Kopátsy
Sándor PG 2015 03 19
Északi átjáró
A világgazdaság
szempontjából a tengeri szállítás jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni.
Ezzel először a
Római Birodalom történelmének vizsgálata során találkoztam. Azt már a középiskolában
megtanultam, hogy a birodalom jelszava: Navigare, necesse est! Azaz hajózni
kell!
Az indokoltságát
azonban csak akkor értettem meg, amikor felmértem, hogy az a birodalom
kenyérhez csak akkor juthatott, ha a Közel-Keletről és Észak-Afrikából gabonát
hozhatott. Ez abban az időben, elképesztően nagy feladat volt.
Elsődleges
feltétele az akkor fejlettebb, gazdagabb Közel-Kelet és Észak-Afrika
meghódítása és uralma alatt tartása volt.
Maga a
gabonaszállítás is példátlan vállalkozás volt. A hajók ezreire, a legénység
százezreire volt szükség. A partközeli hajózás gyakori hajóvesztéssel járt. Még
ennél is sokkal nagyobb volt az emberveszteség. Még nem találkoztam olyan
statisztikával, ami megbecsülte volna, mekkora volt a tengerészek halandósága.
A legénység több hetes bezárt zsúfoltsága és hiányos táplálkozása ideális
feltételeket jelentett a fertőzések gyors terjedése szempontjából. Ehhez
járult, hogy a távoli kikötőkben szinte minden olyan fertőzésnek ki voltak
téve, amivel szemben nem volt immunitásuk. Az európai kikötőkbe ezek a hajók
nemcsak a gabonát hozták, hanem a fertőzéseket is. Lényegében az az óriási
gabonaimporttal érkező korokozók pusztították aztán ki ezer évre a mediterrán
városok lakosságát. Márpedig urbanizáció nélkül nincs magas-kultúra.
A második évezred
derekán a vitorlás hajók fedezték fel a távoli kontinenseket. Ezek azonban csak
a viszonylag drága árukat tudták Európa kikötőibe hozni. Ez a drágaság ugyan
tizedég sem jelentette a karavánokkal történő szárazföldi szállításoknak, de a
gabona és a nyersanyagok árához képest még mindig nagyon drága és
megbízhatatlan volt.
Technikai
forradalmat azonban csak a gőzhajók jelentettek. Ezzel a kikötők közti
szállítás ideje harmadára csökkent. De a kontinensek úgy vannak elhelyezkedve,
hogy Ázsiából csak Afrikát, Kelet-Ázsiából Kelet-Amerikát megkerülve lehetett
elérni. Ezért tekinthetjük a Szuezi és a Panama Csatornát világgazdaság
történelemformáló lépésének.
Az egyre nagyobb
és hatékonyabb hajók is óriási fejlődét jelentettek. Ennél azonban sokkal
nagyobb technikai ugrást jelentett a be- és kirakodás forradalma, a konténeres
szállítás. Becslésem szerint a kikötőkben végzett munkás gépesítése okozta a
legnagyobb költségcsökkentést a tengeri szállításban.
A felmelegedés,
és a jégtörők fejlődése veti fel az Északi Jeges Tenger hajózhatóságát. Ez
azonban azzal válik jelentőssé, hogy a Sarkkör térsége hasznosíthatóvá válik.
Először a Távol-Kelet és Nyugat-Európa kerül sokkal közelebb egymáshoz. Aztán
rájöttem, hogy maga a szállítás költsége eleve nagyon alacsony. Fontosabb a
pontos érkezés. A jég birodalmában ez azonban nem garantálható. A szállítás
hatékonyságában a költségénél is fontosabb az idővel történő gazdálkodás. Ezért
győzi le a szárazföldön a csatornát és a vasutat a közúti közlekedés.
Az idő pénz filozófiája egyre jobban
igazolódik. De sokkal inkább a lényeget mutatja a mondás, hogy az időben való egyeztetés a nagy pénz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése