Az Irán ellenes embargó feloldása

Kopátsy Sándor               PP                    2015 07 22

Az Irán ellenes embargó feloldása

Hetek óta Európa sorsa felett keseregek. A görög válság kezelése világosan megmutatta, hogy Európa mind kulturálisan, mind gazdasági téren nagyon heterogén ahhoz, hogy túlléphessen az áruk közös piacán, és egyedül versenyezzen a Távol-Kelettel. Ugyanakkor örömmel fogadtam az Iránt sújtó embargó feloldását célzó eredményeket. Ezt azért tartom történelmi eseménynek, mert Iránban látom a legtöbb reményt arra, hogy az arab világ, a Közel-Kelet megindulhasson a társadalmi és gazdasági fejlődés útján.

Abban ugyan soha nem hittem, hogy a Közel-Kelet felzárkózhasson a puritán Nyugat és a konfuciánus Távol-Kelethez, de a latin és a távol-keleti társadalmak az egyedüliek arra, hogy a második vonalba felemelkedhessenek.

Most csak a Távol-Kelettel foglalkozom.

A muzulmán vallást eleve a latin és az ortodox kereszténységnél fejlettebbnek, korszerűbbnek tartottam. Nem annyira a vallás dogmáinak a korszerűségét mérlegelem, de azt is, hanem a kulturális magatartását. Mohamedet a reformátorok elődjének tartom. Ő volt az első, aki a zsidók fajukra épített vallását a minden nép számára elfogadható egy istent hívő világvallássá modernizálta. Ez Mohamed után ezer évig nagyon egyértelmű volt. Csak ez után valósította meg ugyanezt Európa északnyugati harmadában a reformáció.

A Közel-Keletre szabott keményebb egy istenhitű vallás és ennek a puritán angolszászokra, germánokra és skandinávokra szabott egyistenhitű egyházai között az a különbség, hogy az utóbbit a puritán népek vették fel. A mohamedán vallás sikere annak volt köszönhető, hogy a közel-keleti, majd a dél-ázsiai népek kultúrájához igazodott, ami nem volt eleve elég puritán. A reformáció páratlan sikere azzal magyarázható, hogy a kereszténység puritán formáját a puritán népek vallásává tette.

Visszatérve a Közel-Keletre, azon belül is Iránra.

Az Egyesült Államok a közel-keleti politikáját a második világháború után, eleve hibás vágányra helyezte. Eisenhower a háborús tapasztatai nyomán a katonai szuperhatalmi szerephez alapfeltételnek tekintette az olajellátásának biztonságát. Ezért a leggazdagabb olajtermelővel, Szaúd-Arábiával szerződést kötött arra, garantálja a feudális társadalom biztonságát. Ezzel a megalakulása óta a társadalmi haladást támogató szuperhatalom a közel-keleti feudális rendszerek szövetségesének szegődött. Ugyanakkor a legerősebb, ugyancsak mohamedán Irán királyának katonai erejét támogatta.

Amíg Szaúd-Arábia gyér lakosságának korrumpálásával képes volt stabilizálni magát, a polgárságban leggazdagabb Irán esetében az ország közvéleményével is szembekerült. A nép és a papok haragjával szembe kerülő sahot nem volt képes megvédeni. Így aztán Irán népe lett a Közel-Keleten az Egyedsült Államok legnagyobb ellensége.

Az Egyesült Államok arab politikáját tovább rontotta azzal, hogy Izrael politikájának olyan egyértelmű támogatója lett, amivel az egész arab közvélemény ellenségének tekintette. Az indokolt és egyértelmű volt, és maradt, hogy az Egyesült Államok minden Izrael elleni fegyveres támadást maga elleni háborúnak tekint. Ezzel szemben elvárja, hogy Izrael az arab országok között is igyekszik barátokat keresni. Az is hiba volt, hogy megengedte, hogy Izrael atombombával rendelkezzen. Ez a tény ugyanis, természetessé tette, hogy az arab közvélemény az Egyesült Államokat Izrael mellett elfogultnak tekintse. Elképzelhetetlen elfogadtatni az arab közvéleménnyel, hogy velük szemben Izrael atomhatalom legyen.

Az Egyesült Államok csak tovább rontotta arab politikáját azzal, hogy katonai erőszak alkalmazásával akart Afganisztánban és Irakban demokráciát teremteni.

Véleményem szerint Irán volt és maradt az egyetlen közel-keleti, mohamedán ország ahol, ha nem is a demokráciával, de a társadalmi haladással lehetett volna kísérletezni. Egyedül ennek az országnak volt vállalkozásra és politikára képes polgársága, ráadásul olyan súlya az olaj világpiacán, amivel számolni kell. Ez az ország az olajvagyonban a negyedik, a földgázban pedig a második a világon.

Csak Iránnak van olyan értelmisége, amelyik alkalmas arra, hogy önerőből atombombát építsen.

Nem vagyok közel-keleti szakértő, de az iráni társadalmat tartom az egyetlen olyannak, amelyik számára a vallás nem előzi meg az életvitelt, a politikát és a gazdaságot.

Ezt néhány hírből következtetem.

A Közel-Keleten Irán az egyetlen állam, a melyik az olaj és földgáz kitermelését, feldolgozását és értékesítését a saját kárdereivel végzi.

Az iparát saját káderekkel működteti.

A mohamedán vallási szabályokat ebben az országban tartják be a leglazábban annak ellenére, hogy a papság kezében van a főhatalom.

A jelenlegi iráni kormányban több Amerikában végzett doktor van, mint az amerikai kormányban.

A böjtöket itt tartják be a leglazábban.

A nők 95 százaléka nem hord kendőt.

Nekem a két utóbbi mindennél többet mond.

Az Európai Unió számára az Oroszországnak való kiszolgáltatottság megszüntethetősége volna a legfontosabb. Amennyiben Iránból érkezne az egyre olcsóbbá váló gáz, Oroszország szerepe másodlagossá válna. A távolság nem nagyobb, és két lehetőség között lehetne választani.