A görög válság

Kopátsy Sándor                  PH                 2015 06 30

A görög válság

Tegnap egy hétre bezártak a görög bankok, és a hétvégén népszavazás lesz az euró övezetben maradásról. Az esemény évek óta elkerülhetetlen, ezért lepett meg, hogy a világ szinte minden tőzsdéjén 1-3 százalékos árfolyamesés következett be. Már az is szakmai ostobaság volt, hogy az euró övezetbe beszervezték a mediterrán országokat.

Az EU brüsszeli vezetését eleve szánalomra méltó, de jól fizetett ostobáknak tartottam. Az EU apparátusába csak azokat küldték, akikre otthon nem akartak építeni. Azok pedig boldogan mentek a kényelmes munkáért sokkal nagyobb fizetést kapva.

Az Európai Uniót még súlyos európai politikusok álmodták meg. Elsősorban Németország és Franciaország vezetői képzelték el, hogy az irányításuk alatt Nyugat-Európa demokratikus államainak uniója versenyképes lehet az Egyesült Államok szuperhatalmával. Ez a cél sem volt reális, de a rangját vesztett két európai nagyhatalom számára szép állom volt.

Adenauer joggal érezte, hogy már a Német Szövetségi Köztársaságnak sem kell félni Franciaország fölényétől, ugyanakkor az Európai Unió garanciát ad arra, hogy Franciaország és Anglia ne ellenezze a kettéosztott Németország egyesülését. Franciaország pedig örömmel vállalta a Németországgal kötött szövetséget, ha az óriási agrártámogatást biztosít a számára.

Mivel mindkét ország felmérte, hogy ketten együtt sem jelenthetnek az Egyesült Államokkal való versenyképességet mindaddig, amíg a Szovjetunió katonai erejétől való védelmet csak az Egyedsült Államok jelenthet, igyekeztek az EU tagságát minél jobban bővíteni. Nyoma sem található annak, hogy valaki az EU tagsággal szembeni követelményeket vizsgálta volna. Minden új tagot örömmel fogadtak. Ez addig még nem jelentett súlyos problémát, amíg az EU lényegében csak az áruk és a turisták szabad mozgását jelentette. Ma már világos, hogy a munkaerő szabad áramlása, ahogy ismertté válik, válságot fog jelenteni, mert a szegényebb országokat egyre jobban otthagyja a munkaerejük java. Ez ma már probléma, de elnyomja a jelentőségét az elmaradt világból megindult népvándorlás.

Bármennyire egyértelmű, hogy a munkaerő szabad áramlása csak ott engedhető meg, ahol közel azonos a bérszínvonal. A jó munkaerő áramlását azonban az sem állíthatja meg, ha nincs szabadjára engedve, mert az akkor is áramlik, és a fejlettek ezt nem fogják megakadályozni. Az idő múltával egyre jobban felerősödött mind a gyenge munkaerő kimenekülése menekülése, mind a legjobbak kivándorlása. A fejlettek az előbbieket igyekeznek fékezni, az utóbbiakat azonban örömmel fogadták. Mindkét kiáramlás mértéke a két érintett ország bérszínvonala közti különbséggel arányos.

2015-re aztán nekilendült az elmaradt világból erőszakkal is bevándorlók áradata. Amiben elvétve sincs olyan, aki a befogadó ország számára kívánatos volt. Ezért vetődött fel a tengeri blokád és szárazföldön a kerítés. Csak a nagyon ostobák számára volt meglepetés. Az utóbbi száz évben ugyanis az elmaradt világban bekövetkezett a népességrobbanás. A spontán népszaporulat az elviselhető tízszeresére ugrott. Az elmúlt hatvan évben évi 70 millió körül volt a népesség növekedése. Ezeket ugyan felneveli a társadalom, de megélhetési lehetőséget alig tizede számára képesek munkaalkalmat, megélhetési lehetőséget biztosítani. A számuk ma már milliárdokat ért el. Ezek mindenre képesek, ha a befogadásnak bármilyen lehetőségét láthatják.

Ezeknek egyetlen százalékát sem képes Európa nyugati fele befogadni. Az pedig nyilvánvaló volt, hiszen jómódban élő, nem túlnépesedett térség csak a protestáns Északnyugat Európa és a négy tengerentúli protestáns, angolszász ország. A Távol-Keleti gazdag országok évezredek óta nagyon túlnépesedettek, ezért nem hajlandók a befogadásra. Az EU ebben a kérdésben is többet árt, mint használ. A túlnépesedett Afrika és a Közel-Kelet bevándorolni akaró tízmilliói számára az EU legsebezhetőbb mediterrán és balkáni országok jelentik a legkedvezőbb belépési lehetőséget. Ezek képesek a legkevésbé védekezni.

Az EU számára a végzetes csapást azonban az euró övezet létrehozása jelentette. A közös valuta eleve szakmai agyrém volt. Közös valutájuk csak a közös kultúrájú és közel azonos fejlettségű országoknak lehet.

Ami a kulturális különbséget illeti.

