még inkább
örökre elmúltak.
Ennek a leglátványosabb következménye, hogy a négy BRIC
közül kettő, Oroszország és Brazília, kiesik nemcsak a világpolitika, de a
világgazdaság fő szereplői közül. Ezt ugyan a fogalom megjelenése óta
állítottam, de elsősorban a kultúrájukkal magyaráztam. Sem a kelet-európai, sem
a latin népek viselkedését nem tartom olyannak, amivel versenyezni lehet. A
bányajáradékok ilyen mértékű leépülését azonban nem láttam előre.
A járadékok megítélése.
A klasszikus közgazdaságtan képtelen volt megoldani a föld-
és a bányajáradék elméleti besorolását. Ezt a két járadékot speciális
adottságnak fogták fel. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy a
tulajdonviszonyokból fakadnak, tehát természetes adottságként fogadták el.
A földjáradéknál különbséget tettek az abszolút, és a
különbözeti járadék között. A bányák esetében még ezzel sem bajlódtak.
A tőke járadékát, a
profitot is természetesnek tekintették. A forradalmár Marx kényszerült
arra, hogy a profitot a tőketulajdonból fakadó jelenségnek tekintette, mert ez
tette számára lehetővé, hogy erőszakkal, kisajátítással kiküszöbölhetőnek
tekintse.
A közgazdaságtan máig
sem jutott el odáig, hogy a járadékok a termőföld, a bányakincs, a tőke
hiányából fakadó jövedelmek. Azt ugyan senki nem tagadta, hogy árak a kereslet
és kínálat viszonyától függnek. A csökkenő kereslet és a növekvő kínálat esetén
csökkenek az árak, és fordítva pedig emelkednek. Ebből következően, ha kevés a
termőföld, a bánya és a tőke, akkor a tulajdonosai jövedelmet élveznek. A
termelés földet, bányát, tőkés igényel. Ha ezekben hiány van, a tulajdonos
járulékot élvez függetlenül attól, hogy milyen a tulajdonforma. Azt kell látni,
hogy a meg nem dolgozott jövedelmek
nagysága a vagyonhiányok nagyságától függ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése