A latin-amerikaiak is bajban vannak

Kopátsy Sándor                    PG                2015 07 02

A latin-amerikaiak is bajban vannak

Jelenleg az EU beteg államai a mediterrán országok. Mindegyik reménytelenül eladósodott. Görögország már összeomlott, legalábbis nyilvánvalóan menthetetlen. De a másik három sem fogja kifizetni a lejáró államkölcsöneit. Ezek betegségének közös oka, hogy tagjai lettek az euró övezetnek. Ebbe boldogan beléptek, mert mindegyikük jelentős támogatást évez, és olcsóbbá vált a külső eladósodása.

Azt, hogy a tagságuk milyen következményekkel jár, sem az EU brüsszeli vezetése nem ismerte fel. A közös valuta vállalásából következően megszűnt a saját pénzteremtési lehetőségük, amivel mindig pótolták az állami bevételek hiányát. Ezzel szemben csak azt vették észre, hogy fele akkora kamatért könnyen juthatott az államkölcsönük külföldi vásárlókhoz. Azok, elsősorban a közös valutájú gazdag tagok pedig örömmel vásárolták a hazai államkölcsönüknél sokkal magasabb kamatú euróban megjelenő mediterrán állampapírokat. A mediterrán országok kormányai boldogok voltak, hogy számukra olcsó kamattal kölcsönhöz juthattak, a gazdag országok pedig élvezték a számukra magas kamatozású hitelezést.

Azzal azonban senki sem számolt, hogy az adósság kamatai hány százalékát érik el a nemzeti jövedelemnek. Jellemző, hogy az államadósság arányát állítják szembe a nemzeti jövedelemmel. Ez így semmit sem mond, ha a hitelezők belföldiek és alacsony a kamatjajuk. A belső államadóságot ugyanis pénznyomással is lehet törleszteni, ha saját valutájuk van.

Japán a világon legjobban eladósodott ország, de az adóságának kilencven százaléka belföldiekkel áll szembe és nagyon alacsony a kamatjuk. Ráadásul, óriási devizatartaléka van a jegybanknak. Vagyis külföldiekkel szemben a legkisebb adósságteherrel rendelkező országok egyike. Ezzel szemben a mediterrán országok államkötvényeinek többsége külföldiek tulajdonában van és ötször magasabb azok kamatja, ráadásul nincs jelentős devizatartalékuk.

A mediterrán országok lakosságának nagyon alacsony az adózási fegyelme, azok korábban is pénznyomással egyenlítették ki a bevételi hiányt. A közös valuta azonban ezt eleve lehetetlenné tette.

A másik közös jellemzőjük, hogy páratlan lehetőségük van a külföldi turistákból. Ezt pedig azzal ösztönözték, hogy a valutájuk leértékelve tartották, ezzel olcsók voltak a gazdag országok turistái számára. A közös valuta ezt is lehetetlenné tette.

Ugyanakkor ezeknek az országoknak nincsen nyersanyaguk, a drága energiahordozókért fizetniük kellett.

Közben kiderült, hogy ugyan egészen más okokból, a latin-amerikai országok is bajban vannak. A magas nyersanyagárak mellett viszonylag gyorsan növekedtek, lépést tudtak tartani a gyors népszaporodásuk igényével. Most, hogy a bányajáradékok negyedére esetek, kiderült, hogy csak azok magasságának köszönhették a viszonylagos eredményességüket.

Márpedig két okból nem lehet számítani a nyersanyagárak visszaemelkedésére.

Egyrészt a páratlan nyersanyagigénnyel történő kínai csoda nem ismétlődhet meg, mert nincs olyan potenciális térség, ahol egymilliárd embernél nagyobb népesség évente kétszámjegyű mértékben gyarapodik. A kínai iparosítás pedig túllépte a nagyon magas nyersanyagigényű szakaszát.

Másrészt a palagáz termelés belépése óta nem várható még egyszer a 60-70 dollárnál magasabb olajár. Ráadásul a latin-amerikai országok potenciális bevételének súlya a turizmusból, tizede sincs a négy mediterrán államénak. Előnyük viszont a bőséges életterük. De ez sem engedne meg 2-3 ezreléknél gyorsabb népességnövekedést. A tényleges azonban ennek közel a tízszerese.

Reménye csak Brazíliának és Argentínának van, az óriási kihasználatlan élelmiszertermelési potenciál. Ahogyan nem lehet számítani a bányajáradékok visszaemelkedésére, óriási potenciálja van e két országnak arra, hogy Kína lakosságának élelmezéséből részt vállaljon. Kína az egyetlen olyan élelemvásárló, amelyiknek pénze is lesz arra, hogy megvegye.

Ezt Kínában tudják, ezért vállalják, hogy a kontinens két óceánpartját korszerű vasúttal kötik össze. Ebből semmit nem látva a római pápa azzal növeli népszerűségét, hogy a természetet félti a vasúttól.