Az, hogy minden kultúrának más keménységű valutára van szüksége. Elég lett volna megnézni, ha az euró övezet létrehozói megnézik, hogy minden kultúra másként élt egyrészt a pénzteremtés, másrészt a valutájának értékeltsége tekintetében. Azonnal kiderült volna, hogy a latin országok inflációja többszöröse volt a puritán országokénak, és a valutájuk viszonylag leértékelt volt a puritánokéhoz viszonyítva. A két kultúra a valutaigénye tekintetében is két eltérő világot jelentenek a protestáns, a katolikus és az ortodox kultúrájú országok

Ezt jó száz éve Weber úgy fogalmazta meg, hogy a tőkés osztálytársadalmat csak a protestáns kultúrájú népek tudják másoknál hatékonyabban működtetni. Ebből a tényből fakad, hogy minden kultúrához más pénzügyi rendszer igazodik, ezért más valutára van szüksége.

Ami a gazdasági fejlettséget illeti.

A közgazdaságtannak eredendő hibája az is, hogy a társadalom fejlettségtől függetlennek tekinti a gazdasági felépítményt. Ez sokáig nem is okozott eszmei zűrzavart, hiszen a közgazdaságtan csak a Nyugatnak szólt, és az a gazdasági fejlettség szempontjából, a mai mértékhez viszonyítva, homogén volt. Ezt a tényt a történészek sem hangsúlyozzák. Pedig a 19. század derekáig az európai országok egy laksora jutó jövedelmében az 1:2 szóródás volt a maximum. Ez a szóródás a lakosság nagy többségét jelentő parasztok és munkások esetében még kisebb volt. De az érintettek erről sem vehettek tudomást, de ha tudták volna, sem volt olyan könnyű a mobilitás, hogy a szegények erre reagáltak volna. Elég volna arra gondolni, hogy mekkora lenne a szegények ország váltása ma, ha jogilag annyira akadálytalan lenne ma, mint kétszáz éve voltak.

A közgazdaságtan tehát megengedhette magának, hogy egységes módszereket ajánljon a különböző fejlettségű államok számára. De elég lett volna elgondolkodni, hogy a mai fejlett társadalmak felépítményei mennyire mások voltak nemcsak sok száz, de egyetlen évszázaddal korábban is.

Az EU tagországai között 1:4 különbség van az egy laksora jutó jövedelemben, mégis közös valutát vezettek be a többségük számára.

Nemcsak közös valutája, de még közös munkaerőpiaca sem lehet az olyan országoknak, amelyek jövedelemszintjében néhány tíz százaléknál nagyobb különbség van.

A fenti két követelmény alapján, közös valutájuk legfeljebb a nyugt-európai protestáns, azaz puritán országoknak lehetett volna. Vagyis a germán, az angolszász és a skandináv országoknak. Nagy Britannia eleve nem akart közös pénzt Németországgal. Franciaország gazdasági fejlettsége ugyan megfelelt volna, de már nem fért volna bele a közös valutába, de a latinos hozzáállása jelentősen más, mint a puritán országoké. Ha Franciaország nem felelt meg a közös valuta követelményének, akkor kár a négy mediterrán ország alkalmatlanságát bizonyítani. Olaszország északi fele és Spanyolországból Katalónia alkalmassága vitatható, de őket alkalmatlanná teszi az ország déli fele. Portugália és Görögország tagsága pedig a szakmai ostobaság volt.

Amennyire Brüsszel és Németország felelős a működésképtelen euró övezet létrehozásáért, annyira érthető, hogy az eleve alkalmatlan tagországok politikai vezetése örömmel vállalata az országuk számára vállalhatatlan feladatot. Ennek ellenére ma Németország hangsúlyozza leginkább Görögország felelősségét. Egyedül Németország keresett azon, hogy a saját államkölcsönénél élenyegesen magasabb kamattal vásárolhattak a pénzintézetei euróban államkölcsönöket. Ezen évente százmillió eurókat kereshettek. Igaz, hogy most csak a mintegy 200 milliárd görög államkötvényt kell leírni, de a másik három mediterrán államnak tízszer akkora soha be nem hajtható kötvényeit is egyszer majd le kell írni.

Ezért tartom a felelős német politikusok jelenlegi álláspontját nemcsak hamisnak, de erkölcstelennek is.

Tegnap Junker az EU első embere fogalmazta meg, hogy Görögország becsapta az EU-t. Az szemtelenség, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök az EU első embereként ilyent állít. Ők csapták be nemcsak Görögországot, de a másik három mediterrán országot is.

Nem tudom, hogy mi lesz a vasárnapi görög népszavazás eredménye, de bármi lesz, Görögország számára mind a kilépés, mind a bennmaradás katasztrofális következményekkel jár. Ha bennmarad, kisebb lesz a fájdalom, de reménytelenebb a jövő. Ha kilép, nagyobb lesz az azonnali fájdalom, de nem reménytelen a hosszú kilábalás.

Ha görög lennék, a kilépés mellett szavaznák.